(10.01)

*Nóri szemszöge*

Úristen, de régen írtam! Az elmúlt hetekben nem történ semmi különös. Fruzsinak segítettem a fotózásban, feleltünk, dogákat írtunk. Gergőt azóta nem láttam, hogy megütött. Bár, remélem nem is fogom.
Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a fiúknak, és bementem az épületbe. Levettem a polcról az októberi suliújságot, és olvasgatni kezdtem. Most az október 23 volt a főtéma. Irodalommal kezdtünk. Mindenki a teremben volt.
- Nóri, mennyire szeretsz? - kérdezte Kevin. Pislogás nélkül néztem rá.
- Mi kell? - kérdeztem végül.
- Még a feltételezés is sértő - tette karba a kezét.
- Lázas vagy? - kérdeztem, és megnéztem a homlokát.
- Nem vagyok! Segítség kell - mondta.
- Miben?
- Tudooood, Bea - suttogta.
- Jaaa, tudod, hogy segítek.
- Köszi! - mondta, majd... megpuszilta az arcom(?!).
- Szeretet hiányod van? - kérdeztem.
- Ott van a folyosón, féltékennyé szeretném tenni - mondta Kevin.
- Most miattad gyűlölni fog!
- Most az én szerelmi életemről van szó.
- Igen? Akkor oldd meg egyedül! - mondtam, és leültem a helyemre. Féltékennyé akarja tenni, de miért pont VELEM?! Csengetéskor bejött Kardos.
- Antai-Kelemen táblához, a többiek csendben olvassák a szöveggyűjteményt - adta ki a feladatot Kardos. Cortez egyesre felelt. Nem lesz ez így jó. A szünetben lementem a büfébe. Vettem magamnak egy citromos minyont, és visszamentem a termünkbe.
- Nóri! - hallottam Bea hangját.
- Igen? - kérdeztem.
- Mit ártottam neked?! - kérdezte.
- Semmit.
- Akkor miért kellett ezt csinálnod?!
- Nem én voltam, ő csinálta! - védtem magam.
- Igen?! Mégis miért?!
- Mert szerelmes beléd! - mondtam kicsit idegesen. Bea értetlenül nézett rám.
- Mi?
- Szerelmes beléd az az idióta! Féltékennyé akart tenni téged - mondtam nyugodtabban.
- Biztos?
- Igen, az osztályból lehet, hogy csak én tudok róla.
- Ne haragudj! - ölelt meg hirtelen. Esetlenül visszaöleltem.
- Nincs harag. Beszélj vele - mosolyogtam rá.
- Oké - mondta, és bement a termünkbe. Amint beléptem, megláttam az osztályunk újabb gerlepárját. Beát és Kevint. Összeillenek.
- Tolerálni a szingliket! - dobta meg őket Milán egy alufólia labdával. Erre Kevin bemutatott neki egyet. Matekon leellenőriztük a házi feladatot utána tovább mentünk az anyaggal. A szünetben Berci Carlossal beszélgetett az „élet nagy dolgairól". Mikor bejött Baranyai rögtön rászólt Bercire.
- Bertalan, hagyd békén azt a csontvázat! - mondta a tanárnő. Berci a helyére ment. Bioszon a vérsejtekről tanultunk. Mármint arról tanítottak minket. Francián Durand engem feleltetett. Ötösre feleltem. Infón szabad foglalkozás volt. Felnéztem facebookra, de amit ott láttam. Gergő Nádor egy új képet töltött fel. Gergő volt rajta, és... én?! A képen őt ölelem a földön. Ez nem lehet igaz! Roxi rá látott a gépemre, de ő is meglepődött. A kép alatt sok komment volt.
„Jártok?"
„Cuki a barátnőd"
„Összeilletek"
„Sokáig"
A többit már nem olvastam. Az arcomat a kezembe temettem. Miért? Miért nem tud békén hagyni?! Mindenki a gépem köré gyűlt.
- Mi a szent sz@r - mondta Milán.
- Photoshoppolta. Sose öleltem meg, ráadásul a képen szőke a hajam vége - mondtam.
- Ez már beteges - mondta Levi.
- Nem, ez Nádor Gergős - mondtam. Infó után nem tudtam semmire figyelni. Tesin suliköröket futottunk, amit én inkább lekocogtam. Angolon pedig tovább mentünk az anyaggal. Olvasón Csabi tartott előadást a Tüskevárból. A suli előtt ott állt ő.
- Hogy képzelted?! - mentem oda hozzá.
- Mégis mit?
- Ne játszd a hülyét! A képről beszélek!
- Ja, arról a képről, amin engem ölelgetsz? - kérdezte egy önelégült vigyorral.
- Undorító patkány vagy az apáddal együtt! - mondtam neki.
- Emlékszel még a múltkorira? Nem szeretném, ha a szép pofidba kerülne a szemtelenkedésed.
- Dögölj meg, Nádor!
- Te nem beszélhetsz így velem! - mondta dühösen.
- Miért, mi lesz? Apuci kicsi fiacskáját elküldte a halálba egy lány, és ezért mindjárt le kell ütni - mondtam gúnyosan.
- Kussolj, te qrva! - mondta, és lendült a keze, de sikerült kivédenem.
- Anyád a qrva! - mondtam, és hazamentem. Legalább is elindultam.
- Állj meg! - mondta Gergő.
- Nem!
- Most megállsz, vagy megbánod!
- Akkor megbánom - néztem a szemébe. Megindult felém, és letepert a földre. „Sikeresen" bevertem a fejem. Nagyon fájt. Annyit érzékeltem, hogy Gergő lefogta mindkét kezem.
- Mit akarsz, Nádor? - kérdeztem halkan. Közel voltunk a házunkhoz. Rettenetesen fájt a fejem, és szédültem.
- Téged - mondta, mire leköptem. Undorral megtörölte az arcát, és felpofozott. Ennyit éreztem, mert elnyelt a sötétség.

*Áron szemszöge*

Éppen a munkából jöttem haza. Kiszálltam az autóból, és beindultam, de megláttam két fiatalt. Egy fiút, és egy lányt. A fiú a lány fölé hajolt. Annyira ismerős volt a lány, de a távolból nehezen láttam. A fiú felnézett, majd felkelt, és elrohant. Odamentem a lányhoz. Jézusom! Nóri feküdt a földön.
- Nóri - mondtam, de semmi. Az arcán egy piros folt volt. Megint megpofozta! Óvatosan megráztam a vállát, de semmi.
- Nóri, kellj fel! - mondtam, de semmi reakció. Óvatosan a karomba vettem, és betettem a kocsiba. Azonnal a kórházba mentem. Ha megint kómába kerül a lányom, amiatt a patkány miatt kicsinálom azt a Nádor gyereket! Leparkoltam a kórház parkolójában, és a kezemben vittem be Nórit.
- Gyorsan egy hordágyat! - mondta a recepciós nő. Hamar meghozták a hordágyat. Nórit óvatosan rátettem, és elvitték megvizsgálni. Azonnal felhívtam Reni.
- Szia, hol vagy? - kérdezte Reni.
- Kórházban. Be kell jönnöd - mondtam idegesen a telefonba.
- Mi történt?! Veled van valami?!
- Nem velem, hanem Nórival - mondtam fel-le járkálva.
- Azonnal megyek! - mondta, és lerakta. Nagyon ideges voltam. Nehogy baja essen! A saját lányomként tekintek rá, nem szeretném, ha bármi komolyabb baja lenne. Fél óra múlva megjött Reni.
- Mi történt?! - kérdezte rögtön.
- Nem tudom pontosan. A járdán találtam ájultan. Nádor is vele volt, de mikor észrevett elfutott. Láttam egy piros foltot Nóri arcán - mondtam Reninek, akiből kitört a sírás. Átöleltem, és a haját simogattam. Kijött az orvos.
- Jó napot, önök Rentai Nóra hozzátartozói? - kérdezte az orvos.
- Igen, a szülei vagyunk - mondtam, Reni pedig bólintott.
- Nos, a lányuk agyrázkódást szenvedett, de szerencsére nem lett nagyobb baja.
- Belehet menni hozzá? - kérdeztem.
- Igen, viszlát - ment el az orvos. Rögtön bementünk Nórihoz. Épp aludt. Reni leült az ágya melett lévő székre.
- Miért? Miért kell ennek a gyereknek tönkretennie Nóri életét?! - kérdezte Reni.
- Nem tudom, de ha meglátom, abban nem lesz sok köszönet - mondtam idegesen, és éreztem, ahogy megfeszülnek az izmaim.
- Hol vagyok? - kérdezte halkan Nóri.
- Kicsim! - mondta boldogan Reni.
- Mi történt?
- Nem tudjuk pontosan. Áron talált rád ájultan - mondta Reni.
- Igen? - kérdezte kábán.
- Igen, nagyon aggódtunk érted - mondtam a lányomnak.
- Szólok egy orvosnak - ment ki Reni. Leültem a székre. Megpróbált felülni.
- Ne, feküdj nyugodtan - mondtam.
- Oké. Köszönöm.
- Mit?
- Mindent, köszönök... apa - mondta Nóri. Tényleg azt mondta, amire gondolok? Kimondta, hogy apa?
- Te... Tényleg azt mondtad, hogy apa? - kérdeztem hitetlenül.
- Igen - mosolygott Nóri. Megjött Reni az orvossal. Minket kiküldött, amíg megvizsgálta Nórit.
- Holnapután hazamehet - mondta az orvos, és elment. Visszamentünk Nórihoz.
- Holnapután hazamehetsz - mondtam boldogan.
- Jó.
- Tudod, hogy történt? - kérdezte Reni.
- Kicsit homályos még minden.
- Nem baj, pihend ki magad - tanácsoltam.
- Menjetek haza pihenni - mondta Nóri.
- Biztos? - kérdeztem bizonytalanul.
- Igen, megleszek - mosolygott bíztatóan.
- Rendben, holnap még jövünk - mondtam, és kimentünk. Otthon Reni beszélt Haller tanár úrral, hogy Nóri csak jövőhét hétfőn tud menni iskolába.
- Márk? - kérdeztem.
- Átvittem anyáékhoz.
- Értem. Gyere menjünk feküdjünk le - mondtam. Felmentünk a szobánk a, és befeküdtünk az ágyba. Adtam neki egy jó éjt csókot, aztán egyre többet. Nem sokat aludtunk az éjjel 😏.

