~9 hónappal később~

(09.12)

*Nóri szemszöge*

Hajnalban arra keltem, hogy rettentően fáj a hasam.
- Cortez! - ráztam meg a vállát.
- Igen, mi a baj? - nézett rám álmosan.
- Jönnek a kicsik!
- Mi? Most?!
- Igen! Siessünk - mondtam a hasamat fogva. Cortez fogta a táskámat ami már napok óta ott árválkodott, én felkaptam egy kardigánt és lementünk a kocsihoz. Beültem hátra. A kórházban tolószékbe ültettek, és betoltak a szülőszobára. Feltettek az ágyra.
- Jó reggelt, Nóri - köszönt... Kevin! Ő a szülészem?! Oké, ezen nem tudtam sokáig agyalni, mert jött egy fájás.
- Figyelj, ha azt mondom, hogy nyomj akkor nyomj! Rendben?
- Igen - bólintottam összeszorított fogakkal.

- Jól van, az első baba már kint van. Egy egészséges kisfiú - adta át Kevin a fiamat az egyik nővérnek.
- Nyomj! - nézett rám Kevin. Teljes erőmmel nyomtam. Egyszercsak sírást hallottunk.
- Rendben. Egy szép kislány - adta át egy másik nővérnek a picit.
- Mi legyen a nevük? - kérdezte tőlünk a nővér.
- A kisfiú Antai-Kelemen Szabolcs - mondta Cortez.
- A kislány Antai-Kelemen Léna - feleltem kimerülten. Kemény dolog ikreket szülni!
- Rendben - írták fel a nővérek a neveket a karszalagokra.
- Most átviszünk egy kórterembe, hogy pihenhess - nézett rám Kevin.
- Rendben - bólintottam. Áttoltak egy üres terembe. Cortez leült az ágy melletti székre.
- Ügyes voltál - nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszi - amint kimondtam, elnyelt az álom.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Még két rész lesz (a jelenetképes és egy másik) utána befejeződnek Nóriék „kalandjaik”. Igazából Nóri és Cortez élete. Részlet kérdés.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.