~14 évvel később~

*Nóri szemszöge*

(08.30)

Reggel korábban keltem, mint szoktam. Anya elment a szülőire. Ja, nem mondtam? Elsejétől a Szent Johanna gimnáziumba fogok járni. Anya is oda járt. Kicsit félek, hogy nem fognak elfogadni az osztálytársaim. Hogy lenyugodjak elkezdtem olvasni anya egyik régi könyvét (Legyek ura). Olyan egy óra körül anya hazaért.
- Nóri! - szólt lentről anya.
- Megyek! - robogtam le a lépcsőn.
- Na, milyen volt? - kérdeztem anyutól.
- Nem fogod kitalálni, hogy ki lesz az ofőd! - mondta anya egy mosoly kíséretében. Erősen gondolkoztam.
- Passz - mondtam végül.
- Haller Endre. Ő volt az én osztályfőnököm is - mondta izgatottan.
- De izgi - mondtam mosolyogva.
- És van még más is! - folytatta anya.
- Tényleg? - kérdeztem visszafojtott lélegzettel.
- Igen. A volt osztálytársaim gyerekeivel fogsz egy osztályba járni! -mondta anya boldogan. Ez tényleg jó lenne, ha ismerném is őket.
- Szuper - mondtam, és megakadt a tekintetem egy dobozon.
- Azok a sulis cuccaid - követte anya a tekintetemet. Odamentem és belenéztem. Egyen ünneplő, Szent Johannás melegítő, passtartó, mappa, tollak.
- Hű, ez nem semmi - ámultam el.
- Szeretnél menni, holnap gólyatáborba? - kérdezte anyu. Már említette korábban, hogy ő nem ment el. Nekem sem volt semmi kedvem.
- Nagy baj lenne, ha inkább itthon maradnék? - kérdeztem bociszemekkel.
- Nem gond kicsim! - mondta anyu, és átölelt.
- Én sem mentem, és látod ittvagyok! -mondta bíztatólag. Ezzel megnyugtatott.
- Megyek bepakolok, hogy legyen időm olvasni! - mondtam anyunak. Felmentem a szobámba és bepakoltam a táskámba. Gyorsan végeztem. Még tudtam olvasni. Vacsoráig olvastam.
- Nóri, kész a vacsi - jött szólni anya. Imádom a főztjét. Jobban főz, mint mama :). Törtkrumpli volt rántott hússal. Amikor végeztünk elmostam a tányéromat, és elmentem fürdeni. Hamar végeztem, és még volt idő olvasni pár oldalt. Kezdett késő lenni. Letettem a könyvet, leoltottam a villanyt és elnyomott az álom.

(08.31)

Reggel kicsit később keltem. Sokáig olvastam az este. Úgy döntöttem, hogy kitakarítom a szobámat. Beágyaztam, kivittem a szemetet, felsepertem, és lepókhálóztam. Ebéd időre kész lett.
- Szia - köszönt anyu. Körülnézett a szobámban.
- Itt meg mi történt? - ámult el anya.
- Csak kitakarítottam - vontam meg a vállamat.
- Ügyes vagy, de gyere le enni - mondta anya. Elmentem kezet mosni és leültem enni. Annyira izgulok a holnap miatt. Gyorsan befejeztem az ebédet, és elmosogattam. Visszamentem a szobámba olvasni. Annyira izgalmas ez a könyv!  Kicsit elrepült az idő.
- Nóri, mit csinálsz?b- kérdezte anyu.
- Olvasok - mondtam belemélyedve a történetbe.
- Legyek ura? - kérdezte anyu csillogó szemekkel.
- Ühüm! - lapoztam egyet.
- Akkor nem is zavarlak! Pizzát rendelek vacsira - ment volna ki, de felkaptam a fejemet.
- Pizza? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Igen. Milyet kérsz? - kérdezte kíváncsian.
- Hawaii pizzát kérek! - mondtam anyunak.
-Oké - és kiment a szobámból. Még olvastam. Nem sokára csengettek. Letettem a könyvet, és rohantam le a lépcsőn.
- Itt a pizza! - mondta anyu.
- Köszi! - adtam anyunak egy puszit. Elkezdtünk enni.
- És izgulsz? - kérdezte anya két falat között.
- Nagyon! - vallottam be.
- Ismerem az érzést. Én is féltem az első napomon - mondta anyu az első napos story-ját. Teljes figyelemmel hallgattam.
- És milyen volt? - kérdeztem izgatottan.
- Hogy milyen volt? - gondolkodott el.
- Az első héten lett két barátom. Arnold és Virág. Persze a többiekkel is jóban voltam. Annyiból álltak a beszélgetéseink, hogy elkérték a leckémet - nevetett anyu. Mosolyogva hallgattam.
- Remélem, velem nem csak a lecke miatt beszélnek majd - mondtam szomorúan.
- Nyugi! Biztos lesznek barátaid! -vígasztalt meg anyu.
- Oké. Mehetek aludni? - kérdeztem anyutól.
- Persze, menj csak. Jó éjt, kicsim! -adott egy puszit anyu. Felmentem fürdeni, utána bebújtam az ágyamba.

(09.01)

Reggel karikás szemekkel ébredtem. Alig aludtam az éjjel. Gyorsan készülődni kezdtem. Kifésültem a hajamat, felvettem az ünneplőmet és lesiettem a konyhába. Anya már lent itta a kávéját.
- Gyűlölöm ezt a szoknyát! -dühöngtem. Anya felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ebben a szoknyában, vastag a vádlim! - fejtettem ki. Anya szórakozottan nézett rám.
- VV - mondta.
- Mi? - értetlenkedtem.
- VV, azaz Vastag Vádli szindróma -mondta mosolyogva.
- Ismerős érzés. Én is gyűlöltem a rakott szoknyát - vágott egy grimaszt.
- Eltudsz vinni? - kérdeztem anyut.
- Persze! Ha gondolod máris indulhatunk! - mondta anya, a kocsikulcsal a kezében.
- Mehetünk! - indultam ki az ajtón. Nevetve követett. Alig 5 perc alatt ott voltunk.
- Figyelj, vigyázz magadra! - mondta anyu.
- Oké. Más valami? - kérdeztem aggódva.
- Ne hányd el magad! - mondta.
- Csak nem? - kérdeztem döbbentem.
- Nyugi, nekem is a nagypapa mondta - nyugtatott meg azonnal. Mély levegőt vettem, és kiszálltam az autóból.
- Szia - köszöntem el anyutól. Mély levegő Nóri, mély levegő! Elindultam a portafelé.
- Jó reggelt. Rentai Nóra 9/b -mondtam a portásnak.
- Rendben, 21-es terem - mondta kedvesen. Ahogy beléptem egy idősnő állt a Jean d'Arc szobor mellett, egy vonalzóval a kezében. Csendben elmentem mellette. Nem szólt semmit. Megkerestem a 21-es termet, gyorsan megtaláltam. Megnéztem a névsort. 12 az osztálylétszám, és ebből 3(!!!) lány. A biztonság kedvéért mégegyszer átfutottam a névsort. Rajta volt a nevem. Nagy levegőt vettem, és bementem. Két fiú volt bent a teremben. Az egyik kockult, a másik rejtvényt fejtett(?).
- Sziasztok - köszöntem bátortalanul. Felnéztek, de nem törődtek velem. Leültem anya régi helyére. Ablak felől a második padba. Ez a terem jóval kisebb volt, mint általánosban. Elővettem a Legyek urát és olvastam. Lassan egyre többen lettünk. Már az ofő is megjött.
- Sziasztok, gyerekek! - köszönt az ofő.
- Sajnálom, hogy nem tudtál eljönni a gólyatáborba Nóra - mondta az ofő.
Kereken nyolc órakkor az ofő bekapcsolta a tévét és kezdődött az igazgató beszéde.
- Sok szeretettel köszöntöm a két új kilencedikes osztályt, és az idősebb diákokat! - kezdte az igazgató.
- Charles Borrel  a nevem, de szólitsatok nyugodtan Monsieur Borrelnek - folytatta. Gyorsan ledarálta, hogy mikre számítsunk ebben az évben. Majd következett az ig.helyettes, aki ledarálta a házirendet. Amikor befejeződött az ofő kikapcsolta a tévét.
- Remélem jól fogjátok érezni magatokat itt a Szent Johannában, és ugyanolyan barátok lesztek, mint anno a szüleitek - mondta meghatottan Haller.
- Hiányzik valaki? - kérdezte az ofő.
Cortez! - kiálltotta be az egyik fiú.
- Antai-Kelemen Ákos. Még valaki? -kérdezte.
- Neményi! - kiálltotta be az egyik kocka.
- Neményi Nimród - írta le az ofő. Ekkor kopogtak.
- Szabad! - mondta az ofő. Egy barna hajú srác jött be.
- Neményi Nimród elkéstél! - szidta le az ofő.
