~3.27~
(03.22)
*Nóri szemszöge*
Anyám, de régen írtam! Röviden annyi volt, hogy tanultunk, dogákat írtunk, Cortezzel voltam, apánál voltam. Ennyi. Holnap lesz Cortez szülinapja.
Reggel nem akartam felkelni, de nem lóghatok. Felöltöztem, és lementem. Cortez a kapunkban várt.
- Szia - köszöntem mosolyogva.
- Szia - köszönt ő is.
- Mit szeretnél csinálni holnap? - kérdeztem, miközben a suliba mentünk.
- Passz. Talán gitározgatok otthon - mondta.
- Értem - mondtam. A suli gyorsan eltelt. Délután Leviéknél bandáztunk. Cortez haza kísért.
- Megvársz? - kérdeztem a kapunkban.
- Persze, de miért? - kérdezte értetlenül.
- Majd meglátod - kacsintottam. Felmentem a szobámba, a táskámért. Cortez lent várt.
- Oké, mehetünk - mondtam mosolyogva.
- Nem mész apukádhoz?
- Nem, ezen a hétvégén nem - mosolyogtam.
- Tervezel valamit? - kérdezte Cortez.
- Én nem - mondtam.
(...)
- Jó éjt - mondtam, mikor már az ágyban feküdtünk.
- Neked is - adott egy puszit az arcomra.
(03.23)
*Nóri szemszöge*
Éjfélkor állandóan pityegett Cortez telefonja.
- Egyszer lenne nyugtom - motyogta álmosan miközben kikapcsolta a telefonját.
- Nyugi - suttogtam, és átöleltem.
- Oké - mondta, és visszaaludt.
Reggel mikor felkeltem Cortez még aludt. Óvatosan kimásztam az ágyából, és lementem a konyhába. Halkan elővettem egy serpenyőt, és pár tojást. Rántottát csináltam a szülinaposnak☺. Éppen a tányérra tettem Cortez adagját, amikor két kezet éreztem a derekamon.
- Azt hittem leléptél - suttogta a fülembe.
- Igen, leléptem ide a konyhába - mondtam mosolyogva.
- Jó lenne mindig erre kelni - puszilt a nyakamba. Libabőrös lettem.
- Évente egyszer kelnél erre - nevettem el magam.
- Miért?
- Mert csak a szülinapodon fogok korán felkelni reggelit csinálni neked - mondtam mosolyogva.
- Kár, de legalább főztél rám - mondta nevetve. Leültünk reggelizni.
- Mmm, ez finom! - mondta Cortez teli szájjal.
- Örülök neki - mondtam mosolyogva. Reggeli után elmosogattam.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem Cortez szobájában. Cortez az ágyán ült, én pedig még álltam.
- Veled szeretnék lenni - húzott az ölébe egy csókra.
- Azon belül? - kérdeztem miután elváltak az ajkaink. Sokat sejtően nézett rám. Éreztem, ahogy cékla vörös lesz a fejem.
- Film? - kérdezte Cortez.
- Aham, oké jó lesz - mondtam vörös fejjel.
- Látnod kéne a fejed - nevette el magát.
- Mi bajod a fejemmel?
- Vörös. Netán nem zavarba jöttél valamitől? - kérdezte vigyorogva.
- Mi? Ki? Én?
- Igen.
- Nem!
- Nóri, látom rajtad, hogy igen. Ne tagadd.
- Oké.
- Mi a baj?
- Semmi, csak... azt hittem, hogy... - Nem bírtam kinyögni. Cortez tudta, hogy miről beszélek, de nem segített volna. Vigyorogva figyelt engem.
- Igen?
- Tudod miről beszélek! - csaptam a vállára.
- Igen, de kíváncsi vagyok mit fogsz ebből kihozni.
- Mostmár semmit. Nem mondok semmit - mondtam „durcizva”.
- Norci - mondta Cortez.
- Ajj - mondtam, majd megcsókoltam. Kiszálltam az öléből, és betettem egy filmet.
- Álomszuszék - rázta meg óvatosan a vállam Cortez. Álmosan pislogtam.
- Nem aludtam - védekeztem azonnal.
- Láttam - mosolygott Cortez. Mosolyogva vakartam meg a szemeimet.
- Jó, lehet egy kicsit elaludtam - mondtam mosolyogva.
- Csak egy kicsit - mondta ő is.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - húzott magához Cortez.
- Miért?
- Csak, mert - mondta, majd megcsókolt.
(...)
- Szia - köszöntem el tőle este.
- Szia - mondta Cortez.
- Mégegyszer boldog szülinapot - adtam egy puszit az arcára.
- Mégegyszer köszi - csókolt meg. Otthon megvacsoráztam, letusoltam utána lefeküdtem aludni.
..........................Eddig tartott....................
Sziasztok, remélem tetszett ez a katasztrofálisan rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!
By: M.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro