(03.03)

*Nóri szemszöge*

Jézusom, tegnap Cortez véletlenül szájon puszilt! Ennek örülök is, meg nem is. Annak örülök, hohy szájon puszilt, de annak nem örülök, hogy véletlenül :( . Reggel gyorsan felöltöztem, és elindultam a suliba. Odaköszöntem a fiúknak.
-Hali!
-Szia, köszi, hogy segítettél tegnap.-mondta Cortez.
-Izé... nincs mit.-mondtam zavartan. Ekkor megcsörrent a telefonom. Anya hívott. Kicsit arrébb mentem, és fogadtam a hívást.
-Nóri, nem fogod elhinni mi történt!!-kezdte anya izgatottan.
-Mi történt?!-kérdeztem kicsit hangosan.
-Justine terhes!- mondta anya.
-Úristen, komolya?!
-Igen, most hívott az előbb! Ha gondolod, elmondhatod Corteznek.
-Biztos? Nem lenne jobb, ha az apjától tudná meg?
-Nem mindegy, hogy kitől tudja meg?
-Oké, megmondom neki.
-Rendben, további szép napot, kicsim!
-Oké neked is!-miután befejeztük,zsebre tettem a telefonomat. Alig hiszem el, hogy Justine terhes! Odamentem a fiúkhoz.
-Mit kell az apámtól megtudnom?
-Csak annyit, hogy... Justine terhes!!!
-Tényleg?! Ez szuper!-mondta, majd megölelt!!! Visszaöleltem, és mélyen beszívtam az illatát. Mikor elengedett, kicsit zavartnak láttam.
-Bocsi, csak nagyon örülök.
-Nem gond. Bent találkozunk.-indultam be a terembe. Rajzzal kezdtünk. Vladár csend életet kért tőlünk. Óra végén Viktor összeszedte, és mehettünk szünetre. Kint az udvaron a padunkon ültünk, mikor hirtelen megszólalt Roxi.
-Na, jó! Mit titkolsz előlünk?-kérdezte Roxi.
-Én? Semmit.-ekkor Jacquelin hajolt a fülemhez.
-Láttuk ám!-suttogta a fülembe. Éreztem, ahogy az arcomba szökik a vér.
-Mit láttatok?-tetettem a hülyét.
-Azt, hogy megölelt.-suttogta továbbra is Jacquelin, és Cortezék fele nézett.
-Csak azért ölelt meg, mert örült, hogy Justine terhes.
-Terhes??-kérdezték egyszerre.
-Igen, ma mondta anyának, ő pedig nekem szólt, én pedig Corteznek szóltam, aki meg majd elmondja az apjának.-mondtam egy szuszra.
-Ehhez kellett a tüdő!-nevetett Roxi. Csengettek, ezért bementünk a terembe. Farkas engem feleltetett. Ötöst kaptam. A következő óra irodalom volt. Kardos dogát íratott. Próbáltam segíteni, akinek szüksége volt rá. Mikor a sajátommal végeztem, kicsit felemeltem a lapomat, hogy Cortez jól láthassa.
-Nóri, tedd le a lapodat!
-Elnézést, csak ellenőriztem.
-De úgy, hogy Antai-Kelemen ne lássa.
-Rendben.-letettem a lapomat. A következő óra dupla tesi volt. Végre ránk talált a szerencse, ugyanis nem volt Korponay! Most csak felültünk a lelátóra, és a fiúkat néztük. Életem legjobb tesi órája volt! Óra végén hazamehettünk. Nem volt otthon senki, csak egy doboz, és egy üzenet anyától.
Kérlek ezt vidd át Ádámnak!
Puszi: anya!
Nézegettem a dobozt egy darabig, majd elvettem, és átmentem Cortezékhez. Bekopogtam, és Cortez nyitott ajtót.
