(10.08)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a fiúknak.
- Szép jó reggelt, Nórika - köszönt Macu.
- Mi kell?
- Semmi, semmi. Miért van az, hogy ha szépen szólunk, akkor rögtön a házira gondolsz? - kérdezte Macu.
- Mert általában ezért szóltok? - kérdeztem vissza.
- Oké, de most nem azért.
- Akkor?
- A múltkor is összehoztad Kevint és Beát, ugye?
- Mondhatni.
- Na, mi lenne, ha segítenél nekem is?
- Nem vagyok kerítőnő! A múltkori is véletlen volt!
- Légyszi, Nóri - könyörgött Macu.
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Szeretnéd, hogy abbahagyjam?
- Igen.
- Igen?
- Nem! - a vitánkon a fiúk jót röhögtek. Csengetéskor bementünk a terembe. Irodalmon Kardos Cortezt feleltette. Csodák csodájára kettesre felelt. Matekon dogát írtunk. Az egészben az volt a vicces, hogy nekem kellett segítenem a többieknek, amikor suliba se voltam. Na mindegy. A szünetben a teremből hallgattuk a Blue october: Say it-jét. Berci és Kevin Carlost öltöztették. Kapott egy fekete halálfejes baseball sapkát és egy AC/DC-s pólót. A rockert csináltak Carlosból☺. Bioszon Baranyai frászt kapott a csontvázunktól.
- Ki öltöztette fel?! - kérdezte tőlünk.
- Most azonnal vegyétek le a pólót és a sapkát! - utasított minket. Berci kelletlenül vette le róla a pólót és a sapkát. Francián Kristóf ötösre felelt. Informatikán a füzetünkbe kellett jegyzetelnünk. Tesin kosaraztunk. Döntetlen lett az eredmény. Angolon ötösre feleltem. Olvasón Mark Twain műveiről volt szó. A kilencedikesek élvezték.
- Nóri, tudsz segíteni? - kérdezte Jázmin olvasó végén.
- Miben?
- Az a helyzet, hogy... kicsit tetszik Viktor - mondta elpirulva.
- Tényleg? Ez nagyszerű! - mondtam boldogan.
- Kiderítenéd, hogy ő érez-e irántam valamit?
- Megpróbálom. Ígérem - mondtam mosolyogva.
- Köszi! - ölelt meg. Mosolyogva léptem ki a suliból.
- Szia - köszönt Dani.
- Szia, mit csinálsz itt? - kérdeztem meglepetten.
- Eléd jöttem, ha nem baj.
- Nem baj - mondtam mosolyogva.
- Nincs kedved beülni a palacsintázóba?
- De van.
- Akkor, mehetünk?
- Persze - mondtam, és elindultunk a plázába. Beültünk a palacsintázóba. Dani kakaós palacsintát, én pedig nutellásat kértem. Evés közben mindenféléről beszélgettünk. Suli, barátok, zene. Miután végeztünk az evéssel hazakísért.
- Szia, Dani - köszöntem el a kapunkban.
- Szia, Nóri - köszönt, és elment. Bementem a házba. A szobámban megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Lementem a konyhába, hátha tudok valamiben segíteni.
- Nem kell most semmiben - mondta anya.
- Rendben - visszamentem a szobámba. Éppen kinyitottam a könyvemet, amikor megcsörrent a telefonom. Cortez hívott.
- Segítened kell! - kezdte köszönés nélkül. Értetlenül odamentem az ablakhoz, de nem égett a házuk.
- Nem látom, hogy felgyújtottál volna valamit - mondtam visszatartott nevetéssel.
- Nem vagy vicces! Át kell jönnöd!
- Miért?
- Egyedül vagyok itthon... - kezdte, de félbeszakítottam.
