(01.03)

*Nóri szemszöge*

Ha valaki még a mai nap elején közli velem, hogy ma délután találkozni fogok egy BIZONYOS EMBERREL (csupa nagybetűvel), akkor talán kinevetem, és megmondom neki, hogy „az teljesen ki van zárva", de nem. Lehetséges. Kezdjük szépen az elején.
Reggel jól indult a napom. Nik még aludt, én pedig boldogan keltem fel. Felöltöztem, és elindultam a suliba. Épp indultam volna, amikor valaki megfogta a kezem, és magához húzott.
- Hova-hova? - kérdezte mosolyogva Cortez.
- Oda ahová te is mész - mondtam mosolyogva.
- Megyünk együtt?
- Mehetünk - mondtam boldogan. Kézen fogva mentünk a suliba. A suli előtt a többiek nagyban beszélgettek, amikor megláttak minket.
- De édesek vagytok együtt! - mondta Jacquelin.
- Én azt hittem, hogy sósak vagyunk - néztem Cortezre, aki ezen elröhögte magát.
- Te édes vagy, én sós - mondta végül Cortez. Ezen elmosolyodtam.
- Az ellentétek vonzzák egymást - mondtam bölcsen. Csengetéskor bementünk föcire. Földrajzon Farkas tanárnő diktált nekünk. A szünetben lementünk az udvarra. Én a padunkhoz mentem. Cortez is jött. Leült mellém a padra, és nézte, ahogy olvasok. Azt a könyvet olvastam, amit tőle kaptam. Csengetéskor mentünk angolra. Angolon ismételtünk. Kémián reakció egyenleteket írtunk a füzetbe. Fizikán Gondos diktált. Francián a szünetről beszélgettünk. Etikán Vladár a szünetről érdeklődött.
- Rentai, mit csináltál a szünetben? - kérdezte a „kedvenc" tanárom.
- Olaszországban voltam - mondtam mosolyogva.
- És ment a lamúúúr - mondta Levi, mire mindenki elnevette magát. Óra végén a suliból mentünk ki, amikor megláttam egy fekete hajú férfit. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.
- Szia, szeretnék kérdezni valamit - jött oda hozzám, és megcsapott egy ismerős illat.
- Jó napot, csak nyugodtan - mondtam kedvesen.
- A lányomat keresem - mondta a férfi.
- Megtudná mondani, hogy nézett ki? - kérdeztem.
- Nem igazán, mert 15 éve nem láttam.
- Hogy hívják a lányát? - kérdeztem, de valahol mélyen tudtam, hogy csak is ő lehet az.
- Rentai Nóra - mondta, mire meghűlt bennem a vér.
- Mehetünk, Nóri? - kérdezte Cortez.
- Nem, vagyis izé... most egyedül mennék - mondtam, és elrohantam. Hazáig futottam. Berontottam a házba, és felrohantam a lépcsőn.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Nóri egy fekete hajú férfivel beszélgetett.
- Mehetünk, Nóri? - kérdeztem.
- Nem, vagyis izé... most egyedül mennék - mondta, és elrohant. Utána mentem.
- Nóri, állj meg! - kiáltottam, de nem hallotta.
- Rentai Nóra, állj meg! - próbálkoztam újra, de berohant a házba. A férfi megállt mellettem.
- Tényleg Rentai Nórának hívják? - kérdezte tőlem.
- Igen, miért? - kérdeztem értetlenül.
- Beszélnem kell vele - ment tovább.
- Miért? Ki maga?
- Az apja vagyok - mondta, és becsengetett.

