(01.14)

*Nóri szemszöge*

Tegnap volt az első külön spanyol órám. Egész jó volt☺.
Reggel havas volt a táj. Gyorsan felöltöztem, és kimentem. Cortez a szokásos helyen várt rám.
- Szia - köszöntem mosolyogva miután megcsókolt.
- Szia. Milyen volt a hétvégéd? - érdeklődött.
- Egész jó. Tegnap spanyoloztam az apámmal.
- Tényleg?
- Ühüm, magántanár. Hat nyelvet tanít.
- Melyik hatot?
- Angol, német, francia, olasz, spanyol és portugál - soroltam.
- Wow - ámult Cortez.
- Ugye?
- Még a végén több nyelven fogsz beszélni, mint én - nevette el magát. Hárman álltak a suli előtt (Milán, Macu, Levi).
- Még mindig betegek? - kérdeztem a fiúktól.
- Igen - mondta Levi. Így öten bementünk a suliba. Viktor ma már jött suliba.
- Jobban vagy? - kérdeztem Viktortól.
- Igen, de Soma elkapta tőlem - mondta.
- Szegény - mondtam őszintén. Csengetéskor Kardos jött be a terembe.
- Nóri, ma lesz az irodalom verseny - mondta nekem.
- Rendben - bólintottam. Egész irodalom órán csendben olvastunk. Matekon dogát írtunk... volna, de a hiányzók miatt elnapoltuk. Bioszon filmet néztünk. Infón szabad foglalkozás volt. Felmentem messengerre, és Nimród elérhető volt, ezért ráírtam. Másolom.
Nóri: Szia, régen beszéltünk.
Nimród: Szia, valóban. Sok dolgom volt az utóbbi időkben. Tanulás, olvasás.
Nóri: Értem. Hogy vagy mostanság?
Nimród: Köszönöm jól, te?
Nóri: Hát, kicsit felfordult az életem... a jó értelemben.
Nimród: Mi történt?
Nóri: Mostmár mindenki tudja, hogy ki az igazi anyám, az apám is felbukkant, a többiekkel javult a kapcsolatom.
Nimród: Remek, de most mennem kell. Szia.
Nóri: Szia.
Szomorúan léptem ki a messengerről. A szünetben gyorsan átöltöztünk utána jöhettek a terem körök. Angolon kicsit izgultam. Nem, nem az angol miatt, hanem az irodalom verseny miatt.
- Izgulsz? - kérdezte Cortez a könyvtár előtt.
- Igen.
- Nyugi, menni fog - mosolygott rám bíztatóan.
- Köszi, hogy bízol bennem.
- A barátnőm vagy, ez alap - adott egy puszit utána vettem egy mély levegőt, és bementem a könyvtárba.
- Sok szeretettel köszöntöm a versenyen résztvevőket - kezdte Kardos.
- Mindenki kap egy egyéni kóddal ellátott borítékot, és egy lapot. A borítékról szedjétek le a post it-et amin a nevetek van. Sok sikert a versenyhez - fejezte be Kardos. Mindenki levette a post it-et, és hozzá láttunk a munkához. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten című könyvéről kellett írnom. Huhh, szerencsére olvastam. Hozzákezdtem a munkához. Alaposan leírtam mindent, amit csak a műről tudtam. Mikor mindent leírtam, kivittem a felügyelő tanároknak (Kardos, Vladár, Máday), és kimentem a könyvtárból. Megkönnyebbültem felsóhajtottam.
- Na, hogy ment? - kérdezte Cortez.
- Egész jól - öleltem meg. Elmentem a kabátomért, és együtt indultunk haza. A kapunkban érzékeny búcsút vettünk, és bementem a házba. A szobámban megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra, és olvastam egy kicsit. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(01.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel mosolyogva mentem ki Cortezhez. Egy hosszú csók után kézen fogva indultunk el a suliba. Kristóf ma már volt, de Milán hiányzott.
- Kémia verseny? - kérdeztem gondolkodás nélkül.
- Igen - felelték kórusban a fiúk. Ma már Roxi is volt suliban. Haladás!
- Szia, Nóri - ölelt meg Roxi.
- Szia, örülök, hogy jobban vagy - mondtam mosolyogva.
- Hát még én - mondta Roxi. Csengetéskor bementünk a terembe. Bioszon jegyzeteltünk. Fizikán Gondos sajnálattal fogadta a hírt, hogy a „kémia zseni” Milán idén sem tud részt venni a kémia versenyen. Matekon a táblánál dolgoztunk jegyre. Én négyest kaptam. Nyelvtanon a füzetbe írtunk. Kémián tovább mentünk az anyaggal. Irodalmon pedig József Attila életével foglalkoztunk. Ma volt a Kémia és a Francia verseny. A franciára én mentem (mert Jacquelin még beteg). Kicsit izgultam.
- Megtudod csinálni - mondta Cortez. Mosolyogva néztem rá.
- Oké - mondtam, és bementünk a nyelvi előadóba a többi diákkal.
- Üdvözlök mindenkit a Francia versenyen! - köszöntött minket monsieur Durand.
- A feladat hallás utáni fordítás lesz. Vegyétek fel a fejhallgatót, és kezdődjék a verseny! - mondta, mire mindenki feltette a fejhallgatót. Egy francia párbeszéddel kezdődött, majd hirtelen egy... AC/DC számra váltott. Mindenki azonnal levette a fejhallgatót, és értetlenül néztek szét.
- Mi történt? - kérdezte Durand.
- Rock zene szól - mondta az egyik tizedikes fiú. Durand is belehallgatott. Mire az egész zene végig ment, addigra a diákok nem egészen tudták, hogy miről volt szó az elején. A tanárok tanácskoztak.
- A versenyt lefújjuk - mondta Borrel igazgató úr. Mindenki értetlenül állt fel, és hagyták el a termet.
- Ez gyors volt - mondta döbbenten Cortez.
- Lefújták - mondtam, és elindultunk a szekrényemhez a kabátomért.
- Miért? - kérdezte Cortez.
- Mert valaki meg hackelte, és AC/DC szám ment a párbeszéd közben, ezért lefújták - adtam választ a kérdésére.
- Nem tudják, hogy ki volt?
- Nem - mondtam, és ránéztem. Hirtelen elkapta a tekintetét.
- Te tudsz valamit! - mutattam rá.
- Ki? Én?
- Igen, te. Ki volt az?
- A rockerek - mondta végül.
- Imádkozzanak, hogy ne kapja el őket Máday.
- Szerintem most épp azt csinálják otthon - nevetett Cortez.
- Lehet - nevettem én is.
- Mi van tubicáim? - kérdezte egy idegesítő hang.
- Esküszöm, hogy lefogom ütni - suttogta nekem Cortez.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - mosolyogtam rá. Megfordultunk, és szemben állt velünk ő.
- Mit akarsz, hogy békén hagyj? - kérdeztem fáradtan.
- Tudod a választ - kacsintott. Cortez megindult felé, de sikeresen visszafogtam.
- A válaszom nem! Nem leszek a barátnőd!
- Miért? Két híresség gyereke együtt járnak. Mekkora címlapsztori lenne - mondta, nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
- Te normális vagy?! Csak a hírnévért?! Nem elég, hogy az apád egy énekes?! - mondtam idegesen.
- Nem örülnél neki, ha híres lennél az anyád miatt?
- Nem! Normális életet akarok élni, felhajtás nélkül!
- Mi a jó a normális életben?
- Pont az, hogy nem a hírnévért barátkoznak velem - mondtam lesajnálóan, és haza indultam. Cortezt magam után húzva.
- Ha mégegyszer idejön ezért, én leverem - mondta Cortez.
- Áldásom - mondtam. Cortez átkarolta a vállam, és így mentünk haza.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok - mondta Cortez a kapunkban.
- Tudom - öleltem meg. Mielőtt bementem volna, gyorsan megcsókoltam. Beindultam, de Cortez visszarántott egy hosszabb csókra (amibe beleszédültem). Otthon a szobámban megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(01.16)

*Nóri szemszöge*

Édes. Szent. Istenem! Kezdjük mindjárt az elején.
Reggel gyorsan felöltöztem, és kimentem volna az ajtón, amikor csörögni kezdett a telóm. Cortez hívott.
- Szerintem jobb lenne, ha ma nem mennél suliba - kezdte köszönés nélkül.
- Miért? - kérdeztem, miközben kimentem az ajtón. Kár volt. Egy csomó vaku villant, és sok újságíró állt a kapunkban. Teljesen lesokkolódtam.
- Igaz a hír az édesanyáddal kapcsolatban? - kérdezte egy újságíró.
- Tényleg te vagy Kovács Orsi elveszett lánya? - kérdezte egy másik. Sok ehhez hasonló kérdés záporozott felém, én pedig csak álltam.
- Nóri, itt vagy? - kérdezte Cortez a telefonomból. Gyorsan berohantam a házba.
- Oké, ma nem megyek be a suliba - mondtam a telefonba.
- Láttam, hogy egy kicsit lefagytál.
- Te mit csináltál volna a helyemben?
- Lazán visszamegyek a házba.
- Aham. Egyébként az ablakotokból láttad?
- Igen.
- Oké, szólsz Hallernek?
- Persze, majd délután átmegyek - mondta, és lerakta.
- Te mit csinálsz még itt? - kérdezte anyu.
- Ma nem tudok suliba menni.
- Miért?
- Nézz ki az ablakon - mondtam egyszerűen. Anya odament az ablakhoz, majd elképedve nézett rám.
- Rendben, ma nem mész suliba - mondta, és bement a konyhába. Áron is kibotorkált a konyhába.
- Hát te? - kérdezte tőlem.
- Nézz ki - mondtam. Áron kinézett, és értetlenül nézett rám.
- Mi van ott kint?
- Valahonnan megtudták, hogy ki az anyám.
- Na mindjárt megoldom - mondta, és felment a szobájukba. Legközelebb melegítőben jött le, és kiment az ajtón.
- Tűnés innen! Mindenki menjen a dolgára! - hallottuk Áron hangját kintről. A sajtósok csalódottan mentek el.
- Na, ezt is elintéztük - jött be a házba.
- Megyek a szobámba - mondtam, és felmentem. Ahogy becsuktam az ajtót csörögni kezdett a telefonom. Körte hívott.
- Kölyök! Hallottam mi történt - kezdte köszönés nélkül.
- Nem tudom, hogy kerültek ide! Reggel mikor mentem volna a suliba, már itt voltak - hadartam Körtének.
- Sejtem kinek járhatott a szája.
- Kinek?
- Szerinted?
- Gergő! - mondtam dühösen.
- Eltaláltad. Biztos leadta a drótot a sajtónak. Figyelj, ha bárki kérdez ne válaszolj semmire, és ne írj alá semmit!
- Eszembe se jutott!
- Oké, kölyök. Az lenne a legjobb, ha ma nem mennél sehova - tanácsolta.
- Még iskolába se mentem el!
- Jól tetted. Figyelj, találunk kiutat, csak bízz bennünk!
- Oké, bízok.
- Rendben. Ma csak lazíts, tanulj vagy amit akarsz - mondta Körte.
- Oké, szia!
- Szia! - köszönt el, és letette. Sóhajtva dőltem az ágyamra. Gergő ezzel túllőtt a célon. Egésznap olvastam. Délután boldogan ugrottam Cortez nyakába.
- Oké, mostmár elengedhetsz - mondta nevetve. Elengedtem, ő pedig hosszasan megcsókolt.
- Alig vártam, hogy gyere - mondtam mosolyogva.
- Én pedig alig vártam, hogy lássalak - mondta kedvesen. Annyira szeretem! Egészen késő délutánig beszélgettünk, de utána haza kellett mennie. Apámmal ma csak félórát tudtunk spanyolozni. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(01.17)

*Nóri szemszöge*

Reggel félve néztem ki az ablakon (szabályosan kihajoltam). Nem láttam senkit. Megkönnyebbültem felsóhajtottam, és öltözni kezdtem. Cortez lent várt a kapunkban. A nyakába borultam, mire ő hosszasan megcsókolt.
- Mizu? - kérdezte, miközben megfogta a kezem.
- Semmi - mondtam szűkszavúan.
- Mi a baj? - kérdezte Cortez.
- Semmi, csak... nem érdekes - mondtam inkább, és tovább mentem... volna, de Cortez megállt.
- Tudod, hogy nekem elmondhatod - nézett mélyen a szemembe.
- Igen tudom. De ez tényleg nem érdekes.
- Biztos?
- Egészen biztos - mondtam, és tovább mentünk. A suli előtt már az egész „banda” jelen volt. Jacquelin a nyakamba ugrott.
- Milyen volt a francia verseny? - kérdezte izgatottan.
- Lefújták - mondtam.
- Miért?
- Mert a rockerek hackerkedtek - mondtam mosolyogva.
- Mit csináltak ? - kérdezte nevetve.
- A párbeszédes részhez tettek be rockot - mondtam nevetve. Csengetéskor bementünk a terembe. Föcin Farkas ledarálta az anyagot. Angolon szövegeket fordítottunk. Kémián Gondos Kevint feleltette. Összesúgtam neki egy kettest. Fizikán csendben jegyzeteltünk. Mármint kellett volna, csak páran Gondos hajáról poénkodtak. Francián Durand tézét íratott velünk. Könnyű volt☺. Mivel Vladárral híresen jó kapcsolatunk van, ezért engem feleltetett. Egész órán kint állam, és feleltem.
- Leülhetsz, ötös - írta be az ötösömet a naplóba. Mosolyogva pakoltam össze a cuccom, és lementem az infó terembe a műveltségi miatt.
- Sok szerencsét minden versenyzőnek - mondta Kardos, és elindult a program. Mindenre válaszoltam. Volt ahol csak tippeltem. Mikor lejárt az idő megköszönték a részvételt, és hazaengedtek minket. Az infó terem előtt Cortez várt.
- Hogy ment? - kérdezte hazafelé menet.
- Szerintem jól - mondtam, és hazamentünk. A kapunkban hosszasan megcsókolt utána hazament. Otthon megírtam a leckémet, bepakoltam holnapra utána már annyira fáradt voltam, hogy letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(01.18)

*Nóri szemszöge*

Reggel a Szent Johannás ünneplőmben „feszítettem”. Corteznek jól állt a Szent Johannás öltöny.
- Szia - köszönt mosolyogva, és megcsókolt.
- Szia - köszöntem miután elváltunk egymástól. Kézen fogva indultunk el a suliba. Egyből a termünkbe mentünk. Mindenki már bent volt. Nyolckor Haller kiosztotta a biziket, és bekapcsolta a tévét. Elkezdődött az eredmény hirdetés.
Irodalom:
3.helyezet Kiss Debóra 9/a
2.helyezet Szűcs Miklós 12/a
1.helyezet Rentai Nóra 11/b

Kémia:
3.helyezet Horváth Roland 9/b
2.helyezet Szalkai Károly 10/a
1.helyezet Máté Péter 11/a

Műveltségi:
3.helyezet Kovács Endre 12/a
2.helyezet Rentai Nóra 11/b
1.helyezet Pogány Zalán 12/b

- Gratulálok a nyerteseknek - fejezte be Borrel. Akik nem kaptak bizit (csak én) lementem a dirihez. Kezet fogott velem, és kimentem az igazgatóiból.
- Gratulálok - csókolt meg Cortez, a folyosón.
- Khm - köszörülte meg valaki a torkát. Szétrebbentünk, és Kardos állt előttünk.
- Jó napot tanár úr - köszöntem.
- Gratulálok az irodalomhoz - mondta szigorúan.
- Köszönöm - mondtam halkan.
- Remélem nincs rád rossz hatással - utalt Cortezre.
- Nincs - feleltem gyorsan. Szúrósan nézett Cortezre, majd elment.
- Jó érzés, hogy szeret - dünnyögte Cortez, én pedig elröhögtem magam. Hazáig beszélgettünk.
- Majd gyere, ha kész vagy - mondta, és hazament. Otthon megírtam a leckémet utána bepakoltam hétfőre, és átmentem Cortezékhez.
- Gyors volt - mondta mosolyogva Cortez.
- Rutin - mondtam, és kézen fogva indultunk el a garázsba. Leviéknél sokat nevettünk. Este Cortez haza kísért.
- Szia.
- Szia - mondta, és hosszasan megcsókolt. Annyira szeretem! Gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni.

Első félév 5/5**: Ez volt életem legjobb féléve! Megismertem az apámat, barátságba lettem Bekiékkel, Cortez a barátom, és szeretjük egymást! Ismét betelt a naplóm☺.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész. A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

REKLÁM: Belekezdtem egy új storyba Különleges képességek címen van fent. Olvassátok el nyugodtan :)

By: M.