(02.14)

*Nóri szemszöge*

Reggel mikor kinyitottam a szemeimet, Cortez alvó fejével találtam szembe magam. Olyan édes amikor alszik! Óvatosan a telefonomért nyúltam. Reggel hét óra, és kaptam egy sms-t. Másolom.
Roxi: Ne gyertek suliba! Hétfőn kell csak bemenni, mert nincsenek tanárok! :D Délután a valentin-bálban találkozunk!
Nóri: Oké, köszi, hogy szóltál :)
Gondoltam csinálok egy képet az alvó barátomról. Mosolyogva fényképeztem Cortezt. Mikor kész voltam lenémítottam, és visszatettem a telefonomat a szekrény szélére, és visszahajtottam a fejem Cortez mellkasára.
Egyszercsak azt éreztem, hogy valaki az arcomat cirógatja. Közelebb bújtam hozzá. Halkan elnevette magát, és a hajamba puszilt.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel arra keltem, hogy Nóri feje a mellkasomon pihent. Elkezdtem az arcát cirógatni, mire közelebb bújt hozzám. Halkan elnevettem magam, és belepusztultam a hajába.
- Jó illatod van - motyogta Nóri álmosan.
- Tudom - mondtam nevetve.
- Bár néha kicsit nagy az egód - oltott le pillanatok alatt.
- Ez nem igaz! - kezdtem el csikizni. Nem reagált.
- Nóri? - semmi.
- Basszus, Nóri! - kezdtem pánikba esni.
- Nem vagyok csikis - mondta halál nyugodtan.
- Ez nem volt vicces! Tudod mennyire megijedtem!
- Bocsi, de ha nem vagyok csikis? Mit csináljak?
- Mondhattad volna, hogy még élsz.
- Lélegeztem.
- De... - próbáltam kifogást találni, de nem tudtam.
- Igen? - kérdezte azzal az aranyos mosolyával.
- Semmi - mondtam végül, és megcsókoltam.
- Annyit elárulok, hogy nem ott vagyok csikis, ahol csikiztél - mondta mosolyogva.
- Elárulod, hogy hol?
- Nem, mert visszaélsz vele - fordult a másik oldalára. Sunyi mosollyal az arcomon elkezdtem a talpát csikizni.
- Ne! Cortez! Ne-he! - mondta nevetve Nóri.
- Megtaláltam a csikis pontodat?
- I-hi-ge-hen - nevetett tovább, én pedig jó baráthoz híven... tovább csikiztem.
- Kér-hlek! Hagyd a-hbba! - kérlelt nevetve.
- Mit kapok cserébe? - néztem rá.
- Ne-hm rú-hglak le az áh-gyról! Ne-hm kap-hok leve-hgőt! - mondta, én pedig abba hagytam.
- Bocsi, bocsi! Nagyon rosszul vagy? - kérdeztem. Nemlegesen megrázta a fejét.
- Biztos? - kérdeztem aggódva.
- Biztos - mondta Nóri.
- Jól vagy? Kapsz levegőt? - kérdeztem aggódva.
- Igen - mondta. Megnyugodva fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Megijedtél? - kérdezte mosolyogva.
- Szerinted??
- Jó, bocsi, csak beragadt a levegő nevetés közben - magyarázkodott.
- Ne haragudj - adtam egy puszit az arcára.
- Semmi baj - mondta mosolyogva.
- Oké - mondtam én is mosolyogva. Nóri elvette a telefonját a szekrényemről.
- A qrva életbe! - káromkodott. Döbbenten néztem rá. Életemben először hallottam így káromkodni.
- Világvége?
- Nem, de szerintem kezdj új barátnőt keresni - mondta rémülten.
- Miért?
- 25 nem fogadott hívás anyától - mondta, mire kikerekedtek a szemeim.
- Gyorsan hívd vissza - javasoltam.
- Az lesz, de ha nem élném túl szeretlek - mondta, és kiment a szobámból.

*Nóri szemszöge*

Félve hívtam fel anyát.
- RENTAI NÓRA, HOL AZ ISTENBEN VAGY?!?! - üvöltött anya. A fülemtől is elkellett tartanom a telefont.
- Corteznél aludtam - mondtam behúzott nyakkal.
- Tudod mennyire aggódtam érted?!
- Igen, és bocsánat - mondtam lehajtott fejjel. Hallottam, ahogy mély levegőt vesz.
- Legközelebb szólj, hogy ott alszol nála - mondta nyugodtabban.
- Oké, és ne haragudj! Legközelebb szólok - mondtam a számat harapdálva.
- Rendben. Szia - köszönt el. Mikor leraktam a telefont, végre kifújtam a bent tartott levegőt. Visszatettem Cortez szobájába.
- Uhh, ahogy látom nem kell új barátnőt keresnem - mondta mosolyogva Cortez.
- Nem - ültem mellé az ágyra. A fejemet a mellkasára hajtottam.
- Mi volt?
- Először üvöltött a végére már nyugodtabb volt - mondtam röviden.
- Csak ideges volt, mert nem szóltál neki - mondta, miközben a hajamat birizgálta.
- Tudom.
- Mit csináljunk?
- Nem tudom - mondtam csukott szemmel.
- Álmos vagy?
- Nem.
- Nem vagy éhes?
- Nem.
- Beteg vagy?
- Nem tudom - mondtam. Cortez aggódva nézett rám. A kezét a homlokomra tette.
- Nem vagy lázas.
- Mert nem vagyok beteg.
- Nézzünk valami filmet?
- Oké, te választasz - mosolyogtam rá kedvesen.
- Na, így szeretlek!
- Hogy?
- Ha mosolyogsz - mondta mosolyogva Cortez.
(...)
- Sziasztok - köszöntem a tesi teremben a barátainknak. Mindenhol szívecskés díszek voltak.
- Hali - köszönt Levi.
- Mizu? - kérdezte Milán.
- Semmi különös, veletek? - kérdezte Cortez.
- Velünk se sok. Élvezzük a suli mentes hetet - mondta nevetve Milán. Ekkor megszólalt Justin Bieber: Baby-je. Csillogó szemmel néztem Cortezre.
- Táncoljuuunk! - mondtam lelkesen.
- Menjünk - egyezett bele nevetve. Boldogan táncoltunk arra a számra, amit nekem énekelt Velencében. Most is énekelt nekem. A dal végén mindent lassított felvételben láttam. Cortez megcsókolt, a többi diák pedig boldogan tapsolt, és hatalmas fütty vihart kaptunk. Belemosolyogtam a csókunkba.
- Jó éjt - köszöntem el a kapunkban.
- Szép álmokat - mondta Cortez. Bementem a házba, és boldogan mentem fel a szobámba. Boldogan feküdtem le aludni. Boldogan aludtam el.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a nagyon rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.