*Nóri szemszöge*

Az ágyamon gubbasztottam. Nem tudtam hova tenni, hogy láttam. Láttam az apámat. Valaki kopogott.
- Téged keresnek - mondta anyu. Leszálltam az ágyamról, és lementem. A nappaliban állt.
- Szia, Nóri - köszönt a férfi.
- Jó napot.
- Tegezz nyugodtan.
- Mit akar?
- A kislányomat.
- Mióta érdekellek? Hm?
- Mindig is szerettelek!
- Igen? Akkor miért mondtad anyának, hogy vigyen el?!
- Éppen akkor rúgtak ki a munkahelyemről, és ideges voltam - mondta szomorúan.
- Igen?! Ezért meg is öltél volna?! - kérdeztem dühösen, és éreztem a könnyeimet.
- Nem gondoltam komolyan! Még aznap megbántam!
- Elkezdtél keresni egyáltalán?!
- Igen, kerestelek!
- Honnan tudtad, hogy melyik suliba járok? - kérdeztem kicsit nyugodtabban.
- Véletlenül mentem arra.
- Értem. Kösz, hogy jöttél meg minden - mondtam, és felmentem volna a szobámba, de megállított.
- Megtudsz nekem bocsájtani? - kérdezte reménykedve. Lehunytam a szemem, és abban a pillanatban legördült egy kövér könnycsepp.
- Egyszer talán, de nem tudom mikor.
- Kaphatok egy esélyt, hogy bizonyítsak?
- Mire? Hogy jó apa vagy? - kérdeztem keserű mosollyal.
- Igen, csak egy esélyt kérek.
- Legyen - mondtam, és felmentem a szobámba. Épp becsuktam magam mögött az ajtót, és abban a pillanatban tört ki belőlem a sírás. Elkezdett csörögni a telefonom. Cortez hívott.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Ühüm - mondtam sírós hangon.
- Nem vagyok hülye - mondta, és lerakta. Pár percig könnyezve meredtem a telefonom képernyőjére. Valaki kopogott. Felálltam a földről, és kinyitottam az ajtót. Cortez állt az ajtóban, és amint meglátott megölelt.
- Elmondod mi a baj? - kérdezte, miközben elengedett.
- Az apám kért egy esélyt, hogy bizonyítson.
- És adtál neki?
- Igen, mert mindenkinek jár egy második esély.
- De jó, hogy ilyen jó szívű barátnőm van - mondta Cortez, ezzel mosolyt csalva az arcomra.
- Egyetértek veled - mondtam mosolyogva.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte Cortez.
- Megírni a leckémet - mondtam nevetve.
- Még nincs kész a házid? Azonnal írd meg - mutatott mosolyogva az asztalom irányába.
- Igen, apu - mondtam, és leültem az asztalomhoz. Amíg leckét írtam addig Cortez valamilyen sorozatot nézett a tévében.
- Oké, kész vagyok - csuktam be a kémia füzetemet.
- Rendben. Mit csináljunk? - kérdezte Cortez.
- Nézzünk valami filmet? - kérdeztem.
- Oké, és mit? - kérdezte, mire a polcomhoz mentem. Kínozzam egy kicsit a Marley meg énnel? Ördögi mosollyal tettem be a lejátszómba a filmet, és leültem Cortez mellé az ágyamra.
- Mit nézünk? - kérdezte Cortez.
- Majd meglátod - mondtam, és hozzábújtam. Mikor elindult a film, rémülten nézett rám.
- Mondd, hogy nem gondoltad komolyan.
- De - mosolyogtam rá.
- Remélem túl élem - motyogta Cortez, mire elnevettem magam. A film végén megbeszéltük a filmet.
- Szerintem annyira megható volt amikor odaadta Marleynak a nyakláncát - mondtam meghatottan.
- Azt is meghatónak találtad, amikor a kutya megette a nyakláncát a csajnak? - kérdezte Cortez.
- Mindig találsz kifogást?
- Nem mindig, de legalább tudjuk, hogy többet nem választhatsz filmet - mondta nevetve.
- Hé, ez nem fair!
- Oké, de akkor legközelebb én választok filmet - mutatta fel a mutató ujját.
- Megegyeztünk - mondtam, mire magához húzott, és megcsókolt. Annyira szeretem!
- Szeretlek - mondta, mikor elváltunk egymástól.
- Én is téged - mosolyogtam rá.
- Mennem kell.
- Rendben. Reggel is megvársz?
- Szeretnéd?
- Szeretném.
- Akkor reggel találkozunk - csókolt meg utoljára. Miután elment, elalvásig mosolyogtam. Talán még alvás közben is.

