(11.12)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak.
- Hali - köszöntek négyen. Természetesen Cortez nyomkodta unottan a telefonját.
- Éljen a beszélő viszony - suttogtam inkább magamnak, és bementem a suliba. Máday egy kilencedikessel kiabált, hogy mossa le a sminket. Felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat utána bementem a termünkbe.
- Sziasztok - köszöntem a többieknek.
- Szia - köszöntek kedvesen. Leültem a helyemre, és kipakoltam az irodalom cuccomat.
- Mizu? - kérdezte Roxi.
- Semmi.
- Mi a baj? - kérdezte Jacquelin.
- Menjünk a mosdóba - álltam fel, és kimentünk. Becsuktam magam után az ajtót, és leültem a földre.
- Ki vele, mi bánt? - kérdezte Roxi.
- Cortez nem áll velem szóba. Nem tudom miért - mondtam a földről.
- Sajnálom, de én nem tudom miért ilyen - mondta Jacquelin, és leült mellém. Roxi is követte a példánkat.
- Biztos megkattant - mondta Roxi. Kérdő tekintettel néztem rá.
- Miért kattant volna meg? - kérdeztem értetlenül.
- Mivel egy fiúról beszélünk?
- Én még nem láttam kattantnak.
- Khm kilencedikben khm - mondta Roxi és Jacquelin tökéletesen egyszerre.
- Oké, de akkor beszélt velem - mondtam.
- Figyelj, nem tudom mi van vele, de kérdezd meg te - tanácsolta Roxi.
- Oké - mondtam, és felálltam a földről. Visszamentünk a terembe, de én megálltam az ajtóban. Cortezt kivéve mindenkit beengedtem.
- Mi bajod van?
- Nekem semmi, te mondtad, hogy hagyjalak békén, mert barátod van - mondta, és megpróbált kikerülni, de nem hagytam.
- Nem én írtam!
- Igen?
- Igen!
- Mindegy, már nem számít. Így is, úgy is békén hagylak.
- Rendben - próbáltam erősnek látszani.
- Bemehetek?
- Menj - álltam el az útjából. Megjött Kardos. Engem feleltetett. Négyest kaptam. Óra után szóvá is tette.
- Történt valami? - kérdezte Kardos.
- Nem.
- Biztos?
- Igen, biztos - mondtam érzelemmentes hangon.
- Rendben, elmehetsz - mondta. Kimentem szünetre. A lányok már vártak rám.
- Mi volt? - kérdezte Roxi.
- Semmi, csak megkérdezte, hogy minden rendben van-e.
- Mit mondott Cortez?
- Azt hiszi, hogy én írtam neki az üzenetet.
- De nem mondtad el, hogy nem te írtad?
- De, mondtam. Erre azt mondta, hogy nem számít, mert békén hagy - mondtam szomorúan. A lányok rögtön megöleltek. Matekon a füzetbe dolgoztunk. Bioszon Baranyai a füzetbe íratott velünk. Francián dogát írtunk. Infón Tölgyessy egy kis figyelmet kért.
- A következő órára szeretnék egy rövid „filmet” az életetekről. Minimum egy kiskori képnek kell benne lennie, és legyen háttérzene - mondta, mire mindenki ötletelni kezdett. Tesin terem köröket futottunk. Angolon párbeszédeket kellett fordítanunk. Olvasón Shakespeare művekről volt szó. Olvasó után hazamentem megírni a leckémet. Miután végeztem, neki kezdtem az infó házinak. Kerestem egy kiskorú képet magamról. Találtam egyet, de ezt még nem láttam eddig. Egy fiatal barna hajú nő nézett mosolyogva vissza rám, a karjában egy kisbabával. Ez ő volt. Az édesanyám. Könnyek gyűltek a szememben. Fura, hogy nem ismertem, de ennyire hiányzik. Betegyem ezt a képet, vagy ne? Minden mindegy alapon ezt is betettem, majd ha kérdezősködnek, majd azt mondom, hogy a keresztanyukám. Szóval betettem, ezt meg egyet a „fogadott” anyukámmal. A többi képpel egyszerűbb dolgom volt. Márcsak a zenével voltam bajban. Megvan! Nickelback: Lullaby. Gyorsan megcsináltam utána megnéztem. Voltak képek csak rólam, a barátaimmal (Nimród, Jacquelin, Roxi), csak a lányokkal, a kilencedikes kirándulásról, az esküvőről, a tavalyi kirándulásról, a kép amikor először tartottam a karomban Márkot, Márk mosolyogva néz engem, olaszországi képek, közös kép Dominikkal, kép amin olvasok, végül egy kép Párizsból. Elmentettem a videót, és rátettem a pendrive-omra. Egyszer csak jelzett a telefonom, hogy jött egy messenger üzenetem. Másolom.
Körte: Azonnal ki kell jönnöd!
Nóri: Miért?
Körte: Kint elmondok mindent!
Eltettem a telefonomat, és lementem.
- Mindjárt jövök - mondtam anyának.
- Hová mész? - kérdezte.
- Egyszer muszáj lesz elmondjam, úgyhogy Körte szólt, hogy menjek ki.
- Körte? A menedzser?
- Igen!
- Miért jött?
- Nem tudom, mindjárt jövök - mondtam.
- Várj, jövök én is.
- Oké - mondtam, és kimentem. Körte a kapuban állt.
- Végre! Jó napot - köszönt anyának.
- Jó napot - köszönt anyu is.
- Miért kellett lejönnöm? - kérdeztem egyik lábamról a másikra ugrálva.
- Tudjuk, hogy állíthatnánk le Nádor juniort.
- Hogy?!
- Azt mondjuk, ha nem hagy békén, akkor feljelentjük zaklatásért.
- Bevenné?
- Nem blöffölésből. Komolyan mondtam.
- Oh - mondtam. Anyára néztem.
- Édesanyád is ezt tenné... szerintem. A te javadat szeretné - mondta anyu. Körte értetlenül nézett ránk.
- Tudom, nem rám tartozik, de mivan?!
- Nem én vagyok Nóri vérszerinti anyukája - mondta anyu. Körte rám nézett.
- Ismerted. Mind ismertétek - mondtam könnyes szemmel.
- Te... te vagy a lánya? - kérdezte Körte.
- Igen - bólintottam.
- Ha szeretnéd mesélek neked róla - mondta.
- Megtennéd?
- Jogod van tudni róla.
- Igaza van - mondta anyu.
- A wikipédia nem írt le mindent - mondta Körte.
- Nem tudod, hogy mi van az... apámmal? - kérdeztem szomorúan.
- Annyit tudok róla, hogy Budapesten van valahol.
- Értem.
- Nézd, őt nem ismerem, de az anyád elmesélése alapján hirtelen haragú volt. Az első hetekben már megbánta a tettét.
- Akkor megkeresett volna - mondtam, könnyes szemmel.
- Ennél én sem tudok többet, csak annyit, hogy megbánta a tettét. Sajnálom, de mennem kell - mondta, és beült a kocsijába. Megvártuk, míg elmegy utána bementünk. Apám megbánta, amiért emellett hagynia az édesanyámnak? Ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben. Nem volt étvágyam.
- Nem vagyok éhes - mondtam anyunak.
- Biztos? Egyél egy kicsit.
- Megpróbálok - mondtam. Összesen két falatot sikerült legyűrnöm, de azt is nehezen. Miután elmentem az asztaltól, mentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(11.13)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a fiúknak, és bementem a suliba. Felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat utána bementem a termünkbe. Kevin és Bea valamin nevettek, Berci a tévét nézte, Viktor Jázminnal beszélgetett, Soma rejtvényt fejtett, a lányok beszélgettek.
- Sziasztok - ültem a helyemre.
- Szia, baj van?
- Nincs - mondtam.
- Látjuk. Ettél te rendesen? - kérdezte Jacquelin.
- Este ettem két falat krumplit. Szó szerint két falatot, reggel pedig ittam egy pohár vizet - mondtam.
