(04.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel Cortez kint várt. Egy rövid csók után elindultunk a suliba. A többiek kint beszélgettek.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- Szia, Nóri - öleltek meg a lányok.
- Amit tegnap csináltál az nem volt semmi - veregetett vállon Milán.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyeneket csinálsz - tette hozzá Macu.
- Hát, de mégis csináltam - vontam mosolyogva vállat.
- Hatalmas tapsot Levinek, aki előcsalogatta a vagány Nórit! - kezdett tapsolni Kristóf. Elismerően tapsoltuk a hajlongó Levit.
- 12/B befelé! - jött ki Máday a suliból.
- Kezét csókolom Máday néni - kurjantott Levi.
- Inkább ne - indult vissza az épületbe velünk a nyomában. Dupla matekkal kezdtünk. Mindkét órán az érettségire gyakoroltunk. Infón szabad foglalkozás volt. Felmentem messengerre. Jött is egy üzenetem. Másolom.
Nimród: Szia, mondanom kell valamit! Tudom, hogy haragszol rám, de ez életbe vágóan fontos!
Nóri: Szia, mi történt?
Nimród: Tudod a barátnőm...
Nóri: Nem tudtam, hogy van barátnőd.
Nimród: Mostmár tudod. Szóval véletlenül...
Nóri: Nimród! Mondd már mi van?!
Nimród: TEHERBE EJTETTEM!!
Pislogás nélkül meredtem a monitorra. Vettem egy mély levegőt és gépelni kezdtem.
Nóri: Most viccelsz?
Nimród: Miért viccelnék? Főleg ilyesmivel?!
Nóri: Hány éves a lány?
Nimród: 18
Nóri: A szülei tudják?
Nimród: Igen.
Nóri: És?
Nimród: Támogatnak minket. Amiben tudnak segítenek.
Nóri: Hol tart a terhességben, már ha nem veszed tolakodásnak a kérdést.
Nimród: Negyedik hétben van.
Nóri: Értem. Ha bármiben kell segítség a szüleitekre mindig számíthatsz.
Nimród: Csak Alya szüleire.
Nóri: Miért? A te szüleid mit szóltak hozzá?
Nimród: Apa azt mondta, hogy hagyjam el Alya-t, de én mondtam, hogy nem. És mivel betöltöttem a 18-at elköltöztem otthonról.
Nóri: Most hol laksz?
Nimród: Alya-val és a szüleivel. Nagyon kedvesek. Igaz kicsit kiakadtak, hogy a lányuk terhes lett, de belenyugodtak.
Nóri: Legalább van akik támogatnak titeket.
Nimród: Valóban.
Nóri: Ne haragudj, de vége az órának. Szia!
Nimród: Szia!
Csengetéskor kimentünk az infó teremből és átmentünk a nyelvi előadóba.
- Min gondolkodsz? - kérdezte a teremben Cortez.
- Semmin, miért?
- Látszik, hogy nagyon agyalsz.
- Csak azon, hogy francián felelünk-e vagy dogát írunk. Ennyi - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Remélem egyik se - hagyta annyiban, majd kiment a büfébe. Hatalmasat sóhajtottam, hogy bevette. Francián Macu négyesre felelt utána haladtunk tovább a készüléssel. Törin is az érettségire készültünk. Kémián Milán ötösre felelt. Nem is értem miért☺. A két magyaron szintén érettségi tételeket csináltunk. Órák után haza mentünk. Cortezzel elköszöntünk a kapunkban, majd bementem a házba. A szobámban megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Nem tudtam mit csinálni ezért elmentem a hangszerbolba. Az ajtó feletti csengő csilingelni kezdett mikor beléptem az üzletbe.
- Szia, Zsófi - mentem a pulthoz.
- Szia, Nóri. Hogy vagy mostanság?
- Jól, te?
- Jól. Hova mész tovább tanulni?
- Párizsba.
- Párizsba?! De mázlista vagy!
- Lehet, hogy mások így látják, de nekem kicsit nehéz.
- Megértelek. Itthagyni a szüleidet és a szeretteidet, hogy neked jobb legyen. Ismerem az érzést.
- Veled volt ez?
- Igen. Mikor betöltöttem a 18-at kicsit összevesztünk a szüleimmel annyira, hogy elköltöztem ide.
- Hol laktál eddig?
- Orosházán. Öt éve nem láttam őket.
- Akkor menj vissza. Kérj szabadnapot és látogasd meg őket.
- Könnyű ezt mondani, de félek.
- Mitől?
- Attól, hogy látni se akarnak engem azok után - buggyant ki egy könnycsepp Zsófi szeméből. Adtam neki egy zsepit. Megtörölte a szemét.
- Biztos hiányzol nekik.
- Úgy gondolod? - nézett rám könnyes szemmel.
- Igen - mosolyogtam kedvesen.
- Kérek holnapra szabadnapot - vette kézbe a telefonját.
- Akkor megyek. Majd valamikor beszélünk - indultam ki.
- Szia - köszönt el Zsófi.
- Szia - intettem, majd kimentem. Haza felé gondolkodtam. Jó ötlet elmenni Párizsba tanulni? Végül elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem.
- Szia, Nóri - köszönt Zoé.
- Szia, szerinted jó ötlet lenne Párizsban tanulnom?
- Szerintem igen. Megérdemelted azt az ösztöndíjat.
- Tényleg így gondolod?
- Igen. Az ikertesóm vagy! Az a dolgunk, hogy támogassuk egymást. Érted?
- Igen.
- Ezt vésd jól a fejedbe! Mindenben támogatunk apával és a családoddal együtt.
- Köszönöm, Zoé!
- Nincs mit. Mennem kell, szia!
- Szia - letettem. Otthon még olvastam a szobámban, majd este lementem vacsizni utána letusoltam, aztán lefeküdtem aludni.

(04.16)

*Nóri szemszöge*

Életem egyik legrosszabb napja. Kezdjük az elején.

Reggel Cortez kint várt. A gördeszkája a kezében volt.
- Mire kell a deszka? - kíváncsiskodtam.
- Majd meglátod - kacsintott, majd átkarolta a vállam. A suliban Cortez letette a deszkáját a földre.
- Majd találkozunk - lökte el magát a földön. A nyelvi előadóhoz gurult.
- Csak Máday ne kapja el - állt mellém Jacquelin.
- Nem fogja. Ő mindig kivágja magát - állt a másik oldalamra Milán.
- Tudom - indultam el a nyelvi előadó felé. Cortez bent ült.
- Hol voltatok? Már régóta itt várok - vigyorgott Cortez.
- Mások nem deszkázták át a sulit, mint te - ült mellé Milán.
- Kár, pedig gyorsabb - vont lazán vállat Cortez. Csengetéskor bejött Mr O'Realy. Angolon csendben dolgoztunk. Föcin a fiúk nyitott szemmel aludtak. Matekon érettségire készültünk. Francián gyakoroltunk. Fizikán Gondos diktált. Irodalmon olvastunk. Egyébként Cortez egész nap a suliban deszkázott. Máday egyszer sem kapta el. Szemmel láthatóan, mert folyton gördeszka „hangokat” hallott. Mi biztosítottuk hogy semmi ilyesmi nem történt☺. Otthon megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra, majd gondoltam elmegyek sétálni. Jól esett a friss levegőn lenni. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe és keresgélni kezdtem a zenék között. Végül HRVY Personal című dala mellett döntöttem. Addig sétáltam, míg valaki megnem fogta a vállam. Ijedtemben a földbe gyökereztek a lábaim egy lépcső előtt. Kivette a fülemből a fülhallgatót, majd közelebb hajolt a fülemhez. Éreztem, hogy veszi a levegőt.
- Nem csinálhatsz többé hülyét belőlem a barátaid előtt - suttogta Gergő.
- Mit akarsz? - suttogtam olyan vékony hangon, hogy már attól is megijedtem.
- Téged, de ezt már tudod.
- Nem leszek a tiéd. Soha! - mondtam egy fokkal magabiztosabban.
- Nem? Szeretnél megint kórházba kerülni?
- Nem.
- Akkor szakíts a szépfiúval!
- Nem!
- Jól gondold át.
- Jól átgondoltam! Nem leszek a tiéd!
- Nos, ha az enyém nem leszel, akkor senkié - mondta, majd lelökött a lépcsőn. Minden egyes lépcsőfokba bevertem mindenemet. Nagyon fájt. Mire leértem elsötétült minden.

