(03.07)

*Nóri szemszöge*

Reggel az ébresztőm előtt keltem fel. Gyorsan felöltöztem, és elindultam a suliba. Mikor kinyitottam az ajtót, Milán kopogásra készült. Csodálkozva néztem rá.
-Szia, mi járatban erre? Ilyenkor?
-Szia. Lenne egy kérdésem.
-Nem ért volna rá a suliban?
-Nem, mert négyszemközt szeretném megkérdezni.
-Hát jó. Mi lenne az?
-Tízből mennyire csinált magából hülyét Cortez?
-Őszintén?
-Igen.
-Tízből tíz. Ha hallottad volna, hogy miket mondott. Valamiért mentegetőzött, de nem tudom miért. És azt hitte, hogy voltam náluk tegnap korán reggel. Nem tudom, hogy honnan szedte.-csuktam be magam mögött az ajtót.
-Aha. Lenne még egy kérdésem.
-Kivele.
-Megvan a matek házid?
-Ezt gondold át újra.
-Elkérhetem a matek házid?
-Persze.-előkotortam a füzetemet, és odaadtam neki.
-Örökhála!-karolta át a vállam. Nevetve mentünk tovább. A sulinál ott voltak a többiek is.
-Majd óra előtt visszakérhetem?-kérdeztem Milántól.
-Persze.-elengedett, és beállt a többiekhez bandázni. Mosolyogva elindultam a suliba.
-Nóri!-szólt Cortez. Zakatoló szívvel megálltam, és felé fordultam.
-Igen?
-Ne haragudj, hogy őrült módjára átmentem hozzátok szombaton!
-Nem haragszom... egy feltétellel!-mutattam fel a mutatóujjamat.
-Mi lenne az?
-Ne csinálj többször magadból hülyét. Nem áll jól.-mondtam, és bementem a suliba.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

-Ne csinálj többször magadból hülyét. Nem áll jól.-és bement a suliba. Nem áll jól? Ezt meg, hogy értette? Kérdőn Milán felé fordultam.
-Nem áll jól?-kérdeztem, mire a fiúk röhögni kezdtek. Elsőként Milán szólalt meg.
-Igaza van, csak mi már hozzászoktunk!-mondta.
-Kösz. Egyébként megkérdezted?
-Ja, tízből tízre csináltál magadból hülyét.
-B@szki! Mostmár tényleg nincs semmi esélyem!
-Majd elfelejti.-mondta Macu.
-Nem hinném. Szerintem, még az egyetemen is emlékezni fog erre az „incidensemre”-mutattam idézőjeleket.
-Az képtelenség!-mondta Levi. Jelzőcsengetéskor bementünk a suliba. Máday egyből ránk szólt.
-Antai-Kelemen, Pósa ne legyetek ennyire lazák, még a végén összeestek! Matsuda, Felmayer elteszik az elektronikai kütyüket! Nagy Levente pedig hagyjál békén!-mondta kissé idegesen.
-De Máday néni! Én jobban szeretném szeretni önt, mint apa.-mondta Levi.
-Inkább ne tedd, most pedig nyomás órára!-mi tettük amit kért. Matekkal kezdtünk. Gazdag röpdogát íratott. A szünetben a srácokkal lementünk az udvarra. Az árkádok alatt álltunk. Több felsőéves is hozzánk csapódott. Dominika megint bepróbálkozott.
-Szia, van kedved hétvégén moziba jönni?
-Nincs. Sok dolgom lesz.-hazudtam szemrebbenés nélkül. Mégcsak az hiányzik, hogy kettesben legyek vele! Brrr.
-Értem.-mondta, és elment. Magamban megköszöntem az égieknek. Még most is Nóri szavai jártak a fejemben. Nem áll jól. De mégis, hogy értette? Az volt az érzésem, hogy ezt már sose tudom meg. Csengetéskor mindenki ment kémiára. Mármint az osztálytársaim közül mindenki. Gondos a neutronokról beszélt. Irodalmon Kardos engem feleltetett. 15(!!!) kemény percig feleltem. Nóri próbált súgni, így lett egy kettesem. Föcin csak elvoltunk. Tesin (mint mindig) a fiúk fociztak, a lányok pedig kötelet másztak. Francián nem történt, semmi eget rengető. A nap végén hazamehettünk. Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépemet. Felmentem messengerre, és írtam Nórinak. Másolom.
Cortez: Nem áll jól?
Nóri: Micsoda nem áll jól?
Cortez: Reggel...
Nóri: Jaaaa...
Cortez: Szóval?
Nóri: Nem áll jól, ha hülyét csinálsz magadból, mert az nem... az nem te vagy.
Cortez: És mi van akkor, ha mégis én vagyok? Mármint, ha ilyen vagyok valójában?
Nóri: Akkor? Akkor profi szörfös leszek!
Cortez: Még lehetsz profi szörfös. Nem gondolod?
Nóri: NEM!!!
Cortez: Szóval, kitartasz amellett, hogy nem szoktam állandóan hülyét csinálni magamból?
Nóri: Igen! Ne haragudj, de mennem kell. Szia!
Cortez: Szia.
Kiléptem messengerről. Szerinte nem csinálok magamból állandóan hülyét! Ha tudná, hogy miatta csináltam! Na mindegy. Mivel a hó elolvadt, ezért elmentem deszkázni. Kicsit kiszellőztettem a fejem. Már hallucinálok is! Esküszöm, hogy Nórit láttam deszkázni a skate parkban! Odamentem én is.
-Szia!-köszöntem a lánynak. Ijedten nézett rám.
-Szia.-köszönt vissza Nóri.
-Mizu?-érdeklődtem.
-Semmi, csak hiányzott a deszkázás. Néha segít lazítani egy kicsit.-vont vállat.
-Ismerős érzés.-mondtam, és elindultam a csőhöz. Fokozatosan gyorsultam, és felugrottam. Nóri pedig engem figyelt. Csináltam pár trükköt. Már kicsit fáradt voltam, de még csináltam egy utolsó trükköt a csőnél. Kicsit elszámoltam magam, ezért a lépcsőre estem. A fejemet is sikerült bevernem.
-CORTEZ!!-hallottam Nóri ijedt hangját.

