(01.29)

*Nóri szemszöge*

Egy hónap telt el az esküvőnk óta. Visszaköltöztünk Budára. Vettünk egy szép családi házat. Márknak megünnepeltük a nyolcadik szülinapját is. Ádámról semmit se tudunk.

Kicsit félve mentem haza. Féltem, hogy mit fog szólni a dologhoz. Kicsit lassabban mentem, hogy lélekben felkészüljek. Azt még pontosan nem tudtam, hogy mire, de próbáltam felkészülni a reakciójára. Remélem nem akar ezért elválni. Már majdnem otthon voltam.
- Nyugi, Nóri - mondtam magamnak. A szívem vadul dobogott. A gyomrom görcsberándult. Lehunytam a szemeimet, és benyitottam a kapun. Bementem a házba. Felakasztottam a kabátomat a fogasra. Halkan bementem a nappaliba. Cortez a nappaliban tévézett. Bementem a konyhába csinálni magamnak egy kis nyugtató teát. Már két függő van a családban. Cortez, a koffein és én a tea függő. Mikor kész lett a teám töltöttem ki a bögrémbe, és lassan belekortyoltam. A teámmal együtt felmentem a szobánkba. Nem vette észre, hogy megjöttem. Fent bekapcsoltam a gépemet. Felmentem  messengerre. Rögtön jött egy üzenetem.
Jacquelin: NÓRIIII!!!
Nóri: Mi a baj??!
Jacquelin: Levi megkérte a kezem!
Nóri: Úristen! Komolyan?!
Jacquelin: Igeeeen!
Nóri: Gratulálooook nektek!!!
Jacquelin: Köszi! Veletek mi van Cortezzel?
Nóri: Jól vagyunk :)
Jacquelin: Szuper! Mennem kell, szia!
Nóri: Szia!
Kiléptem messengerről. Lementem tölteni magamnak egy kis teát. Cortez már nem a tévét nézte, hanem telefonált. Halkan kimentem a konyhába egy kis teáért.
- Finom a tea? - lépett be a konyhába Cortez.
- Ühüm - bólintottam teli szájjal. Mosolyogva közelebb lépett.
- Meg vagy fázva?
- Nem, miért?
- Már vagy egy hónapja csak teát iszol.
- Te pedig mióta ismerlek colát iszol - kontráztam.
- Az más - legyintett.
- Szeretem a teát. Megnyugtat - vontam vállat.
- Nem vagyok eléggé nyugtató? - ölelt át.
- Nem erről van szó, csak... - kerestem a szavakat.
- Csak?
- Megnyugtatja az idegeimet - bontakoztam ki az öleléséből, és felmentem fürdeni. Jó egy órán keresztül áztattam magam utána kimentem. Felvettem a pizsimet, és lementem a konyhába. Igen, teáért.
- Csak teán tudsz élni? - kérdezte mosolyogva Cortez.
- Nem - ittam bele a bögrémbe.
- Nem kérsz vizet?
- A tea is víz.
- Akkor rendes csapvizet, és a tea nem az - felelte azonnal.
- Ha megiszok egy pohár vizet, akkor mit kapok cserébe?
- Ihatsz teát - nevette el magát.
- Jó - mondtam. Cortez színig töltött egy poharat vízzel. Egy levegővel megittam.
- Na, belehaltál?
- Nem - de ebben a pillanatban összecsuklottak alattam a lábaim. Cortez riadtan kapott el.
- Jézusom, jól vagy? - kérdezte rémülten Cortez.
- Igen, jól vagyok - néztem rá.
- Most estél össze!
- Cortez, nyugi - kértem.
- Nem! Most azonnal megyünk az orvoshoz!
- Este van!
- Megyünk az ügyeletre! - jelentette ki elszántan. Lassan feltápászkodtam a földről, és felmentem a szobánkba. Megkerestem egy dolgot majd lementem.
- Tessék! - adtam át neki egy borítékot.
- Mi ez?
- Nyisd ki - kértem. Cortez lassan kinyitott, majd kivette belőle a lényeget.
- Te...? - cikázott a tekintete köztem és a lap között.
- Igen - hajtottam le a fejem, majd ismét felnéztem rá.
- Terhes vagyok. Ráadásul ikrekkel.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Még mindig szeretnék élni! 😂😂

Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.