(01.17)

*Nóri szemszöge*

Reggel arra keltem, hogy szakadt a hó. Kikeltem az ágyból, és felöltöztem. A konyhában kentem magamnak egy vajas kenyeret utána kimentem. Cortez kint várt a szakadó hóban.
- Szia - köszöntem mosolyogva.
- Szia - köszönt, és magához húzott egy csókra. Kézenfogva mentünk a suliba. Senki sem állt a suli előtt. Egyből bementünk az aulába. Felmentünk a szekrényünkhöz, betettük a kabátunkat, és bementünk a terembe. Mindenki bent volt a teremben.
- Éljen! A régi Cortez visszatért! - kurjantott Levi. Ezen elnevettük magunkat. Csengetéskor bejött Baranyai. Biosz után jött a tesi. Tíz terem kört kellett futnunk. A fiúk pedig fociztak. Francián készültünk a jövőheti versenyre. Matekon egyenleteket oldottunk. Törin Barka maratonit diktált szokásához híven. Osztályfőnöki órán Haller az elkövetkezendő programokról beszélt. A nap végére még mindig esett a hó. Cortezzel kézen fogva mentünk haza. Átjött hozzánk. Felmentünk a szobámba. Olyan négy óra körül anya haza jött Márkkal. Rögtön a szobámba jött.
- Nóji! Szánkózunk? - kérdezte az ölembe mászva.
- Hát, nem is tudom.
- Léccí!
- Na jó, menjünk. Cortez jössz velünk?
- Jövök - mondta mosolyogva Cortez. Lementünk a nappaliba felöltözni utána kimentem a garázsba a szánkóért. Kihoztam, és Márkot felültettem a szánkóra, így húztam fel a dombon. Negyed óra után találtunk egy tökéletes havas dombot. Felhúztam a domb tetejére a szánkót.
- Te is - mondta Márk.
- Jó ötletnek tartod?
- Igen! - mondta Márk. Sóhajtva ültem mögé.
- Vigyázzatok magatokra - mondta Cortez.
- Oké, mehetünk? - kérdeztem.
- Igen! - mondta boldogan Márk. Cortez lassan meglökött minket. Fokozatosan gyorsultunk. Biztonságosan értünk földet.
- Mégegyszer! - mondta Márk.
- Oké - leszálltam, és megint felhúztam a szánkót. Cortez ismét meglökött minket. Ezt eljátszottuk még kétszer. Harmadjára csúsztunk, amikor egy kutya rohant el előttünk. Ijedtemben félre rántottam a szánkót, de ennek az lett a következménye, hogy mindketten leestünk, és legurultunk a dombról.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Nóri és Márk legurultak a dombról.
- Nóri! - kiáltottam aggodalmasan, és lementem a domb aljához. A hóban feküdtek.
- Jól vagytok? - kérdeztem rögtön, ahogy leértem. Nem reagáltak.
- Keljetek fel, kérlek! - ráztam meg gyengén a vállukat. Márk lassan kinyitotta a szemeit. Értetlenül nézett körbe.
- Lecsúsztunk? - kérdezte Márk.
- Igen, de jól vagy?
- Ühüm.
- Legalább te jól vagy. Nóri, kelj fel! Nóri! - ráztam meg a vállát.
- Nóji! - mondta Márk könnyezve.
- Nóri, szépen kérlek kelj fel! - mondtam, miközben mellette térdeltem. Lassan kinyitotta a szemeit.
- Hál' istennek! - öleltem szorosan magamhoz Nórit.
- Márk jól van? - kérdezte.
- Igen, jól van! Te, hogy vagy? Nem fáj valamid?
- Kicsit a lábam.
- Semmi baj - mondtam miközben még mindig szorosan öleltem.
- Hol van a kutya?
- Milyen kutya?
- Láttam egy kutyát elfutni előttünk, ezért rántottam félre a szánkót.
- Arra gondoltál? - mutattam egy barna német juhászra.
- Igen - mondta Nóri. Márk odaakart menni hozzá, de Nóri visszatartotta.
- Végre megvagy - hallottunk egy férfi hangot. A kutya odarohant a férfihez.
- Elnézést kérek, csak a kutyám elszakította a pórázát - szabadkozott a férfi.
- Talán vegyen neki erősebbet! Örüljön, hogy nem lett komolyabb baja a barátnőmnek és az öccsének a maga kutyája miatt! - mondtam dühösen.
- Mégegyszer sajnálom - mondta a férfi, és elment a kutyájával.
- Kutusz - mondta Márk. Lassan lábra állítottam Nórit, és Márkot. Nóri megpróbált ráállni a lábára, de fájdalmasan felszisszent.
- Gyere - ragadtam meg a karját, és átlendítettem a nyakamon. Márk a szánkón ült, és húztam.
- Remélem nem lesz komolyabb bajod.
- Hétfőre elfog múlni - mondta Nóri útközben. Kételkedve néztem rá.
- Esküszöm, csak egy kicsit fáj.
- Rendben, hiszek neked - mondtam Nórira nézve. Nóriékhoz érve Márk leszállt a szánkóról.
- Beviszem a garázsba - mondtam.
- Veled megyek - mondta Nóri. Odabicegett hozzám. Kinyitottam a garázs ajtót, és bevittem a szánkót. Márk időközben bement a házba.
- Most jót fog aludni - mondta Nóri.
- Gondolod?
- Tudom - mondta mosolyogva. Hosszasan megcsókoltam utána hazamentem. Otthon levettem a kabátomat, és felmentem a fürdőbe tusolni. Miután végeztem lefeküdtem aludni.

