(09.26)

*Reni szemszöge*

Hiányzik! Szörnyen hiányzik, Nóri! Reggel csináltam a fiúknak reggelit. Gyorsan megreggeliztek utána Áron elment dolgozni én pedig elvittem Márkot a bölcsibe. Otthon Dominik tévét nézett. Ebédet akartam főzni, de nem volt hozzávaló.
- Jössz vásárolni? - kérdeztem.
- Aha - mondta. Kikapcsolta a tévét, és elindultunk.
- Min kaptatok össze, hogy Nóri lelépett? - kérdezte Dominik.
- Cortezzel locsolkodtak, tüdőgyulladást kapott, én pedig Cortezt hibáztattam. Hétfőn pedig rálépett egy kockára, káromkodott. Rászóltam, dünnyögött és ebből lett a vita - hadartam.
- Mit mondtál neki, amiért elment?
- Ő elkezdte, hogy nem Cortez hibája, hogy anno szakítottunk az apjával és, hogyha nem szakítottunk volna ezt én úgy fejeztem be, hogy ő nem lenne velem, és talán jobb életem lenne. A düh beszélt belőlem! Nem gondoltam komolyan! - mondtam, és éreztem egy könnycseppet lefolyni az arcomon.
- Reni - mondta Dominik.
- Ha megtudnám változtatni a múltat én megtenném!
- Reni.
- Szerinted mit csináljak?! - néztem rá egy pillanatra.
- Vigyázz! - mondta Dominik. Visszanéztem az útra. Egy autó a mi sávunkban volt. A telefonját nyomkodta. Felgyorsultak az események. Az autó belénk hajtott. Az ablakok megrepedtek, a légzsákok kinyíltak, az autó megpördült az úton. Innen elsötétült minden.

*Nóri szemszöge*

Nem keltek fel. Még mindig alszanak. Áronnal betegre aggódjuk magunkat. Márk mamáéknál van. Áron a bölcsiből odavitte. Több, mint három órája bent vagyunk, de semmi. Csak a mellkasuk emelkedik majd süllyed lassan. Kimentem a mosdóba. Miután végeztem megnéztem, hogy mennyi az idő. 16:04 volt. Feloldottam a telefonomat. 31 Nem fogadott hívás, 13 sms, 11 messenger üzenet. Ebből a legtöbb Corteztől származott. Felhívtam Cortezt.
- Hol vagy? Mi történt? - kérdezte aggódva Cortez.
- Kórházban vagyok, és nem tudom mi történt - mondtam szomorúan.
- Veled van valami?! Melyik kórházban vagy, azonnal odamegyek!
- Nem velem van baj. Anya és Nik vannak kórházban. Majd Ha van valami hívlak, jó?
- Jó, szia!
- Szia! - köszöntem el tőle. Visszamentem anyáékhoz. Még mindig csukva volt a szemük.
- Nem keltek fel? - kérdeztem Árontól.
- Nem - mondta szomorúan, de amint kimondta, anya lassan kinyitotta a szemeit. Könnyezve öleltem meg.
- Anyu! - mondtam boldogan.
- Ne haragudj! Nem gondoltam komolyan! Hülye voltam! Hülye voltam, hogy kiabáltam veled! Te vagy a világ legjobb anyukája! Köszönöm, hogy felneveltél! Köszönöm, hogy a saját lányodnak tartasz! Mindent köszönök neked, és örökké hálás leszek neked! - hadartam könnyezve.
- Te ne haragudj! Nem kellett volna olyanokat mondanom! Te vagy a legnagyobb csoda ami életemben ért! Semmi pénzért nem mondanék le rólad! - mondta anya sírva.
- Akkor nem vagy dühös rám?
- Nem vagyok! Szeretlek, Nóri - ölelt meg anyu. Sírva öleltük egymást.
- Nem hiányoztam senkinek? - kérdezte rekedtesen Nik.
- Dehogy is nem, Nik! - mentem hozzá is. Megöleltük egymást. Kinyílt az ajtó. Az orvos jött be.
- Látom felébredtek - mondta az orvos. (De jó megfigyelő, irigylem ezért.) Az orvos kiküldött minket Áronnal. Fél óra múlva jött ki.
- Holnap után haza mehetnek - mondta az orvos.
- Szerencse, hogy nem lett komolyabb bajuk - mondta Áron.
- Komolyabb nem is, de...

Folyt.köv.

......................Eddig tartott........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Ne haragudjatok ezért a befejezésért légyszi 😄.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.