-Szia. Korrepetálás?
-Mi? Ja, nem, csak anya mondta, jogy ezt hozzam át apukádnak.-utaltam a dobozra.
-Szülinapjára?
-Igen.
-Köszi. Nem jössz be?
-Nem szeretnék zavarni.
-Nyugi, nem zavarsz. Gyere be.
-Oké.-bementem, és üres volt az egész ház.
-Hogyhogy egyedül vagy?
-Meglepetés bulit szerveztek a többiek Leviékhez.
-Értem, gondolom te kíséred át?
-Igen. Így volt megbeszélve.
-Egyébként bocsi a tegnapiért. Sajnos előbb működtek a reflexeim, mint az agyam.
-Semmi baj. Előfordul. Nincs kedved velünk jönni?
-Nem hiszem, hogy meglennék hívva.
-Ne butáskodj! Az egész osztály ott lesz!
-Hát, jó.-mondtam halvány mosollyal. Megjöttek Ádámék is.
-Sziasztok! Boldog szülinapot, Ádám!-adtam oda neki a dobozt. Kinyitotta, és... cola volt benne.
-Mondd meg Reninek, hogy köszönöm!
-Rendben.
-Egyébként, Justine terhes.-mondta Cortez.
-Tényleg?-kérdezte Vanessza izgatottan.
-Igen. Anya mondta reggel.
-Ez fantasztikus!-ujjongott Vani.
-Szeretnénk elvinni valahova.-nézett Cortez az apjára.
-Igen? Hova?
-Meglepi!-mondta Vani.
-Hát, jó.
-Be kell kötnünk a szemedet!-jelentette ki Vani.
-Most kivégzésre megyek?!-riadt meg Ádám.
-Nem, csak ez is a meglepi része!-nyugtatta Cortez. Miután bekötöttük Ádám szemét, beszálltunk az autóba. Vanessza direkt a hosszabbik úton ment. Mikor a garázshoz értünk kiszálltunk, és bementünk. Ádám levette a szeméről a kendőt, és sötétség fogadta.
-Igazatok volt. Nem kivégzés, csak megvakíttatás!-mondta Ádám. Ekkor mindenki előbújt, a lámpák feloltódtak.
-MEGLEPETÉS!!!-üvöltötte mindenki. Ádám szóhoz sem bírt jutni.
-Köszönöm mindenkinek!
-Még van valami!-mondta Cortez. Odament az egyik gitárhoz, Milán a másikhoz, Levi pedig a dobok mögé. Most ők adtak koncertet. A rögtönzött zenekar neve (a szülinapos tiszteletére) Jalapeno 2.0 volt. Mindenki boldogan ugrált, táncolt, énekelt. A lányokkal sokat táncoltunk. A buli végére mindenki fáradtan ült le valamire. Zsolti bement a házba, és egy tortával tért vissza. Mindenki a Boldog szülinapot dalt énekelte.
-Boldog szűlínapoooot, boldog szűlínapoooot, boldog szűlínapot idősebbik Cortez! Boldog szűlínapooot!-énekeltük. Ádám elfújta a gyertyákat, és mindenki tapsolt.
-Köszi!-mondta, és megcsókolta a feleségét. Majdnem mindenki röhögve megdobta őket valamivel.
-Menjetek szobára!-röhögött Ricsi.
-Bocs. Együnk!-mindenki nevetve tapsolt. Ádám felvágta a tortáját. Az övé volt az első szelet, utána adott mindenkinek egyet-egyet. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam. Sokat nevettünk, táncoltunk, énekeltünk és jól éreztük magunkat. Este (éjfélkor) hazamentünk anyával. Gyorsan lefürödtem, utána mentem aludni.