- Nem vagy anorexiás? - kérdezte Roxi.
- Nem!
- Jó, bocsi - védekezett azonnal.
- Csak nem voltam éhes. Ennyi az egész.
- Nem leszel beteg? - kérdezte Jacquelin.
- Nem tudom. Lehet, hogy csak ideges vagyok.
- Mitől?
- Passz. Ti elkezdtétek már csinálni a werkfilmet? - tereltem a témát.
- Én igen - mondta Roxi.
- Én is - mondta Jacquelin.
- Te?
- Már befejeztem - mondtam mosolyogva. Kívül happy, belül depi. No comment :( . Bioszon csendben jegyzeteltem. Fizikán dogát írtunk, akinek csak tudtam segítettem. Matekon párokban dolgoztunk. A párok névsor szerint voltak, ezért Milánnal kerültem össze.
- Mi a baj? - kérdezte Milán.
- Semmi.
- Látom, hogy baj van.
- Nem szeretnék róla beszélni - mondtam, mert nem akartam, hogy megtudják az igazságot velem kapcsolatban. Nem tudom akkor mi lenne. Továbbra is így kezelnének, vagy...? Kicsit elkalandozhattam ezen, mert Milán a kezét lóbálta az arcom előtt.
- Figyelsz?
- Persze.
- Miért?
- Mert titok - mondtam, és folytattam a munkát. Nyelvtanon tovább mentünk az anyaggal. Kémián Milán ötösre felelt (a segítségemmel). Irodalmon Kardos kért egy beadandót Böszörményi Gyula életéről. Nekem tetszett a feladat☺. Otthon megírtam a leckémet utána hozzáláttam az irodalom beadandónak. Két órán keresztül írtam, de végül kész lett. Lementem vacsizni (ma többet ettem, és anya arcát látva boldognak tűnt). Vacsi utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(11.14)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a fiúknak, és bementem. A mai napon, csak annyi volt, hogy a végzősök szalagavató próbáján kellett fényképeznem. Szép lesz az ünnepségük. Vajon nekünk milyen lesz jövőre? Kivel fogok táncolni? Milyen zene fog szólni? Hiába agyalok a szalagavatónkon, az még a jövő zenéje☺. Otthon felmentem messengerre elkérni a házit.
Könyvmoly📖: Miből kaptunk házit?
Francia lány🗼: Francia, matek, nyelvtan. És bekell pótolnod a törit.
Könyvmoly📖: Köszi!
Kiléptem messengerről, és neki láttam a házinak, és a törinek. Másfél óra alatt végeztem. Bepakoltam holnapra, és kicsit lefeküdtem. Aha, este hétkor keltem fel. Gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni. Ismét.

(11.15)

*Nóri szemszöge*

Kész, ennyi most azonnal költözök Olaszországba! Tudják! Mindenki tudja! Tudják az igazat!
Reggel minden jól indult. Megtaláltam a kedvenc fekete pulcsimat (a szekrény legmélyén volt) utána elindultam a suliba. Köszöntem a fiúknak. Csoda történt, Cortez is köszönt! Haladás. Földrajzzal kezdtünk. Egész órán Farkas diktált nekünk. Angolon dogát írtunk, amit még óra végére kijavított. Nekem ötös lett. Kémián négyesre feleltem. Fizikán is engem feleltetett Gondos. Négyest kaptam. Francián párban dolgoztunk. Én Roxival kerültem párba. Ezután etikán fordultak a dolgok. Mindenki egyesével felolvasta a házijukat. Roxi kezdte (Linkin Park), a rockerek együtt csinálták (AC/DC), Cortez (Nickelback), én (Imagine Dragons), végül Jacquelin.
- Én Kovács Orsolyáról írtam, aki zongora művésznő volt - kezdte az előadást. Nekem a neve hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Reméltem nem jön rá senki, hogy rólam van szó.
- Szerintetek miért mondott le a lányáról? - szakította félbe Vladár az előadást.
- Biztos nem érezte magát készen az anyaságra - mondta Macu.