*Cortez szemszöge*

Milánnal mentünk haza a skate parkból, mikor láttuk, hogy egy srác a lépcsőnél lefele nézett, majd elment. Összenéztünk Milánnal és odamentünk a lépcsőhöz. Lenéztem, de azt hittem ott leszek rosszul. Nóri feküdt a lépcső alján! Akkor az a patkány ment el! Lerohantam a lépcső aljánál fekvő Nórihoz.
- Nóri, kelj fel! - ráztam meg gyengén a vállát. Nem reagált.
- Nóri, kérlek! Fel kell kelned!
- Megkeresem a patkányt - fogta meg a vállam Milán.
- Siess! - néztem fel rá. Bólintott és rohanni kezdett. A kezemmel Nóri feje alá fogtam. Tárcsáztam a mentőket. Mikor letettem a fejét a kezem véres volt.
- Siessenek, mert vérzik a feje! - mondtam kétségbe esetten a diszpécsernek.
- Amint tudunk megyünk - mondta, majd lerakta. Tovább térdeltem Nóri mellett.
- Megölöm! Megölöm Nádort! - motyogtam magam elé.
- Elfutott - jött vissza Milán.
- Egyszer a két saját kezemmel fogom megölni! - néztem rá könnyes szemmel. Nem sokára szirénázásra lettünk figyelmesek. Nórit hordágyra tették és betolták a mentő autóba.
- Nem kéne szólni Reniéknek?
- De. Menjünk - indultam el a házukhoz. Becsengettem.
- Szia, Nóri nincs itthon - nyitott ajtót mosolyogva Áron. Mikor meglátta az arcunkat rögtön lefogyott a mosoly az arcáról.
- Mi történt? - kérdezte Áron.
- Nóri... kórházban... van - nyögtem ki nagy nehezen.
- Mi?! A Nádor gyerek csinált megint valamit?!
- Igen. Nem tudjuk mit, de tuti miatta - mondta Milán.
- Reni most nincs itthon, nem tudom, hogy mondjam el neki.
- Egyszerűen - tanácsolta Milán, de oldalba böktem.
- Mi van?
- Felizgatja magát, és baja lenne a kicsinek! - magyaráztam.
- Ja, oh...
- Menjünk - mondta Áron. Kijött és bementünk a kórházba. Elmondták, hogy hol találjuk. Odamentünk. Kijött az orvos Nóritól.
- Maguk Rentai Nóra hozzátartozói? - kérdezte az orvos.
- Igen, a nevelőapja vagyok - mondta Áron.
- Nos, a lányának agyrázkódása van és eltörte a bal kezét - felelte a doki. Áron elképedve nézett az orvosra.
- Mikor jöhet ki a kórházból?
- A héten még bent tartjuk megfigyelésre. Ha minden jól megy akkor már a jövőhét folyamán kiengedjük.
- Be lehet menni hozzá?
- Igen, de legyenek csendben, mert alszik. Viszlát - ment el a doki. Bementünk Nórihoz. A mellkasa lassan emelkedett, majd süllyedt. Áron leült az ágya melletti székre.
- Miért utálja ennyire Nórit? - nézett ránk Áron.
- Nem akar a barátnője lenni - felelte Milán.
- Kitekerem a nyakát!
- Segíthetünk?
- Persze - fordult vissza Nórihoz. Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak gyorsabban kezdett csipogni a gép végül egyenesen sípolt. Nóri szemei csukva voltak. Áron azonnal megnyomta a nővérhívó gombot. Nem sokkal később bejött egy nővér. Amint meglátta a gépet, kirohant orvos után. Gyorsan visszaért.
- Megkérném, hogy fáradjanak ki - kért minket az orvos. Kimentünk, de még láttam, hogy a nővér előkészítette a defibrillátort. Jaj, ne!
- Elővette a nővér a defibrillátort - járkáltam fel, s alá a folyosón.
- Biztos? - kérdezte Áron.
- Igen - válaszoltam. Több, mint fél óra múlva kijött az orvos.
- Sikerült újra élesztenünk - nézett ránk az orvos, de az arca komoly maradt.
- Mi baja van doktor úr? - állt fel Áron.
- Nem tudom mennyi esélye lesz ezek után az ébredésre. Jelenleg kómában van - mondta. Áron könnyezve vette tudomásul a hallottakat. Az orvos elment. Áronnak csörögni kezdett a telefonja.
- Szia, Reni - köszönt bele a telefonba.
- ...
- Kórházban.
- ...
- Nem, nekem semmi bajom.
- ...
- Nórit hozták be... megint.
- Mi?! - ezt még mi is hallottuk.
- Reni, gondolj a kicsire - nyugtatta Áron.
- ...
- Ne gyere be! Reni maradj otthon!
- ...
- Nem lesz semmi baja!
- ...
- Bent maradjak nála?
- ...
- Oké, majd holnap beszélünk, jó?
- ...
- Szia - tette le a telefont Áron.
- Nagyon kiakadt? - kérdezte Milán.
- Nagyon. Bent leszek nála ma este.
- Én is itt maradhatok? - néztem rá könyörgő tekintettel.
- Persze - masszírozta az orr nyergét.
- Milán, szólsz holnap Hallernek, hogy nem megyek?
- Persze - veregette meg a vállam, majd elment. Egész este bent voltunk Nórinál. Nagyon aggódunk érte!

