(01.26)

*Nóri szemszöge*

Egész délelőtt a szobámban takarítottam. A táskámat is utoljára átnéztem, de megtaláltan benne a levelet, amit az igazgató adott. Add oda anyukádnak. Fogtam a borítékot, és lementem a konyhába. Anya az ebédet csinálta.
- Anya, ezt a suliból küldték - adtam át a borítékot. Anya elvette a kezemből a borítékot, majd kinyitotta. Elolvasta a levelet, majd könnyes szemmel nézett rám.
- Mi a baj? - kérdeztem rémülten. Anya nem mondott semmit, csak megölelt.
- Anya, mi volt a levélben?
- Kimehetsz ösztöndíjjal tanulni Párizsba - mondta anya.
- Hogy?
- Kaptál egy ösztöndíjat Párizsba - mondta anya mosolyogva. Totálisan leblokkoltam. Párizsban tanulhatok? Ráadásul ösztöndíjjal?!
- Nem is örülsz neki? - kérdezte anyu.
- De, csak fel kell dolgoznom ezt az egészet, hogy kaptam egy esélyt, hogy Párizsban tanuljak.
- Megértem. Nekem se volt könnyű, de megtudjuk oldani. Rendben?
- Rendben - bólintottam. Visszamentem a szobámba. A szomszédból ordibálást hallottam. Odamentem az ablakhoz. Cortez és Ádám veszekedtek. Ádám kiment, Cortez pedig leült, ha jól láttam. Írtam neki egy sms-t.
Nóri: Minden rendben?
Nem válaszolt. Láttam, ahogy kinyitja az ablakot, majd... leugrott! A szám elé kaptam a kezemet ijedtemben. Átmászott a kerítésen. Kirohantam a szobámból, le a lépcsőn, és ki a hátsó kertbe. Cortez karjaiba borultam.
- Mi történt? - kérdeztem szorosan ölelve.
- Szobafogság amiért tegnap este elszöktem otthonról.
- Mi?! Megszöktél?!
- Igen, mert apa nem akart elengedni veled a koncertre.
- Mi? Miért?
- Nem tudom. Tegnap este betörte az ajtómat. Mikor visszamásztam a szobámba apa bent várt, majd csak annyit mondott, hogy ma megbeszéljük.
- Hallottam, hogy ordibáltatok.
- Ne haragudj, de ahj - csóválta meg a fejét Cortez.
- Hé, nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz - mondtam bíztatóan.
- Remélem, de mi a helyzet veled? Látom, hogy van valami - nézett rám.
- Csak az van, hogy... ösztöndíjat kaptam... Párizsba - nyögtem ki nagy nehezen. Cortez döbbenten meredt rám.
- Azt a, ez jó! Gratulálok, Nóri - ölelt meg Cortez.
- Köszi, de kicsit félek. Biztos jó ötlet lenne kimenni egyetemre?
- Nóri, ne utasítsd vissza! Ez egy soha vissza nem térő alkalom! - fogta a két keze közé az arcom Cortez.
- Tudom, de... távol leszünk egymástól... és akkor... szakítanunk kellene, nem?
- Nem, nem kell szakítanunk! Többé nem! Megoldjuk.
- Anya is ezt mondta. Mármint azt, hogy megtudjuk oldani.
- Mert ő is ösztöndíjas volt. Ő tapasztalatból mondja.
- Tudom. Köszönöm, hogy támogatsz - öleltem meg.
- Ez természetes - suttogta a fülembe.
(...)
- Nóji - jött be a szobámba Márk. Mosolyogva fogadtam.
- Szia, mi a baj? - vettem fel az ölembe.
- Gitáj? - mutatott a hangszer felé.
- Játszak neked? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogatni kezdett. A kezembe vettem a gitáromat, és játszani kezdtem. Márk mosolyogva figyelt. Mikor befejeztem, Márk hozzám bújt.
- Mi a baj?
- Aludhatok ma veled? - nézett rám azokkal a szép barna szemeivel.
- Hát persze - öleltem meg. Majd suttogva hozzátettem:
- Amíg még megteheted.
- Gyerekek vacsora - jött be Áron.
- Megyünk - mondtam. Lementünk a konyhába vacsizni utána letusoltam, és megvártam Márkot. Mikor ő is kész lett befeküdtek az ágyamba aludni.
- Jó éjszakát, Márk - suttogtam.
- Neked is! - mondta, majd elaludtunk.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.