- Lehetséges - mondta Vladár.
- Készen állt - motyogtam halkan.
- Más vélemény? - kérdezte Vladár. Direkt akar lelkileg kicsinálni ez a tanár?!
- Túl fiatal volt - mondta Berci.
- Ez is igaz - ismerte el a tanár. Már közel voltam ahhoz, hogy felkiáltsak, hogy „nem igaz! Nem ezekért mondott le rólam!”, de nem tettem.
- Nem szerette a lányát! - mondta Kevin. Ez verte ki nálam a biztosítékot.
- Miért ne szerette volna?! - néztem Kevinre.
- Mert lemondott róla? - kérdezett vissza.
- És, ha nem önszántából?!
- Mi másért? - kérdezte Vladár.
- Mi van akkor, ha szeretett?! - mondtam, majd mikor felfogtam, hogy mit mondtam, próbáltam menteni a menthetetlent.
- Mi van akkor ha szerette? - kérdeztem visszafogottabban.
- Nem ezt mondtad az előbb - mondta Vladár.
- Tényleg mást mondtál - mondta Cortez.
- Biztos rosszul hallottad! - néztem hátra.
- Jól hallottuk mind - mondta Soma.
- Te vagy a lánya? - kérdezte Cortez.
- Miért lenne, Nóri? Reni az anyukája - védett Jacquelin. Nemlegesen megráztam a fejem.
- Nem - mondtam halkan.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte Levi. Vettem egy mély levegőt (ami kicsit szaggatottra sikeredett).
- Örökbe fogadtak - mondtam, mire döbbent csend lett.
- Kik az igazi szüleid? - kérdezte Kristóf.
- Most tárgyaltátok meg - mondtam, és megszólalt a csengő. Gyorsan eltettem a cuccom, és hazáig rohantam. Az arcomon végig folytak a könnyek, de nem érdekelt. Otthon egyből a szobámba rohantam. Folyton csörgött a telefonom. Mikor meguntam, inkább kikapcsoltam. A gépemet be se kapcsoltam. Végig hasaltam az ágyamon, és néztem magam elé. Kopogtak.
- Gyere! - mondtam, mire anya jött be.
- Mi a baj? - ült le az ágyam szélére.
- Tudják!
- Mit?
- Az igazat! Velem, és a szüleimmel kapcsolatban!
- Előbb, vagy utóbb eljött volna ennek is az ideje.
- Tudom, de mi lesz, ha emiatt minden megváltozik?
- Miért változna?
- Mert, egy zongora művésznő lánya vagyok?
- Igazad van, de egyben az én kislányom is vagy - ölelt meg. Ezzel sikerült megnyugtatnia.
- Tudom - suttogtam. Anya mosolyogva rám nézett, és kiment a szobámból. Gondolkodás nélkül fogtam a deszkámat, és elmentem a hangszerboltba. Kellett egy kis nyugalom.
- Szia, Zsófi - köszöntem.
- Szia, szabad a zongora - mondta kedvesen. Odamentem a zongorához, és játszani kezdtem. Miközben játszottam, utat tört magának néhány régi emlék.
- Szia, kicsikém - hallottam anya hangját. Rámosolyogtam. Kivett a kiságyból, és levitt a nappaliba. Egy szép zongora volt középen. Betett a babakocsiba, és zongorázni kezdett. Boldogan hallgattam. Ajtó nyitódást hallottunk.
- Megjöttem - hallottam az apám hangját.
- Szia - köszönt neki az édesanyám. A férfi a babakocsi felé jött, és engem kiemelt belőle. Mosolyogva néztem rá.
- Szia, hercegnőm - adott egy puszit. Erdei fenyő illata volt. Biztos a tusfördője miatt. Kicsit meghúztam a haját.
- Hé, ne tépd ki a hajam - mondta nevetve. Visszatett a babakocsiba, és leült anya mellé. Ketten játszottak tovább.
Hirtelen kipattantak a szemeim. Tényleg szeretett az apám is! Felvettem a kabátomat, és haza siettem. Otthon megírtam a leckémet. Lementem vacsizni utána letusoltam, és mentem aludni.