(03.04)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Jó volt a tegnapi buli. Sikerült apát meglepnünk a „koncerttel”. A sulinál már ott voltak a többiek is.
-Hello.-köszöntem.
-Csá! Jó volt a tegnapi buli.
-Ja.-értettek egyet a többiek. Jelzőcsengetéskor bementünk a suliba. Nyelvtanon mondatokat kellett leírni a füzetünkbe, és egyedül kellett mindenkinek elemeznie. Fizikán Gondos valami fizikával kapcsolatos (elfelejtettem miről pofázott XD) dologról pofázott egész órán. Föcin a füzetbe írtunk. Kémián Gondosnak valami mozgott a szájában (proton? vagy csak egy egyszerű cukor). Tesin fociztunk. Törin feleltünk. Kristóf kettesre, Macu szintén kettesre, Nóri pedig ötösre felelt. Töri után mindenki hazament. Otthon felmentem a szobámba, és sorozatot néztem (The Walking Dead). Már nagyon késő volt, amikor lefeküdtem aludni.

(03.05)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

~Kopogtak az ajtómon. Felkeltem, és kinyitottam. Nóri volt az, de sírt.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Gom... Gomba!-mostmár jobban sírt. Gondolkodni kezdtem, majd beugrott, hogy apa óvva intett tőle.
-Mit csinált?-kértdeztem aggodalmasan. Rám nézett, azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Elakart... rabolni!-riadtan néztem rá. Szorosan magamhoz öleltem.
-Az utcán elkapott, de eltudtam menekülni.-mondta, miközben a haját simogattam.
-Nem tudod, hogy miért akart elrabolni?
-De. Azt mondta, hogyha anya viszont akar látni engem, akkor hozzá kell mennie feleségül.
-Semmi baj, majd én vigyázok rád!
-Ne! Nem szeretnék a terhetekre lenni!
-Nem leszel! A szüleim kedvelnek téged.-lesütötte a szemét.
-És te?-nézte a padlót. Megfogtam az állát, és felemeltem, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Én nem kedvellek!-mondtam. Megint lehajtotta a fejét.
-Hanem szeretlek!-erre felkapta a fejét.
-Mi?
-Jól hallottad, szeretlek! Szeretlek Rentai Nóra, szeretem benned, hogy kedves, és segítőkész vagy. De akkor szerettem beléd teljesen, amikor láttalak deszkázni!-mondtam. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött. Kíváncsi tekintettel vizslattam. Nagyot sóhajtott.
-Elkell mondanom valamit. Én is szeretlek téged! Azért voltam sokszor fura, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, hogy szerelmes vagyok. Nem is akárkibe, hanem a gimi legmenőbb fiújába! Az esküvőn nem voltam biztos, hogy mit szerettél volna akkor csinálni, vagy amikor kiestünk a gardróbodból és véletlenül szájon pusziltál. De eddig abban voltam biztos, hogy nem szerethetsz, egy szürke kisegeret.
-Hé, te nem vagy szürke kisegér! És nem voltál biztos abban, hogy mit akartam csinálni az esküvőn? Szeretnéd tudni?-aprót bólintott. A fejét a két kezem közé fogtam, és közelebb húztam magamhoz. Gyengéden megcsókoltam. Rögtön visszacsókolt.
-Szeretlek, Rentai Nóra!
-Szeretlek, Antai-Kelemen Ákos!-mondta. Most ő csókolt meg engem.
-Cortez?
-Hm?
-Cortez, mit csinálsz?-nem Nóri hangja volt.~apa hangját hallottam tompán.
-Cortez, mit csinálsz?
-Hm?-kinyitottam a szemeim, és... már megint?! A párnámmal smároltam?! Ijedten dobtam el magamtól. Apa röhögni kezdett.
-Ennyire hiányzik?-kérdezte nevetve.
-Mikor jöttél be?!-kérdeztem rémülten.
-Éppen akkor, amikor a párnádnak vallottál szerelmet! Szeretlek, Rentai Nóra!-utánozta a hangomat. Király, szóval még beszéltem is álmomban.
-És, ha nem lett volna elég, itt volt Nóri is.-mondta komolyan. Basszus!
-Ne mondd, hogy hallotta!-kértem.
-Jó, akkor nem mondom.-vont vállat. Gyorsan felvettem egy nadrágot, és lerohantam. Kirontottam az ajtón, és Nóri nevét ordibáltam. Sokan elküldtek melegebb tájakra, de volt olyan is, hogy „ne hagyd elmenni a csajt!”. Mint egy őrült, úgy dörömböltem Nóriék ajtaján. Nóri nyitott ajtót.
-Szia, baj van?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Figyelj, amit korábban mondtam az nem igaz!
-Cortez, jól érzed magad?
-Igen, jól. De nem ez a lényeg!
-Akkor...?
-Amit hallottál, az nem szándékos volt!
-Ne haragudj, de nem értelek. Elmagyaráznád, hogy miről van szó?
-Amit reggel hallottál, a szobámban. Teljesen önkívületi állapotban voltam!
-Mi?-elkezdett nevetni.
-Mi ezen a vicces?
-Ne haragudj, de én ma reggel nem voltam még a házatok közelében sem.-mondta nevetve.
-Akkor, nem hallottál semmit?
-De, hallottam, ahogy a nevemet ordibálod.-nevetett tovább.
-Szóval, nem csináltam magamból hülyét, de most mégis megtettem?
-Öm, igen. Ha csak ennyit szerettél volna, akkor szia!-csukta be az ajtót. Most a semmiért csináltam magamból hülyét! Mérgesen mentem haza. Otthon apa visszatartott nevetéssel figyelt.
-Na, hogy ment?
-Miattad sikerült hülyét csinálnom magamból!-mentem a szobámba. Visszabújtam az ágyamba, azzal a szándékkal, hogy alszok. Ez nem volt szép apától. Halkan kopogott valaki. Mentem, és kinyitottam. Apa állt az ajtóban.
-Hogy tudnálak, kiengesztelni?
-Mekkora feneket kerítettek a szülinapodnak régen?
-A gimiben? Qrva (direkt így írtam! szerk.) nagyot! A kedvenc számaid mennek a sulirádióban. A facebookod ezerrel fog pörögni a sok szivecskés posztoktól.
-Úristen! Akkor vigyázni kell a szülinapomon!
-Bizony. Szerencse, hogy majd csak 23-án lesz.
-Uhh. Nem baj, ha visszafekszem?
-Nem. Béke van?
-Béke van!-visszafeküdtem, és újra elaludtam.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem! Ja, majdnem elfelejtettem! BOLDOG SZÜLINAPOT CORTEZ(Ádám)!!!!!!

By: M.