(04.25)

*Cortez szemszöge*

Életem egyik legboldogabb napja!

Reggel Nóri még mindig csukott szemmel feküdt.
- Kelj fel - suttogtam. Nem reagált. Reni benyitott a kórterembe.
- Nem kelt fel? - lépett beljebb.
- Nem.
- Aggódok érte - ült le a másik székre.
- Én is - temettem a kezembe az arcom. Délután egyedül ültem bent, mert Reninek időpontja volt a nőgyógyászhoz. Éppen kiakartam volna menni, mikor meghallottam valamit. Azaz valakit.
- Ne - suttogta nagyon halkan Nóri.
- Mit ne? - mentem közelebb hozzá.
- Ne hagyj itt. Kérlek - suttogta.
- Nem hagylak.
- Cortez?
- Itt vagyok - fogtam meg a kezét.
- Sajnálom - nyitotta ki a szemeit nagyon lassan.
- Mit?
- Azt, hogy... sokszor okoztam neked fájdalmat. Ezt is beleértve.
- Semmi baj, nincs semmi baj!
- Szeretlek.
- Én is téged! Tiszta szívemből!
- Tényleg nem haragszol?
- Nem!
- Mikor mehetek haza?
- Nem tudom, mindjárt hívok egy orvost - mentem ki a kórteremből. Mikor találtam egyet visszamentem, de engem kiküldött. Kint tébláboltam a folyosón. Egy óra múlva megjött Reni is.
- Mi a baj?
- Bent van nála az orvos.
- Minden rendben??
- Felkelt.
- Hál' Istennek - sóhajtott Reni. Kijött az orvos.
- Szerdán haza mehet - ennyit mondott utána elment. Bementünk Nórihoz.
- Nóri! - ment oda Reni.
- Szia, anya - köszönt mosolyogva Nóri.
- Jobban vagy?
- Kicsit igen.
- Mi történt?
- Gergő lelökött az egyik lépcsőn.
- Szegénykém - ölelte magához Nórit. Mosolyogva néztem őket.
- Mennem kell - néztem Nórira csalódottan.
- Rendben. Holnap bejössz?
- Igen - adtam egy puszit az arcára utána elmentem. Haza sétáltam. Apa a nappaliban netezett.
- Megjöttem.
- Hogy van?
- Jól. Ma ébredt fel.
- Örülök neki - nézte továbbra is a laptopjának a monitorját.
- Mit csinálsz? - mentem közelebb.
- Járatokat nézek.
- Minek?
- A ballagás után elmegyek.
- Hova?
- Brazíliára gondoltam. Te pedig vagy már olyan nagy, hogy tudj magadra vigyázni, nem?
- De.
- Nagyszerű - nézett rám apa. Felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni. Boldogan aludtam el. Végre felkelt!