(11.16)

*Nóri szemszöge*

Reggel félve indultam el a suliba. Nem tudtam, hogy fognak bánni velem a többiek. Mikor a fiúk mellett mentem el, csendben figyelték minden egyes mozdulatomat. Felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat utána bementem a termünkbe. Ahogy beléptem, néma csend lett. Leszegett fejjel ültem le a helyemre.
- Szia, Nóri - köszönt Roxi.
- Szia - néztem rá.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Semmi, de miért lett csend, amikor bejöttem?
- Passz - vonta meg a vállát.
- Anyud vezeték neve miatt lettél Rentai? - kérdezte Berci.
- Nem. Az apám is Rentai volt - mondtam. A suliban nem beszéltünk tovább a szüleimről. Törin Barka maratonit diktált (szokásához híven). Francián Macu négyesre felelt utána tovább mentünk az anyaggal. Angolon párbeszédeket kellett fordítanunk. Tesin medicineztünk. Az a-soknak könnyebben ment. Jó nekik. Föcin Farkas leosztályozta a füzeteket. Nekem ötös lett. Az utolsó óra ofőnöki volt. A közeledő téli szünet volt a téma. Óra után hazamentünk. Otthon megírtam a leckémet utána átmentem Leviékhez. Ahogy beléptem, kérdésekkel bombáztak.
- Tudsz valamit az apádról? - kérdezte Levi.
- Nem, és nem is akarok - mondtam, szerintem jogosan.
- Miért? - kérdezte Kristóf.
- Miatta kellett lemondania rólam az anyámnak!
- Te csináltál valamit?
- Egy évesen? Maximum sírtam, de állítólag az apám hirtelen haragú volt.
- Aucs - mondta Berci.
- Az - ültem le a kanapéra.
- Ha jól emlékszem azt mondta anyának, hogy vagy elvisz engem valahova, vagy megöl. Így inkább elvitt otthonról.
- Kegyetlenség! - mondta Jacquelin.
- Azért fura, hogy nem ismertem az apámat, de azért érdekel, hogy mi lehet vele.
- Biztos egy távoli országban dekkol - mondta Kevin.
- Állítólag Budapesten van - mondtam.
- Reménykedj, hogy nem futsz össze vele.
- Erre azért kicsi az esély. Tizenöt éve nincs híre rólam. Azon se lepődnék meg, ha hallottnak hinne - mondtam ki őszíntén a gondolataimat. Mindenki meglepetten nézett rám.
- Mi van?
- Normális vagy?! - kérdezte Milán.
- Most miért?
- Miért hinné azt, hogy meghaltál?
- Mert nem keresett meg. Ha fontos lettem volna neki, akkor megkeres, vagy nem mondja azt az anyámnak, hogy válasszon az életem és a halálom között! - mondtam idegesen.
- Nóri, ez azért kicsit durva - mondta Jacquelin.
- Mi?
- Hát ez az egész. Lemondott rólad az apukád.
- Tudom, ha nem mondott volna le rólam, nem tudnám, hogy mi lett volna - mondtam.
- Akkor nem ide járnál? - kérdezte Levi.
- Passz, de inkább hagyjuk ezt a témát.
- Ki kér pizzát? - kérdezte Levi. Természetesen mindenki kért. Most franciául rendeltünk. Estig elvoltunk utána mindenki hazament.
- Ezért tudsz zongorázni? - kérdezte Cortez. Ijedten néztem rá.
- A frászt hoztad rám!
- Bocsi. Szóval?
- Lehetséges.
- Mindig is tudtad az igazat?
- Nem, csak tavaly év eleje óta. Anyának is csak most elsején mondtam el az igazat.
- Aham. Nem áll anyukáddal rokonságban az apád?
- Nem, csak névrokon.
- Értem, jó hétvégét - mondta, és tovább ment. Bementem a házba. Letusoltam utána lefeküdtem aludni.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Kiderült az igazság. Ám még lesznek váratlan meglepetések.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.