*Nóri szemszöge*

-CORTEZ!!-kiáltottam ijedten. Odarohantam hozzá.
-Jól vagy?
-Igen, csak fáj a fejem!
-Segítek felállni.-megfogtam a kezét, és felhúztam a lépcsőről. Kicsit megtántorodott. A kezét átettem a vállamra, és így támogattam.
-Köszi, hogy segítesz.-mondta.
-Semmiség.-csendben telt az út Cortezék házáig. Bekopogtam az ajtajukon. Ádám nyitott ajtót.
-Szia, apa.-köszönt Cortez.
-Veled meg mi történt?
-Csak leestem a deszkáról. Semmiség.-finomított. Szúrósan néztem Cortezre.
-Neked semmiség, hogy ráestél a lépcsőre?! Csoda, hogy nem vérzett!-mondtam kicsit indulatosan.
-Nóri, tényleg semmiség!-mondta Cortez.
-Nem, nem semmiség! Tudod mennyire megijedtem?! Azt hittem, hogy valami nagyobb bajod van!
-De nincs semmi bajom!
-Igazad van. Bocs, hogy aggódtam érted!-mondtam sértetten. Elengedtem, és hazamentem.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Hazament. Basszus, ezt elrontottam!
-Jól vagy?-kérdezte apa.
-Nem, utána kell mennem!-mondtam. Igaz, hogy piszkosul fájt a fejem, de utána mentem.
-Nóri!-kiáltottam. Hátranézett.
-Ne próbálj győzködni, hogy semmi bajod! Láttam, hogy mekkorát estél!
-Tudom, és bocsi.
-Tele a padlás!
-Mi? Hogy jött ide a padlás? Sőt, milyen padlás?-értetlenkedtem. Ezen elmosolyodott.
-Hagyjuk. De nagyon megijedtem amikor a lépcsőn feküdtél. Jobbulást!-mondta, és elment. Én is hazamentem. Apa aggodalmasan nézett engem.
-Jól vagyok, csak fáj a fejem.
-Holnap nem mész suliba.
-Oké.-nem vitatkoztam, csak engedelmeskedtem. Egyébként se lett volna kedvem suliba menni. Felmentem a szobámba. Még írtam Milánnak. Másolom.
Cortez: Csá, holnap nem megyek suliba.
Milán: Csá, miért?
Cortez: Volt egy kis balesetem...
Milán: Mit csináltál?
Cortez: Ráestem a lépcsőre a skate parkban. Még mindig fáj a fejem, de Nóri hazakísért.
Milán: Jobbulást!
Cortez: Kösz haver! Megyek, csá!
Milán: Csá!
Kiléptem messengerről. Befeküdtem az ágyba, és elaludtam.