(01.20)

*Nóri szemszöge*

Ma kezdődik a tanulmányi verseny hét!
Ma is havazott. Már nem fájt annyira a lábam, mint pénteken.
Reggel Cortez kint várt. Mosolyogva csókolt meg.
- Mondtam, hogy mára nem lesz semmi bajom - mondtam miután elváltunk egymástól.
- Rendben - ölelte át a vállam, és így mentünk a suliba. Törin dogát írtunk. Matekon egyenleteket oldottunk. Angolon fordítottunk. Francián még készültünk a szerdai versenyre. Kémián Milánt készítették a csütörtöki kémia versenyre. A dupla magyaron pedig engem a délutáni irodalom versenyre. Délután olvasó helyett lett megtartva az irodalmon verseny. Bementem a könyvtárba. Mindenki megkapta a borítékját a saját kódjával. Kinyitottam, és... Eső isten siratja Mexikót című könyvet kaptam az idén. Leírtam mindent amit tudtam a könyvről. Én voltam a második aki beadta utána halkan kimentem a könyvtárból. A többiek kint vártak engem.
- Hogy ment? - kérdezte Roxi.
- Jól - mondtam mosolyogva. Cortezzel elindultunk haza. Otthon megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Valaki kopogott az ajtón.
- Gyere - mondtam. Cortez nyitott be a szobámba.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia - köszöntem a fiókomban keresgélve. Nem találtam a kémia puskát amit Milánnak megígértem a suliban, hogy holnap odaadom neki.
- Mit keresel?
- Puskát - lapoztam bele a könyveimbe.
- AK47?
- Haha nagyon vicces. Kémia puskát Milánnak.
- Aham - mondta Cortez. Belenéztem a naplóimba is. Az elsőben találtam egy lapot.
- Áhhá! - mondtam diadalittasan. Nem a puska volt, hanem a Cortez manga amit még Virág rajzolt nekem kilencedikben.
- Megvan?
- Nincs - csuktam be gyorsan a naplómat.
- Mit találtál?
- Semmit!
- Naaa, muti - jött közelebb Cortez.
- Nem - tettem az asztalom szélére a naplómat. Tovább pakoltam, és nem én lettem volna, ha nem esik le a földre. Így kiesve belőle a rajz. Cortez nálam gyorsabb volt, és felvette a földről.
- Ez mi a...? - kérdezte meglepetten Cortez.
- Semmi - próbáltam kivenni a kezéből, de felemelte, hogy ne érjem el.
- Ez én vagyok?
- Nem - ugrottam fel.
- Pedig hasonlít rám. Mármint a kilencedikes énemre.
- Nem az - ugrottam újra. Nem akarta visszaadni.
- Ezt rejtegetted régen? - kérdezte komolyra fordítva a szót.
- Igen - mondtam halkan. Cortez magához ölelt.
- Én téged rajzoltalak le egyszer - suttogta a fülembe.
- Mi? Mikor? - távolodtam el tőle.
- Amikor egyszer jöttél korrepetálni. Azt rejtegettem.
- Nos, akkor kvittek vagyunk - mondtam nevetve.
(...)
Este Cortez elment. Lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

..........................Eddig tartott....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.