- Nem tudsz kaját csinálni magadnak?
- Végig mondhatom?!
- Nyugodtan.
- Kösz. Egyedül vagyok itthon, két kisgyerekkel!
- Megint?!
- Igen, de most rám bízták a négy éves unokatesóját is - mondta Cortez.
- Megyek - mondtam, és letettem a telefont. Lementem szólni anyának.
- Átmegyek Cortezhez, majd jövök - mondtam, és kimentem. Átmentem Cortezhez, és bekopogtam.
- Végre! - húzott be Cortez. Meglepődtem ezen.
- Ennyire rossz a helyzet?
- Csak gyere - húzott a nappali felé. Értetlenül követtem. A nappaliban két kislány ült a kanapén.
- Ezért kellett átjöjjek? - néztem rá.
- Ő ki? - kérdezte Lilla.
- Már megse ismersz? - kérdeztem mosolyogva. Lilla erősen gondolkozott.
- Nem - mondta végül.
- Biztos?
- Biztos.
- Mond neked valamit az a név, hogy Nóri? - kérdeztem.
- Igen.
- Mi jut eszedbe róla?
- Az, hogy elbújt Cortezzel egy szekrényben - mondta, mire Cortezből kitört a röhögés.
- Ne röhögj, vagy elmegyek! - mondtam a még mindig röhögő Corteznek.
- Bo-ho-csi, Nóri-hi - mondta nevetve.
- Nóri! - szaladt hozzám Lilla, majd megölelt.
- Mostmár felismersz?
- Igen!
- Hogy hívják az unokatestvérek? - kérdeztem.
- Sári - mondta Lilla.
- Értem. Mit csináltatok, amiért átkellett jönnöm?
- Mi semmit! Cortez ment el a konyhába telefonálni! - mutatott Lilla az említettre.
- Szégyelld magad, amiért nem tudsz vigyázni két angyali kislányra - mondtam mosolyogva.
- Nóri, Nóri! - jött oda hozzám Sári.
- Igen?
- Bújócskázunk? - kérdezte a kislány. Cortezre néztem.
- Miért is ne? Ki számol?
- Én! - mondta Lilla.
- Jó - mondtam, és elindultam valamerre. Cortez hirtelen megfogta a kezem, és a szobájában lévő gardróbba húzott.
- Miért hívtál? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Mert nem bírok egyedül velük.
- Csak két kislány!
- Akikkel nem tudok foglalkozni, mert én pedig csak egy fiú vagyok!
- Előbb utóbb megkell tanulnod egyedül vigyázni gyerekekre.
- Miért?
- Egyszer apa leszel, nem gondolod?
- Addig ráérek - legyintett. Nekidőltem az ajtónak.
- Egyébként az se biztos, hogy apa akarok-e lenni - mondta.
- Miért?
- Nem tudom. Nem nekem való - vonta meg a vállát.
- Szerintem később örülni fogsz neki.
- Lehet, hogy igazad van - nézett mélyen a szemembe. Közelebb jött (már amennyire lehetett). Csak pár centi volt köztünk, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Megpróbáltam megkapaszkodni Cortezben, de magammal rántottam.
- Déja vu - mondtam a földön. Cortez most is rajtam volt.
- Nem zavarok? - kérdezte Ádám.
- Már épp menni készültem - mondtam.
- Igen? Nekem nem úgy tűnt - nézett ránk sokat sejtően. Kimásztam Cortez alól, és az ajtó irányába mentem.
- Pedig ez az igazság, sziasztok! - mentem ki Cortez szobájából. Haza siettem. Otthon anya a vacsorához terített.
- Megjöttél? - kérdezte anya.
- Igen.
- Gyere enni.
- Oké - mondtam, és leültem az asztalhoz. Finom melegszendvics volt vacsira. Vacsi után letusoltam, és mentem aludni.