-BElnézést, tanár úr! - mondta Nimród. Hezitált, hogy hova üljön. Volt mögöttem egy szabad hely, és volt egy a középső padsorban leghátul. Az utóbbi mellett döntött.
- Vegyetek elő egy füzetet és írjátok le az év menetét - kezdte diktálni. Óra végére már fájt a kezem. Szünetben elővettem a könyvemet és olvastam. Egyszer csak Nimród állt előttem.
- Mit olvasol? - kérdezte.
- Legyek ura. Olvastad? - kérdeztem tőle.
- Igen olvastam. Jó könyv - ezzel otthagyott. Vállat vontam és tovább olvastam. Csengetéskor mindenki visszajött a teremben.
- Gyerekek, ha szeretnétek elmehettek! - mondta az ofő. Mindenki egy emberként pattant fel. Gyorsan összepakoltunk és leléptünk mielőtt még meggondolta volna magát az ofő.
- Nóri gyere ide! - szólt nekem Haller.
- Igen tanár úr? - kérdeztem félve.
- Kicsit hasonlítasz Renire - állapította meg. Ezzel nem volt egyedül. Aki anyát ismerte kiskorában, az mindig ezt mondta.
- Tudom - mondtam mosolyogva.
- Remélem te is, olyan jó tanuló leszel! - reménykedett.
- Ebben biztos lehet, tanár úr! Viszlát! - mentem ki a teremből. Éppen kimentem az épületből és nekimentem egy férfinek.
- Elnézést! - kerültem ki. A férfi döbbenten nézett rám.
- Reni? - kérdezte hitetlenül. Zavartan pislogtam a férfire.
- Ööö...nem - mondtam a férfinek.
- Elnézést, csak hasonlítasz egy ismerősömre - kért bocsánatot.
- Semmi baj - mentem tovább. Ez bizar volt. Egyenesen hazamentem. Anyu még nem volt itthon. Felmentem a szobámba és olvastam egy kicsit. Annyira kimerültem, hogy már a tizedik oldal után elaludtam. Valamikor este keltem fel. Lementem a konyhába, és anyut találtam lent.
- Szia, mikor jöttél? - kérdeztem anyutól.
- Két órája vagyok itthon. Nem volt szívem felkelteni - mondta anya mosolyogva.
- Milyen volt az első napod? - kérdezte anyu.
- Jó volt. Az ofő, hogy is mondjam egy kicsit túl... - kerestem a megfelelő szót.
-...lelkes - mondtuk egyszerre anyával.
- Igen, már az én időmben is túl lelkes volt - kuncogott anya.
- És sikerült beszélnem az egyik fiúval. Neményi Nimródnak hívják -mondtam.
- Gondolom késett - mondta anyu. Ettől leesett az állam.
- Ezt honnan tudtad? - kérdeztem döbbenten.
- Arnold is folyton késett - vont vállat anya.
- És amikor kimentem a suliból véletlenül neki mentem egy férfinek - mondtam anyunak.
- Ez előfordul. Elnézést kértél? -kérdezte anya szórakozottan.
- Igen, és amikor rám nézett döbbenetet fedeztem fel a tekintetében - mondtam anyunak.
- Mondott valamit? - kérdezte anya.
- Igen. Mármint inkább kérdezett -mondtam.
- Mit kérdezett? - kérdezte.
- Reni? - mondtam. Anya gondolkodni kezdett.
- Mi a baj anyu? - kérdeztem aggódva.
- Semmi kicsim. Lassan menj aludni, jó? - kérte. Bólintottam.
- Oké. Szép álmokat! - mondtam anyunak, és felmentem gyorsan letusolni, aztán bebújtam az ágyamba.

......................Eddig tartott........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.