(10.02)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Nórit nem láttam tegnap óta. A suli előtt a fiúk már ott beszélgettek.
- Csá - köszöntem.
- Helló, mi van Nórival? - kérdezte Levi.
- Nem tudom. Tegnap óta nem is láttam.
- Biztos késik - mondta Milán. Csengetéskor bementünk a terembe. Bioszon állandóan az ajtót figyeltem, de nem jött be. Fizikán az órát figyeltem, hogy mikor lesz már végre vége a szenvedésnek. Csengetéskor felmentünk a termünkbe. Nóri már biztos nem fog bejönni.
Valóban nem volt bent. Éppen hazafelé mentem. Gondoltam elviszem a leckét neki. Becsöngettem Reniékhez.
- Szia, Cortez - köszönt Áron.
- Jó napot, Nórinak elhoztam a leckét - mondtam.
- Rendben, de majd csak szerdán tudja megcsinálni. Megtennéd, hogy egész héten hozod a leckét? - kért meg Áron.
- Persze, de mi baja van Nórinak? - kérdeztem értetlenül.
- Kórházban van.
- Miért? - kérdeztem idegesen.
- Ájultan találtam az utcán. Agyrázkódást szenvedett, de holnap jön haza.
- Értem. Akkor viszlát - mondtam, és hazamentem. Otthon felmentem a szobámba.
Cortez🎸: Nóri egész héten nem lesz suliban.
Foxi🐕: Miért?
Cortez🎸: Kórházban van.
Francia lány🗼: MI?!
Cortez🎸: Tegnap Áron ájultan találta meg a földön.
Foxi🐕: Úristen! Mikor jöhet ki?
Cortez🎸: Holnap engedik ki.
Foxi🐕: Remélem nem lesz semmi baja!
Raszta junior👶: Nem lesz semmi baja.
Cortez🎸: Megyek aludni, ha nem baj.
Raszta junior👶: Menj nyugodtan. Mi is mehetnénk aludni... éjfél van.
Cortez🎸: Jó8!
Kiléptem messengerről, és lefeküdtem aludni.