(10.09)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak.
- Szia, Nóri. Nem gondoltad meg magad? - kérdezte Macu.
- Nem!
- Miért?
- Mert nem vagyok kerítőnő!
- Szépen kérlek!
- Macu, nem! Beszélj vele, jelöld be face-n.
- Van ezzel egy kis gond.
- Mi?
- Nem tudom a nevét.
- Akkor, hogy segítsek?
- Passz, de bízok benned.
- Argh! - mentem be a suliba.
- Nóra, szerkesztőségbe! Most! - üvöltött Máday. Rögtön a szerkesztőségbe mentem. Fruzsi mellé ültem.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia - köszönt vissza. Megjött Laura.
- Sziasztok, a jövő havi újság témáit szeretném kiosztani. Ki vállalja az ajánlókat? - kérdezte tőlünk. Bori jelentkezett.
- Köszönöm. Nóri, számíthatunk rád a szalagavató próbák alatt?
- Persze - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm. Az iskola egyik legnépszerűbb diákja lenne a novemberi címlapon.
- Ki lesz az? - kérdezte Feri.
- Cortez - mondta a lány. Mindenki tudomásul vette.
- Ki vállalja az interjút? - kérdezte, mire szinte mindenki feltette a kezét.
- Nóri, vállalod? - nézett rám Laura.
- Miért én?
- Mert te nem jössz zavarba tőle, és nem remegne a kezed - mondta.
- Rendben vállalom - egyeztem bele. A megbeszélés végén rohantam bioszra.
- Mi volt? - kérdezték többen.
- Majd szünetben - mondtam, és leültem. A biológia lassan telt. Csengetéskor mindenki a padom köré gyűlt.
- Na, mivolt? - kérdezte Levi.
- A szalagavató próbákon kell fényképeznem, és interjút kell majd csinálnom - mondtam röviden.
- Kit kell meginterjúvolnod? - kérdezte Kevin.
- Biztos engem - mondta Macu.
- Vagy engem - mondta Kristóf.
- Sajnálom, de egyikőtöket sem.
- Akkor? - kérdezte Roxi.
- Cortezt - néztem rá. Cortez döbbenten nézett rám.
- Mivan?!
- Jól hallottad, te leszel a jövő havi újság címlapján - mondtam.
- Miért én leszek?
- Mert a suliban te vagy az egyik legnépszerűbb diák.
- De utálok népszerű lenni.
- Tudod mi a vicces az egészben?
- Van olyan is?
- Igen, csak azért kértek meg engem, mert én nem jönnék zavarba, és nem remegne a kezem - mondtam, mire mindenki elcsendesedett.
- Hányan csinálták volna az interjút?
- Szinte mindenki.
- Gondoltam. Mikor legyen az interjú?
- Nekem mindegy - vontam meg a vállam. Csengetéskor bejött Gondos. Fizikán csendben olvastunk a könyvből. Matekon a táblánál dolgoztunk jegyre. Berci 15 percig állt kint, de egyest kapott. Nyelvtanon tézét írtunk. Akinek csak tudtam, segítettem. Kémián tovább mentünk egy leckével. Irodalmon verset elemeztünk. Óra után mindenki összepakolta a cuccát és kimentünk. Még utolértem az ikreket.
- Viktor!
- Igen? - fordult vissza.
- Lenne egy kérdésem.
- Mi lenne az?
- Mi a véleményed Jázminról?
- Okos, vicces, cuki, csinos és szeretni való - sorolta mosolyogva.
- Értem, és esetleg...
- Igen, tetszik - mondta, és tovább mentek.
- Na? - kérdezte Jázmin a hátam mögül.
- Tetszel neki - mosolyogtam rá.
- Tényleg?
- Igen.
- Úristen, úristen!! - ugrált boldogan. Mosolyogva néztem a boldog kilencedikes lányt. Otthon megírtam a leckémet utána átmentem Cortezhez.
- Szia - köszöntem Corteznek.
- Szia, mit keresel itt?
- Gondoltam megcsinálhatnánk az interjút.
- Oké, gyere be - mondta, mire bementem. Leültünk a nappaliban lévő kanapéra.
- Az első kérdésem az lenne, hogy milyen érzés a suli nagymenőjének lenni?
- Néha fárasztó.
- Hogy tettél szert ekkora népszerűségre?
- Ezen én is elszoktam gondolkodni, mert halvány lila gőzöm sincs róla - nevette el magát.
- Nem gondolkodtál azon, hogy esetleg apukád miatt vagy ilyen népszerű?
- Nem igazán gondoltam még erre. Lehetséges.
- Ha tehetnéd, megváltoztatnád az életed?
- Nem. Nekem pont jó így minden, de ha megkéne, csak annyit változtatnék, hogy ne legyek gyáva.
- Miben érzed magad gyávának?
- A szerelemben - nézett mélyen a szemembe. Nem értettem mire mondta ezt, de nem is kérdeztem rá.
- És... khm... ha lemondhatnál a népszerűségről, megtennéd?
- Igen.
- Miért?
- Az legyen az én titkom - mondta. Letettem a jegyzeteimet, és a nyakamban lévő fényképezőgépemmel csináltam róla pár képet.
- Köszönöm az interjút.
- Nincs mit - mosolygott rám. Összecsuktam a füzetem, és hazamentem. Otthon átírtam az interjút, és azon gondolkodtam, hogy miért érzi magát gyávának a szerelemben, vagy miért mondana le a népszerűségről. Amíg ezen agyaltam elnyomott az álom.

