(01.19)

*Nóri szemszöge*

- Nem adom a pénzem - mondtam csukott szemmel, mert éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy.
- Nem kell a pénzed.
- A párnámat se adom - mondtam, és átöleltem a párnámat.
- Az se kell - nevette el magát.
- Akkor? - kérdeztem álmos hangon.
- Te.
- Honnan veszed, hogy a tiéd leszek?
- Onnan, hogy már az enyém vagy - suttogta a fülembe. Libabőrös lettem. Mosolyogva fordultam a hátamra, mire ő megcsókolt. Mikor elváltak az ajkaink a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. A fürdőszobában felöltöztem, és visszamentem a szobámba. Cortez éppen a tükrömön lévő képeket nézegette.
- Jó képek - mondta Cortez.
- Tudom - mondtam mosolyogva.
- Nézünk valamit? - kérdezte.
- Oké, te választasz - mondtam nagylelkűen. Cortez odament a polcomhoz, de megakadt a az egyik DVD-men a tekintete.
- Mióta van meg neked A szállító? - kérdezte meglepetten Cortez.
- Mi? Nekem nincs is olyan filmem - mentem közelebb hozzá.
- Ezekszerint van - nyújtotta felém a tokot. Értetlenül forgattam a kezemben.
- Ha már a kezedben tartod... nem akarjuk megnézni? - kérdezte vigyorogva Cortez.
- Oké - mondtam, és betettem a lejátszóba, és leültünk az ágyamra. Azonban nem az volt amire számítottunk. De nem ám! Először képek voltak. Anyámról, apámról és rólam. Voltak olyanok amiken anya terhes. Amin apával mosolyog bele a kamerába, és amin mosolyogva tart engem a kezében. Aláfestő zene is volt, mert miért ne? Evanescence: My Immortal. Könnyezve néztem a tévében a képeket. Mikor véget ért a zene, és már képek sem jöttek, azt hittem vége. Tévedtem, mert a java még csak ezután jött. Egy videó következett. Anya zongorázott, én pedig a babakocsiból figyeltem.
- Nézz ide - mondta az apám. Anya ránézett, és elmosolyodott.
- Nóri, nézz ide - mondta apám nekem. Nevetve néztem rá. Könnyes szemmel mosolyodtam el.
- Jó kislány vagy - mondta anya, miközben zongorázott.
- Szeretlek, hercegnőm - mondta az apám, és ezzel véget ért az egész. Cortez magához ölelt.
- Szeretett - mondtam Cortez vállába fúrva a fejem.
- Téged nem lehet nem szeretni - mondta kedvesen Cortez. Könnyes szemmel néztem rá.
- Nekem erről más a véleményem.
- Miért? Én mindig szerettelek, még akkor is amikor haragudtam rád.
- Tényleg?
- Igen, sőt! Még amikor Kiarával jártam akkor is.
- Akkor miért jártál vele, ha engem szerettél?
- Féltékennyé akartalak tenni, de ahogy láttam, hidegen hagyott.
- Tudod mennyit sírtam, amikor először láttalak titeket együtt?
- Sírtál?
- Igen, sírtam!
- Sajnálom - mondta szomorúan. Felálltam és kivettem a DVD-t a lejátszóból, és ahogy elvettem a tokot az asztalról, kinyílva leesett a földre a novemberi suliújság. Felvettem a földről, és drámaian a plafonra néztem. Azon az oldalon volt kinyitva, ahol a Cortezzel készült interjúm volt.
„ - Miben érzed magad gyávának?
- A szerelemben. ” Cortez a vállam fölött belelesett az újságba.
- Korábban is elmondhattam volna, hogy szeretlek - fordított magával szembe Cortez.
- Lehet, de talán jobb, hogy Velencében a Szent Márk téren vallottál szerelmet nekem - mosolyogtam fel rá. Mosolyogva csókolt meg.
- Nézünk valami filmet? - suttogta a fülembe, miután elváltak az ajkaink.
- Válassz - mondtam nevetve. Cortez levett egy random filmet, és betette. A Nagy fiúk 2-t néztük. Nagyon vicces volt.
- RENIIIII! - kiáltott Áron. Rémülten néztem Cortezre. Mindketten felpattantunk, és kirohantunk a szobámból. Áron a szobájukban volt.
- Mi a baj? - kérdezte anya rémülten.
- Ki mondta! - mondta Áron.
- Mit? - kérdeztem.
- Az első szavát!
- Mi volt az? - kérdezte anyu.
- Apa - mondta boldogan Áron. Anya Áron nyakába ugrott.
- Apa - mondta Márk. Ááá, de cukii!
- Ügyes vagy, kisfiam - emelte ki anya Márkot a kiságyból. Mosolyogva figyeltük őket.
- Szia - köszönt el az este Cortez.
- Szia - köszöntem én is, és bementem a házba. Gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett ez a rész! Kicsit nehéz összeegyeztetni a sulit az írással. A következő rész 100%, hogy hosszabb lesz! Ezennel bejelentem, hogy szeptembertől Sopront fogom boldogítani szerénységemmel, ugyanis felvettek a Handlerba fodrásznak! Ennyi lett volna belőlem.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.