(01.27)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Csengettem a kapu előtt állva. Kicsit fáztam.
- Szia, nagy baj lenne, ha pár napra nálatok aludnék? - kérdeztem reménykedve, hogy a válasza „nem” lesz.
- Gyere be - mondta álmosan Ricsi.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarok - mondtam a nappaliban ülve.
- Baj van otthon? - kérdezte Ricsi.
- Hát amikor ma haza mentem apa a konyhában ivott.
- Létfontosságú a folyadék.
- De nem a whiskey.
- Whiskey?!
- Igen, és ki akar menni Amerikába.
- Miért?
- Nem tudom, de azt mondta, hogy jövőhéten mennénk.
- Beszélek a fejével.
- Köszi. Aludhatok itt?
- Persze, megyek megcsinálom a vendég szobát - ment fel az emeletre. Tíz perc múlva már a vendégszoba ágyában húztam a lóbőrt.

(01.28)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel felöltöztem, majd lementem. Milán álmos fejjel ült a reggelije felett.
- Jó reggelt - köszönt Ricsi.
- Szia, anyu - köszönt álmosan Milán.
- Szia, kisfiam - köszöntem elvékonyított hangon. Ricsi alig bírta visszatartani a kitörni készülő röhögést.
- Te mióta vagy itt? - kérdezte meglepetten Milán.
- Tegnap este jöttem. Pár napig nálatok csövezek, ha nem baj.
- Dehogy baj!
- Kössz - mondtam hálásan. Reggeli után elmentünk Nóri elé. Kicsit meglepődött mikor látta Milánt.
- Sziasztok, fiúk - köszönt Nóri.
- Heló - köszönt Milán. Én egy puszit nyomtam a fejére. Elindultunk a pokol felé. Az úton elmeséltem, hogy pontosan mi történt. A suli annyira izgalmas volt, hogy le sem írom, nehogy bealudjak rajta. A suli előtt azonban apa várt.
- Antai-Kelemen Ákos, azonnal indulj haza! - mondta szigorúan apa.
- Nem!
- Idefigyelj, most rögtön haza megyünk és összepakoljuk a cuccaidat aztán irány a reptér!
- Azt hittem, hogy jövőhéten mentünk volna - mondtam flegmán.
- Változott a helyzet. Indíts!
- Nem. Nem megyek sehova! Nem hagyom itt a barátaimat!
- Ne legyél önző!
- Én önző? Te akarsz kitoloncolni Amerikába!
- Csak azért, hogy még együtt tudj tölteni egy kis időt a nagyanyáddal!
- Miért? Mi baja van a nagyinak?
- Rákos - mondta apa, majd ismét kibuggyant egy könnycsepp a szeméből. Nóri a kezét a szája elé kapta, én pedig csak álltam. Milánra néztem.
- Menj - tátogta. Aprót bólintottam, majd elindultunk.
- Mióta tudsz róla? - kérdeztem halkan.
- Régóta, csak tegnap szóltak az orvosok, hogy nagyon kevés ideje van hátra - mondta szomorúan apa. Nem szóltam semmit. Beállt a kínos csend, amit apa tört meg.
- Sajnálok mindent.
- Reniéktől is kérj bocsánatot - néztem rá.
- Amíg te pakolsz addig én átmegyek hozzájuk.
- Jó.

*Reni szemszöge*

Éppen Áron szüleivel beszélgettem mikor valaki csengetett.
- Megyek - mondta Zsuzsi.
- Köszönöm - mondtam kedvesen. Hamar visszajött.
- Téged keresnek.
- Ki?
- Egy férfi.
- Ahj - sóhajtva mentem az ajtóhoz. Ádám állt előttem.
- Mit akarsz?
- Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért - mondta bűnbánóan.
- Miért? Miért viselkedtél úgy, ahogy?
- Anya... rákos lett - mondta.
- Úristen, sajnálom - nem tudtam, hogy mit csináljak, de végül megöleltem.

*Cortez(Ádám) szemszöge*

Reni megölelt. Megcsapott az illata. Eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem. Az illata ugyanolyan volt, mint régen, mikor gimisek voltunk. Ha nem csókolt volna meg Edina aznap a parkban akkor még mindig az enyém lenne, de mivel nem mentem utána elszúrtam. Mindent. Mikor elengedett belenéztem a szemeibe. Őszinte sajnálatot sugárzott a tekintete.
- Sajnálom - mondtam, majd nem tudom mi ütött belém, de... megcsókoltam. Megcsókoltam Renit, aki férjnél van és nem sokára 3 gyermekes anyuka lesz. Eltolt magától. A szemei csillogtak. Könnyektől csillogtak.
- Nem akarlak látni - mondta könnyes szemmel Reni.
- Reni, ne haragudj - mondtam, de késő volt. Egy hatalmas csattanással érkezett a keze az arcomhoz. Fájdalmasan kaptam az érintett helyre a kezemet.
- Elszúrtad. Hagyj békén, Cortez. Örökre - mondta, majd rám csukta az ajtót.

*Nóri szemszöge*

Mikor haza értem nem láttam senkit sehol. Felmentem az emeletre. Zsuzsi néni és Peti bácsi anyáék hálószoba ajtaja előtt álltak.
- Reni, engedj be minket - mondta Zsuzsi néni.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Nem tudjuk. Jött egy férfi. Beszéltek, majd könnyezve ment be a szobájukba - mondta Peti bácsi. Bekopogtam az ajtón.
- Anya, engedj be kérlek.
- Csak, te gyere - mondta az ajtón túlról. Bementem. Anya vörösre kisírt szemekkel ült az ágyon. Leültem mellé.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Ádám történt. Soha többé nem akarom látni!
- Mit csinált?
- Ne mondd el senkinek, főleg Áronnak ne - kérte anya.
- Megígérem - mondtam a szívemre téve a kezem. Anya vett egy mély levegőt.
- Megcsókolt - mondta anya. Kikerekedtek a szemeim a döbbenettől.
- Ne mondd el Áronnak, jó?
- Nem fogom - öleltem meg. Kimentünk a szobából. Három aggódó szempárral találtuk szembe magunkat. Zsuzsi néni, Peti bácsi és Áron álltak az ajtó előtt.
- Minden rendben? - kérdezte Áron.
- Igen, csak a terhesség kicsit érzékenyebbé tesz - mondta anya. Áron megölelte anyát.
(...)
- Akkor egy hónapig nem leszel? - kérdeztem a telefonba.
- Igen. Sajnálom, de...
- A nagymamád fontosabb. Legyél vele az utolsó napjaiban - mondtam bíztatóan.
- Rendben, szia Nóri - köszönt el.
- Szia - letettük. Lementem vacsizni utána letusoltam aztán lefeküdtem aludni.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Mendesfan008 várom a kérdéseidet, mert közel voltál a „megoldás”hoz :)
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.