(10.10)

*Nóri szemszöge*

Reggel átöltöztem, és elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak.
- Szia - köszöntek.
- Nóri! Miért van az, hogy másnak segítesz, de nekem nem? - kérdezte Macu. Értetlenül néztem rá.
- Miről van szó?
- Tudod te nagyon jól!
- Nem, nem tudom.
- Kevát is összehoztad!
- Kit?
- Kevát. Kevin és Bea. Keva a ship nevük - magyarázta Macu.
- Elég hülyén hangzik.
- Akkor Bevin?
- Hagyjátok az egészet inkább.
- Nem szeretnél egy Mannit?
- Mit?
- Mannit. Macu és Fanni.
- Ki az a Fanni?
- A lány aki bejön.
- Honnan tudod a nevét?
- Utána néztem face-n. Miura Fanni.
- Aham.
- Várj, és hogy hangzik a Facu?
- Most hagyd abba! - könyörögtem.
- Manni vagy Facu?
- Bementem! - mondtam, és otthagytam őket. Bementem a szerkesztőségbe, és szerencsémre Laura épp bent volt.
- Szia, meghoztam az interjút, és pár képet - adtam át a pendrive-omat. Bedugta a gépbe, és olvasgatni kezdte az interjút, majd a képeket nézte.
- Rendben, köszönöm - mondta, és visszaadta a pendrive-omat.
- Nincs mit - mentem ki a szerkesztőségből. Dupla francián Durand tézét íratott. Aki akarta második órában is írhatta, hogy jobb jegy legyen. Matekon dogát írtunk. A megoldásokat egy kis lapra írtam, és hátraadtam Corteznek. Történelmen Barka maratonit diktált. Tesin szekrény ugrás volt. Az a-s lányok szinte átrepültek fel kette, de mi nem igazán. Jacquelin egyszer megtorpant, mert nem merte átugrani. Tesi után mindenki hazament. Otthon megírtam a leckémet utána felmentem messengerre. Macu rögtön rám írt. Másolom.
Macu: Manni vagy Facu?
Nóri: Miért kell ship név?
Macu: Mert úgy rövidebb...
Nóri: Nem is jártok, akkor nem mindegy?!
Macu: De, majd ha egyszer járni fogunk, akkor még jól fog jönni ;)
Nóri: Tudod, mit? Manni az nem hangzik annyira hülyén...
Macu: Köszi!
Nimród elérhető volt, ezért írtam neki.
Nóri: Szia!
Nimród: Szia, hogy vagy?
Nóri: Jól, te?
Nimród: Jól vagyok.
Nóri: Örülök neki.
Nimród: Ne haragudj, de most tanulnom kell.
Nóri: Persze, menj csak. Jó tanulást.
Szomorúan kapcsoltam ki a gépem. Este lementem vacsizni, letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(10.11)

*Nóri szemszöge*

Reggel esett az eső. Nagyszerű. Előkerestem az esernyőmet, és elindultam a suliba. Nem állt senki a suli előtt. Bementem a suliba, és felmentem a szekrényemhez. Betettem az esernyőmet, és bementem a terembe. Föcin unatkoztunk. A szürke esős október rányomta a bélyegét a napunkra. Minden órán álmosan hatott ránk a feloldott villany, és a szürke idő. Az utolsó óra etika volt.
- Rentai, ide a táblához! - mondta Vladár. Rémülten mentem ki.
- Mondd el mit tanultál az önfegyelemről - mondta. Áhhá, szóval felelnem kell. Ám legyen. Szépen elmondtam mindent az önfegyelemről.
- Jól van, ötös - grimaszolva írta be az ötösömet, én pedig mosolyogva ültem vissza a helyemre. 1:0 ide☺. Délután is esett az eső. Otthon megírtam a leckémet utána hallgattam az eső monoton kopogását. Lehetséges, hogy közben elnyomott az álom.

(10.12)

*Nóri szemszöge*

Ma is esett az eső. Ma is a teremben töltöttük a szüneteket. A stúdiósok annyira vicces kedvükben voltak, hogy betették a Raining ment. De senkinek sem volt kedve az esőben táncolni. Ám reggel még csak bemelegített az időjárás, mert angolon szakadni kezdett az eső. Tesin mindenki lustálkodni akart, de Korponay meggátolt minket ebben. Öt terem kört kellett futnunk. Föcin már voltak akik bealudtak (Kevin, Berci, Macu). Ofőnökin az őszi szünetről volt szó utána mindenki hazament. Persze, hogy a legnagyobb esőben adja be az unalmast az ernyőm. Nem akart kinyílni. Így voltam olyan őrült, hogy kapucni híjján hazáig rohantam. Mire hazaértem beázott a cipőm, és a hajamból csöpögött a víz. Villám sebességgel átöltöztem, és beálltam a forró zuhany alá. Megmostam a hajamat, és bementem a szobámba. Megírtam a leckémet, és olvastam. Nem hinném, hogy Levinél vannak a többiek. Felnéztem messengerre.
Csoki🍫: #Könyvmoly📖 hol vagy?
Könyvmoly📖: Itthon, miért?
Csoki🍫: Nem jössz át?
Könyvmoly📖: Ilyen időben?!
Csoki🍫: A többiek is itt vannak.
Könyvmoly📖: Jó, de most nem megyek. Így is megáztam.
Csoki🍫: Várj, mindjárt elképzellek vizesen...
Francia lány🗼: Hülye!
Könyvmoly📖: Ne merészelj, te idióta!
Kevin🍔: Nekem sikerült 😏
Könyvmoly📖: Barátnőd van!
Rocker🎸: Én meg már láttam vizesen! 😂
Raszta junior👶: Lecsaplak titeket!
Kevin🍔: AUUU!
Foxi🐕: Megérdemelted XD
Csoki🍫: Jó, akkor ne gyere.
Könyvmoly📖: Nem is terveztem, de most megyek sziasztok👋
Kiléptem messengerről, és lefeküdtem az ágyra. Mosolyogva aludtam el.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.