(10.03)

*Nóri szemszöge*

Délelőtt bejött anya, és hazamentünk.
- Feküdj le - mondta anyu.
- De a kórházban is feküdtem - mondtam.
- Nyomás! - mondta. Felmentem a szobámba, és befeküdtem az ágyba. Jó érzés volt a saját ágyamban feküdni. Lehet, hogy elaludtam.
Ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Nem nyitottam ki a szemem. Valahol kotorászott az illető, majd mintha kiborult volna valami.
- Ó, a francba! - szitkozódott. Alig bírtam visszatartani a nevetésemet. Rázkódó vállal feküdtem.
- Nem vicces - mondta Cortez.
- Szia, Cortez - fordultam felé.
- Hoztam házit.
- Beteg vagy?
- Nem, miért?
- Leckét hoztál? Figyeltél az órákon?
- Nem, elkértem a lányoktól - nevetett fel. Ezen elmosolyodtam.
- Tudod mi történt? - kérdezte.
- Annyira emlékszem, hogy nem akartam vele beszélni, ő letepert a földre, bevertem a fejem a betonba, arcon köptem, ő pedig felpofozott, majd elsötétült minden - mondtam.
- Nádor miatt voltál megint kórházban?!
- Igen, de most legalább nem tört el semmin, és nem kerültem kómába.
- De akkor is! Miatta?!
- Igen, Cortez. Miatta, de nem hagyhatnánk ezt a témát? - néztem rá fáradtan.
- Igazad van, hagyjuk. Mikor jössz suliba?
- Hétfőn.
- Értem. Jössz pénteken Leviékhez?
- Megpróbálom rábeszélni anyát, hogy engedjen el - mosolyogtam rá.
- Oké - mosolygott vissza.
- Fura érzésem van - mondtam egy idő után.
- Rosszul vagy? Hozzak valamit? - kérdezte aggódva.
- Nem azért, csak van egy olyan érzésem, hogy valakinek elmondtad, vagy elfogod mondani, hogy mi történt Nádor miatt - mondtam a szemébe nézve.
- Igen?
- Igen.
- Akkor most csalódást kell okoznom, mert a többiek is, csak annyit tudnak, hogy ájultan talált Áron a földön.
- Az okát nem tudják?
- Az okát nem tudják. Esküszöm - tette a szívére a kezét.
- Hát, jó.
- Tényleg arcon köpted?
- Igen.
- Miért?
- Meg kérdeztem, hogy mit akar, erre azt mondta, hogy engem, én pedig arcon köptem - vontam vállat.
- Ügyes vagy - mondta, majd összeszedte a cuccát.
- Mész? - kérdeztem. Nem akartam, hogy elmenjen.
- Igen, jobbulást - mondta, és kiment a szobámból. Szerelmesen felsóhajtottam. Annyira szeretem, de tudom, hogy nem lehetünk együtt. Ő menő, laza, helyes. Én pedig, csak egy szürke kisegér vagyok. Ezekkel a gondolatokkal nyomott el újra az álom.

(10.04)

