4.10
(09.26)
*Nóri szemszöge*
„ - Komolyabb nem is, de... ”
- Mi, de? - kérdezte Áron aggódva.
- Tavasszal találkozunk - ennyit mondott, és elment. Kérdőn néztünk össze Áronnal.
- Mi van, ha merényletet tervez anya ellen? - kérdeztem rémülten. Talán kicsit nagy a fantáziám. Talán.
- Sok könyvet olvasol - mondta Áron.
- De miért tudná, hogy pont tavasszal fogunk találkozni? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva amit mondott.
- Talán kérdezzük meg erről anyukádat - mondta Áron, és bement a kórterembe.
- Holnap után haza mehettek - mondtam mosolyogva.
- Végre! - mondta Nik.
- Mondott valamit az orvos? - kérdezte Áron.
- Nem - mondták gyorsan mindketten.
- Rendbeeeeen - húztam el a szót.
(...)
- Köszönöm, hogy befogadtál erre a pár napra - mondtam apának.
- Bármikor jöhetsz, tudod jól - mondta kedvesen apa. Megöleltem utána beszállt a kocsijába, és elment. A táskámmal bementem a házba. Felmentem a szobámba. Leültem az ágyra, és elmerültem a gondolataimban. Hihetetlen mennyi minden történt az elmúlt időszakban. Anyával össze vesztünk, elmentem itthonról, anya és Nik balesetet szenvedtek és kibékültünk anyával.
- Gyere vacsizni - szólt Áron.
- Megyek - mentem le a konyhába. Megettem egy szelet lekvároskenyeret utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.
(09.27)
*Nóri szemszöge*
Áron leigazolta nekem a mai napot, hogy betudjak menni én is anyáékhoz. Áron csinált nekünk reggelit utána elvitte Márkot a bölcsibe. Haza jött aztán elmentünk a kórházba. Anyáék bent beszélgettek mikor beléptünk a kórterembe.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok - köszöntek.
- Hogy vagytok? - kérdezte Áron.
- Jól, csak haza akarok menni - mondta Nik.
- Egy napot csak kibírsz, nem? - kérdeztem mosolyogva.
- De - mondta Nik. Egész nap bent voltunk náluk, és beszélgettünk. Délután elmentünk Márkért a bölcsibe, és hazamentünk. Épp beakartam menni a kapunk amikor valaki hátulról átölelt.
- Szia - suttogta a fülembe.
- Szia - fordultam szembe vele.
- Hogy vannak? - kérdezte Cortez.
- Holnap már haza jöhetnek - fúrtam a fejem a mellkasába. Mélyen beszívtam az illatát.
- Apud mikor jön érted? - kérdezte. Felnéztem rá. A szemei kíváncsian vizslattak engem.
- Nos, az van, hogy kibékültünk anyával - mondtam mosolyogva.
- Ez fantasztikus - mondta boldogan Cortez.
- Az - mondtam boldogan én is.
- Haller azt mondta, hogy péntekig döntsük el, hogy kivel szeretnénk keringőzni - mondta Cortez.
- Keringőznél velem? - kérdeztem.
- Szeretnéd?
- Igen!
- Akkor igen. Keringőzök veled - mondta Cortez. Mosolyogva öleltem meg.
- Köszi - mondtam mosolyogva.
(...)
Este megvacsiztunk utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.
.........................Eddig tartott.....................
Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Kedves thoroczkaytimi, anyukám nem csuklott a tegnapi nap folyamán. Megértésedet köszönjük😂.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!
By: M.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro