*Nóri szemszöge*

(09.05)

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Gyorsan felöltöztem. Anya még aludt. Írtam egy üzenetet.
Elmentem, délután jövök.
Puszi: Nóri!
Leraktam az asztalra és elindultam a suliba. Hamar beértem a suliba. Az első óra nyelvtan volt. Amint beléptem a terembe rögtön Roxihoz mentem.
- Szia Roxi!
- Szia Nóri!
- Mizu?
- Semmi különös. Veled?
- Semmi.
Csengetéskor bejött Kardos.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt tanár úr! - köszöntünk. Corteznek most is a fülében volt a fülhallgató.
- Antai-Kelemen, tegye el a fülhallgatót! - szólt rá a tanár. Cortez vonakodva, de eltette. Most nem zavarta meg semmi az óra menetét. A második óra fizika volt. Gondos a fizika tanárunk is. Szünetben lementünk a büfébe, aztán vissza mentünk a terembe.
- Jó reggelt! - köszönt a vöröshajú tanár. Most mindenki a saját helyén ült. Gyorsan elrepült a fizika. Remélem sikerül kiderítenem valamit a képpel kapcsolatban. A további óráink ezek voltak:
Földrajz
Kémia
Tesi
Történelem
Történelmen Barka megint maratonit diktált. A nap végén Cortez a szekrénye előtt állt. Éppen becsukta és kijárat felé ment. Ekkor olyat csináltam, amit álmomba se mertem volna. Odamentem hozzá, és a fülénél fogva(!!!)mentem ki az épületből.
- Mi a...? - lepődött meg.
- Apád érted jön? - kérdeztem rögtön.
- Ja, de eressz már el! - mondta ingerülten.
- Nem! - és így mentem tovább. Kint várta Cortezt a papája. Elengedtem a fülét, és elővettem a telefonomat.
- Nem érdekel, hogy melyikőtök, de valaki mondja el, hogy ki van a képen!! - mondtam idegesen. Cortez apukája közelebb hajolt, hogy jobban lássa a képet. Döbbenten nézte a képernyőt.
- Kérdezd az édesanyádat - mondta visszatartott lélegzettel.
- Nem lehet, mert akkor egy darabig nem állna szóba velem, ha megtudja, hogy láttam ezt a képet. De mivel ön ismeri anyut, ezért gondoltam úgy... esetleg megkérdezem öntől - mondtam Cortez apukájának.
- Apukád? Kérdezd meg tőle! - mondta idegesen. Lehajtottam a fejemet.
- Nem lehet!
- Miért, ő kitagadna ezért? - kérdezte a férfi.
- Nem, csak nekem nincs apukám - mondtam halkan. Cortez oldalba bökte az apját.
- Bocsánat, nem tudtam - kért bocsánatot. Vállat vontam.
- Nem érdekes. De tudja, hogy ki a fiú a képen? - kérdeztem újra.
- Tegezz csak nyugodtan. Cortez - mondta. Értetlenül néztem a fiatalabbik Cortezre.
- Nálatok az összes férfi Cortez? - kérdeztem döbbenten. Az apja közben kapcsolt.
- Nem, velem kezdődött a ,,Cortez legyen a gyerek beceneve" hadművelet - mondta az apja.
- Aha. Vissza az eredeti témára! Tudod ki van a képen?! - kezdtem ideges lenni.
- Én vagyok - suttogta Ádám.
- MI?! - kérdeztük egyszerre Cortezzel.
- Én vagyok a képen az anyukáddal! - ismételte Ádám. Nem hiszem el!
- Ismerted az apádat? - kérdezte Ádám.
- Nem, anyu nem szívesen beszélt róla. Egyszer rákérdeztem, de csak annyit mondott, hogy nem szeretne beszélni róla, mert nem érdemli meg! És soha nem hoztuk szóba - mondtam. Ádám lesápadt.
- Jól vagy? - kérdeztem Ádámtól.
- Az nem lehet! Ez nem lehet igaz! - suttogta maga elé a szavakat.
- Mi nem lehet? - kérdeztem aggódva. Ádám elindult. Cortezzel követtük. Egyenesen a házunkhoz ment. Gyorsan beelőztem, és bementem.
- ANYU! - kiálltottam.
- Történt valami?! - jött aggódva. Gyorsan megöleltem.
- Ne haragudj!! - kezdtem.
- Miért? - ahogy kimondta valaki dübörgött az ajtón. Én nyitottam ajtót, Ádám ingerülten nézett rám.
- Légyszi menj el! - kérleltem. Arréb tolt az útból és bement.
- Reni! - ment anyuhoz. Ijedten néztem őket.
- Cortez, tűnj innen! - mondta anya.
- Nem! Nóra kinek a lánya? - kérdezte Ádám.
- Az enyém! - mondta anyu. Miért kellett beleütnöm az orrom?!
- Nem, így értettem. Én vagyok az apja?? - bennem meghűlt a vér. Ádám lenne az apám? Cortez a testvérem? Anya hallgatott.
- RENI, AZ ISTEN SZERELMÉRE VÁLASZOLJ!! - üvöltötte el magát Ádám. Anya sírni kezdett. Ránézett Ádámra és ráförmedt, rólam meg is feledkezett.
- NEM!! NÓRA NEM A TE LÁNYOD, DE NEM IS AZ ENYÉM!!! CSAK FELNEVELTEM, MERT ÖRÖKBE FOGADTAM! - ordította anya. Az eddigi életem hazugság lett volna? Akit az anyámnak hittem, nem is az anyám? Sírva rohantam ki a házból, becsaptam magam után az ajtót. Sírva rohantam, nem tudom hova csak rohantam. Cortez utánam futott.
- NÓRI ÁLLJ MEG! - kiabált utánam. Még jobban belehúztam.
- NÓRIII!!! - üvöltötte Cortez a nevemet. Befordultam a sarkon. Leültem a földre és sírtam. Cortez utolért, ha nem hallotta volna, hogy sírok biztos tovább ment volna.
- Nóri, nyugodj meg! - ölelt meg a fiú. A vállába fúrtam a fejemet és sírtam. Nem tudom meddig voltunk ott, de kezdtem fázni.
- Gyere haza kísérlek! - segített fel a földről. Hazáig szipogtam. Ha nem lett volna ,,anyu" nem is tudom hol lennék most. Otthon Ádám és anya vitatkoztak.
- Mondom, hogy ő csókolt meg! - mondta Ádám.
- Akkor ellökted volna magadtól! - mondta anyu. Odamentem hozzá és megöleltem. Visszaölelt. Mindketten sírva fakadtunk. Anya könnyes szemmel nézett Cortezre.
- Köszönöm, hogy utánamentél! - mondta anya hálásan.
- Nincs mit! - Cortez és a papája hazamentek. Bementünk a nappaliba.
- Annyira sajnálom kicsim! Megtudsz bocsájtani? - kérdezte anyu könnyes szemmel.
- Hát persze, anyu! - öleltem meg. Nagyon fáradt voltam, ezért elmentem aludni.
- Jó éjt, anyu! - köszöntem el tőle.
- Neked is! - puszilt meg. Bebújtam az ágyba és rögtön elaludtam.

........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.