*Nóri szemszöge*

Reggel lementem reggelizni. Miután végeztem felmentem Márkhoz.
- Szia - köszöntem, miközben kivettem a kiságyból.
- Vajon milyen lehet autót vezetni? - kérdeztem a kisöcsémtől, aki csak nézett azokkal a szép szemeivel.
- Gondolom te még nem ezen gondolkodsz, de én igen. Jó lenne megtanulni autót vezetni - ábrándoztam.
- Szeretnéd, ha játszanék valamit? - kérdeztem, mire tapsolni kezdett.
- Akkor ezt igennek veszem - nevettem el magam. Átmentünk a szobámba, és leültettem Márkot az ágyamra, én pedig a babzsák fotelembe ültem. Megpengettem a húrokat, és elénekeltem a Megfogtam egy szúnyogot. Boldogan tapsikolt. Egy csomó gyerekdalt énekeltem, végül a Tavaszi szelet játszottam el.
- Tavaszi szél vízet áraszt, virágom virágom... - énekeltem.
- Hát én immár kit válasszak, virágom virágom... - folytattam.
- Én tégedet, te engemet, virágom virágom... - jött be a szobámba Cortez. Csodálkozva néztem rá, amíg felemelte Márkot, és az ölébe ültette. Ketten néztek tovább engem. Mikor befejeztem, Márk mosolyogva tapsolt.
- Tetszett, kisherceg? - kérdeztem Márktól.
- Igen tetszett - mondta Cortez. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Márktól kérdeztem.
- Ja, jó. Na, Márk? - nézett Márkra Cortez. Márk Cortezre, majd rám mosolygott.
- Gyere nagylegény - emeltem fel Márkot. Cortez a karját nyújtotta.
- Igen? - kérdeztem visszatartott nevetéssel.
- Nem segítesz?
- Nem - nevettem el magam. Cortez mosolyogva állt fel az ágyamról.
- Egyébként hoztam leckét - kezdett keresgélni a táskájában.
- Köszi - mondtam, és Márkot néztem. Hirtelen elnevette magát, értetlenül néztem hátra (a hátam mögé nézett).
- Mi az? - kérdezte Cortez.
- Semmi - mondtam, és a tükörből néztem, hogy mit csinál. Léggitározott, és éneklést imitált. Márk megint nevetni kezdett.
- Jól szórakozol? - kérdeztem, a tükörbe nézve.
- Nem is csináltam semmit.
- Cortez, láttam a tükörben - fordultam vele szembe. Márk a szájához kapta a kezét.
- Miért buktattál le? Azt hittem barátok vagyunk - mondta Márknak. Ezen elnevettem magam. Cortez összeszedte a cuccát, és kiment a szobámból.
- Szia - köszöntem el tőle. Márk integetett.
- Sziasztok - köszönt el tőlünk, és elment.
- Annyira szeretem! - sóhajtottam szerelmesen. Lefektettem Márkot az ágyába, és lementem a konyhába.
- Anyu, holnap átmehetek Leviékhez?
- Jobban érzed magad?
- Igen! Légyszi! - kérleltem.
- Rendben, mehetsz - egyezett bele. Boldogan megöleltem, és felmentem a szobámba lefeküdni. Elalvásig Cortezen járt az eszem.

(10.05)

*Nóri szemszöge*

Cortezék nem tudják, hogy ma átmegyek Leviékhez. Szinte egésznap unatkoztam. Megírtam a leckéket, olvastam, gitároztam. Ennyiből állt a napom, de kb fél négykor készülődni kezdtem. Mikor végeztem, lementem elköszönni.
- Majd jövök! - mondtam, és már mentem is Leviékhez. Mikor bementem mindenki rám nézett.
- Nóriiii! - ugrott a nyakamba Jacquelin.
- Sziasztok - köszöntem, mikor leszállt rólam Jacquelin.
- Jól vagy? - kérdezte Roxi.
- Igen.
- Miért akarod, hogy mindig aggódjunk érted? - kérdezte Milán.
- Miért ájultál el? - kérdezte Macu.
- Az egy hosszú történet - mondtam.
- Ráérünk - mondta Kristóf.
- Hát, jó - mondtam, és elkezdtem mesélni.
- Végül arcon köptem, ő pedig felpofozott, majd elsötétült minden - fejeztem be a történetet.
- Ez durva - állapította meg Kevin.
- Az - értett egyet Berci.
- Nádor már csak ilyen - mondta Kornél.
- Igaz, ahol tud keresztbe tesz - mondtam. Az este hátralevő részében másról beszélgettünk.
- Hétfőn, már jössz? - kérdezte Roxi, mikor elindultunk haza.
- Igen, jövök - biztosítottam. Corteznek együtt mentünk hazafelé (mivel szomszédok vagyunk).
- Milyen érzés volt leköpni Nádort? - kérdezte Cortez.
- Lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de jó - nevettem el magam.
- Én inkább leverném.
- Igazad van, az maradandóbb - bólogattam.
- És fájdalmasabb - tette hozzá.
- Igen. Jó éjt, Cortez - köszöntem el tőle.
- Szia - mondta. Már beakartam volna menni, de visszahúzott, és egy puszit adott az arcomra. Elpirultam.
- Szia - mondtam, és elfelejtettem, hogy nem nyitottam ki a kapu ajtót, ezért neki mentem. Cortez elröhögte magát ezen.
- Szia, szöszi - ment haza. Vigyorogva mentem be a házba.
- Megyek aludni, jó éjt - mondtam anyuéknak.
- Rendben, jó éjt kicsim - mondta. Felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni. Megpuszilt!

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.