(04.30)

*Nóri szemszöge*

Ma végre haza mehettem. Reggel anya értem jött. Otthon rögtön a szobámba küldött anya, hogy pihenjek. Felmentem. Pénteken már mehetek suliba is (anya megengedte). Délután átjött Cortez.
- Szia - lépett be a szobámba Cortez.
- Szia, pénteken már megyek - mosolyogtam rá.
- Szuper - ült le az ágyam szélére. Sokáig beszélgettünk. Este Cortez haza ment. Óvatosan letusoltam a gipsz miatt utána lefeküdtem aludni.

(05.01)

*Nóri szemszöge*

Ma végre járkálhattam. Cortez egésznap nálunk volt.
- Apa elmegy - mondta mikor a kertben voltunk.
- Hova?
- Brazíliába. A ballagás után megy.
- Veled mi lesz?
- Megyek árufeltöltőnek a tescoba - nézett rám. Mindketten elnevettük magunkat.
- Jó, komolyra fordítva - hagytuk abba a nevetést.
- Igen?
- Talán elvégzek valami OKJ-s képzést.
- Az jó.
- Majdcsak megélek valamiből - nézett rám. A gyomrom összeszűkült.
- Megfogsz - biztosítottam. Este haza ment. Letusoltam, majd lefeküdtem aludni.

(05.02)

*Nóri szemszöge*

Holnap lesz a ballagás, áááá!!!!

Reggel felöltöztem (a gipsz miatt lassabban a szokottnál). Cortez kint várt. Kézen fogva elindultunk a suliba.
- Láttad volna milyen magán koncertet nyomott múlt héten Jacquelin a negyedik szünetben - mesélte Cortez.
- Tényleg?
- Igen, mindenki élvezte. Máday halványan el is mosolyodott! Brr - rázkódott meg egy kicsit Cortez.
- Ennyire rossz volt?
- Nem, csak Mádayt mosolyogni látni? Kirázott tőle a hideg - ezen elmosolyodtam.
- Kedden pedig Roxi kommandózott a második szünetben.
- Úristen - nevettem el magam. A többiek kint beszélgettek mikor megérkeztünk.
- Jól vagy, Nóri? - kérdezték a többiek.
- Igen, jól vagyok - bólintottam mosolyogva.
- Képzeld ma derül ki, hogy kik lesznek az új stúdiósok - lelkendezett Jacquelin.
- Szuper - mosolyogtam. Csengetéskor bementünk a suliba. Az ötödik szünetben elhalkult a zene.
- Megvan, hogy kik lesznek az új stúdiósok - hallottuk Soma hangját a hangszóróból.
- Katona Nándor és Pásztor Béla 11/a - folytatta Viktor utána folytatódott a zene. Osztályfőnöki órán a holnapi ballagás volt a téma. Macu tekintete Haller és a padja között cikázott.
- Mit csinálsz, Macu? - érdeklődött Haller.
- Ne mozogjon tanár úr!
- Jó, de miért?
- Jaj, ő húzta a festőset! - mondta Levi.
- Mi? - fordultam Levi felé.
- Neki kell lefestenie Haller tanár urat - magyarázta.
- Kész! - kiáltott fel boldogan Macu. Felállt a helyéről és kisétált Hallerhoz.
- Fogadja ballagási ajándékként - nyújtotta át a művét Macu. Haller mosolyogva vette át a „festményt”.
- Köszönöm szépen - mondta meghatottan Haller, majd felénk fordította. Kész, mindenkiből kirobbant a nevetés.
- Nem értékelitek a művészetet? - „háborodott fel” Macu, de ő is elröhögte magát. Csengetéskor mindenki fogta a cuccát és haza mentünk. Otthon megírtam a leckémet utána olvastam. Este lementem vacsizni, letusoltam utána lefeküdtem aludni. Nagynehezen, de elaludtam.

......................Eddig tartott........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a hosszabb rész! Lenne 2 kérdésem is hozzátok.

1: Legyen kérdezz felelek?
Privátban kérdezhetnétek, én pedig egy külön részben válaszolnék.

2: Legyen külön „jelenetkép” rész?
Bizonyos „jelenetekről” lennének képek. Esetleg még a szereplőkről is.

A döntéseket commentbe várom!

Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.