(03.08)

*Nóri szemszöge*

Nem aludtam valami sokat az éjjel. Folyton Cortezen járt az eszem. Csak ne legyen semmi komolyabb baja! Reggel karikás szemekkel ébredtem. Gyorsan felöltöztem, tettem fel egy kis korrektort, és már mehettem is a suliba. Ma csak négy fiú állt a suli előtt. Cortez hiányzott. Gondoltam, hogy ma nem fog bejönni, de kicsit megrémültem.
-Sziasztok.-köszöntem a négy fiúnak.
-Szia, Nóri. Nyugi, nincs semmi komolyabb baja, csak a fejét fájlalja!-mondta Milán. Már kérdezni akartam volna, hogy „honnan tudod, hogy kérdezni akartam?” de végül mást mondtam.
-Oké.
-Remélem tudod, hogy mennyire szeretünk!-kezdte Levi.
-Matek?-kutattam a táskámban a füzet után.
-És még gondolat olvasó is! Szeretünk!-vette ki a füzetemet a kezemből.
-Én is bírlak!-szállt be Macu is.
-Kémia?
-Telitalálat!-a kezébe adtam a kémiámat. Bementem a terembe. Berci valami hörgős izét üvöltetett. Roxi a telefonját nyomkodta, Jacquelin olvasott, az ikrek beszélgettek, Nimród még nem jött meg, a négyes még a suli előtt állnak, és Cortez pedig nem jön suliba. Beültem a padomba, és elővettem az irodalom felszerelésemet. Kardos pont csengetéskor érkezett. Csengetés után 10 perccel jött Nimród. Kardos kihúzta a hiányzást, és későnek írta be. Mindenki halkan olvasta a szöveggyűjteményt. Óra után átmentünk a kémia laborba. Órán mindenki Gondos száját figyelte. Nem azért, mert figyeltünk, csak próbáltunk rájönni, hogy mi mozgott a szájában. A szünetben a termünkben ezen vitáztunk.
-Szerintem valami molekulán rágódott.-mondta Macu.
-Esetleg protonon.
-És ha csak cukor volt?
-Elektronon!-értelmesen töltöttük a szünetünket az már biztos.☺ Matekon Gazdag párokban dolgoztatott minket. Névsor szerint voltak a párok, így Milánnal kerültem össze. Mivel Cortez hiányzok, ezért Berci egyedül dolgozott. Szegény. Óra végén siettünk az ölzözőbe. Korponay keményen megdolgoztatott minket. Ugyanis nem suliköröket futottunk, hanem suliköröket törpejárásoztunk! Óra végére fájt a lábam. Fájó lábakkal mentem a lányokkal infóra. Ma wordbe kellett szöveget szerkesztenünk. Mindenki hamar kész lett, ezért óra végéig szabad foglalkozás volt. Utolsó óránk ofőnöki volt. Haller mondta, hogy Cortez előreláthatólag egész héten nem lesz. Óra végén mindenki összepakolta a cuccát, és mehettünk haza. Látszólag nem volt otthon senki. Felmentem a szobámba azzal a szándékkal, hogy leckét írjak, de mikor benyitottam a szobámba egy nem várt meglepetés fogadott...

Folyt.köv.

.....................Eddig tartott.........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Vajon mi fogadta Nórit a szobájában? Írjátok meg commentbe a tippjeiteket! Aki kitalálja, az tehet fel nekem 5 kérdést, amire ŐSZINTÉN fogok válaszolni. Sok sikert, és holnap hozom a folytatást!

By: M.