(01.04)

*Nóri szemszöge*

Nik ma repült haza Velencébe.
Reggel Cortez a kapunkban várt engem. Ahogy kiléptem, rögtön megcsókolt.
- Szia, látom túlélted a filmet - mondtam mosolyogva, miután elváltunk.
- Ne tudd meg milyen rémes éjszakám volt a film miatt - mondta komolyan, de láttam a szeme sarkában a nevető ráncokat.
- Mi történt? - kérdeztem visszatartott nevetéssel.
- Kutyákkal álmodtam - kezdte mesélni az „álmát".
- Jézusom, mi volt még?
- Az egyik kutya megitta a colámat - mondta, mire mindkettőnkből kirobbant a nevetés. Jó kedvel érkeztünk meg a sulihoz.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva a társaságnak.
- Helló gerlepár - köszönt mosolyogva Milán.
- Nóóóri - kezdte Macu.
- Nem! - mondtam, mert már tudtam, hogy mire akar megkérni.
- Azt sem tudod, hogy mit akarok.
- De, és a válaszom nem!
- Akkor mit akarok?
- Azt, hogy segítsek féltékennyé tenni Fannit.
- Francba! De miért nem segítesz?
- Khm - köszörülte meg a torkát Cortez.
- Jaa, oké, akkor mást nyaggatok ezzel - mondta Macu.
- Köszönöm - néztem hálásan Cortezre.
- Nincs mit - ölelt magához. Csengetéskor bementünk töri órára. Barka már az első töri órán diktált. Sokat diktált. Francián haladtunk az anyaggal. Angolon ötösre feleltem. Tesin ugróköteleztünk. A fiúk mázlisták! Föcin leellenőriztük a házi feladatot. Ofőnökin a szünetről beszélgettünk. A suli után hazamentünk. Cortez átjött hozzánk, mert együtt indulunk a garázsba. Amíg én leckét írtam, addig ő a DVD-imet nézegette.
- Neked, csak romantikus filmjeid vannak? - kérdezte mikor már majdnem Leviéknél voltunk.
- Lány vagyok, na - védtem magam.
- Az oké, de ennyi romantikus filmet még az anyám se néz.
- Én szoktam - vontam vállat.
- Nocsak-nocsak kit látnak szemeim - hallottam a hátam mögül egy patkány hangját.
- Mit akarsz? - kérdeztem Gergőtől.
- Tudod a választ - kacsintott, és éreztem, ahogy Cortez izmaim megfeszülnek.
- Tudod, hogy mi a válaszom - álltam a tekintetét.
- Megint másik fiúval vagy?
- Közöd? - kérdeztem flegmán.
- Van. De mindig is tudtuk, hogy mi vagy. Azaz, hogy ki vagy.
- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.
- Követed az anyád példáját.
- Ne vedd a szádra az anyámat!
- Pedig ez az igazság, hogy te is az vagy, mint az anyád. Egy utolsó k***a - mondta, nekem pedig megeredtek a könnyeim. Cortez megindult felé.
- Ha mégegyszer azt mondod a barátnőmre, hogy egy utca lány, neked véged! - mondta folytott hangon, ami nála az über idegességet jelentette.
- Szóval te vagy a következő pasija? Örülj neki, ha egy hétig bírja melletted - mondta tenyérbe mászó vigyorral a képén. Cortez már annyira ideges volt, hogy ott helyben neki ugrott. Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem. Cortez ott ütötte, ahol érte.
- Hagyd abba, kérlek! - kértem. Nehezen, de elengedte.
- Most megúsztad! - lökött rajta egyet, és elvezetett onnan.
- Hazudik - mondta nekem.
- Tudom, de akkor is fájt ezt hallani! - mondtam könnyezve. Cortez szorosan magához húzott. Mélyen beszívtam az illatát. Megnyugtatott. Leviéknél nagyban ment a röhögés, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk. Aggódva néztek rám.
- Mi történt? - kérdezte Roxi.
- Nem érdekes - mondtam, és leültünk a kanapéra. Roxi Cortezre nézett.
- Hosszú - mondta végül Cortez. Leült mellém, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Jó volt vele lenni. Biztonságban éreztem magam mellette.
- Jó éjt - csókolt meg a kapunkban Cortez.
- Neked is - mondtam mosolyogva. Még adott egy utolsó csókot, és bementem a házba. Anyáék már aludtak. Halkan felmentem a szobámba aludni. Nagyon álmos voltam.

(01.05)

*Nóri szemszöge*

Reggel lementem reggelizni. Anya rántottát csinált.
- Jó reggelt, anya - mondtam álmosan.
- Neked is - tett elém egy tányérnyi rántottát. Neki láttam a reggelimnek utána felmentem a szobámba öltözködni. Gondoltam elmegyek a hangszerboltba egy kicsit zongorázni.
- Majd jövök - mondtam, és elindultam. Zsófi a kassza mögött állt, és amikor meglátott mosolyogva köszönt.
- Szia!
- Szia, Zsófi!
- Szabad a zongora - mondta kedvesen. Mosolyogva mentem a hangszerhez. Leültem, és leütöttem az első hangot. Nem tudom meddig játszottam, de arra eszméltem fel, hogy valaki megfogta a vállam. Ijedtemben félreütöttem a billentyűt.
- Egy kis hiba még belefér - mondta mosolyogva Cortez.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Ismerlek, és csak te játszol így - mondta kedvesen. Felálltam a zongorától, és megöleltem.
- Van kedved moziba menni? - kérdezte Cortez, már a hangszerbolton kívül.
- Persze.
- Oké, mit nézzünk?
- Amit akarsz, csak ne legyen horror - mondtam a feltételeimet.
- Nem ígérek semmit.
- Ne máár!
- Jó, nem lesz horror - mondta mosolyogva. Cortez megvette a jegyeket, én pedig vettem popcornt és colát. Szerencsére nem horror film volt☺. A film végén hazakísért.
- Remélem jól érezted magad - mondta miután megcsókolt.
- Jól éreztem magam - mondtam, és adtam egy puszit az arcára. Mosolyogva mentem be a házba, de valaki a nappaliban várt.
- Szia, remélem nem zavarok - mondta az apám.
- Hát, igazából randim volt, de mostmár ráérek - mondtam zavartan.
- Mihez lenne kedved?
- Nekem mindegy - mondtam.
- Vár? - kérdezte, mire nekem (16 éves létemre) felcsillant a szemem.
- Benne vagyok - mondtam halvány mosollyal.
- Rendben, mehetünk?
- Oké, csak elköszönök - indultam a konyhába.
- Elmentem!
- Rendben, jó szórakozást - mondta anya mosolyogva.
- Meglesz - mondtam, és kimentem az apám után. Beültünk a kocsijába, és elmentünk a várhoz. A várban ráérősen sétáltunk, és közben beszélgettünk. Hihetetlen, hogy egy januári délutánon mennyi mindent megtudtam a családomról.
- Tudod, régen mindig rossz érzés volt, hogy nem ismertem az apámat. Mikor kilencedikben kiderült, hogy örökbe fogadtak kicsit reménykedtem benne, hogy egy napon felkeresel, hogy élek-e még, de tizedikben tudtam meg az igazság egy részét. Akkortól kezdve már nem akartalak látni, mert utáltalak. Most pedig itt vagyunk. Te és én - fejeztem be a kis monológom.
- Sajnálom, hogy így éreztél. Megértem, hogy miért nem akartál látni, de remélem megtudsz valaha bocsájtani nekem - mondta őszintén.
- Egész jó úton haladsz - mosolyogtam rá bíztatóan. Visszamentünk a kocsihoz, és hazavitt.
- Köszönöm, hogy esélyt adtál - mondta hálás mosollyal.
- Mindenkinek jár egy második esély.
- Igaz. Szia!
- Szia - köszöntem el tőle. Megvártam míg elmegy utána bementem a házba. Felmentem a fürdőszobába fürdeni utána bementem a szobámba. Gitározgattam egy kicsit. Olyan kilenc óra fele letettem a gitárt, és lefeküdtem aludni.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.