(12.17)

*Nóri szemszöge*

Ééééés elkezdődött! Az utolsó hét a téli szünet előtt.
- Ébresztő! - keltett Nik. Álmosan néztem rá.
- Mennyi az idő?
- Hat óra, ideje felkelni!
- Hülye vagy? Mindig negyed hétkor kelek! - mondtam álmosan. Idegesen álmosan (ez aztán a fogalmazás! Írói szerk.)
- Nem vagyok hülye, de nem árt, ha korábban kelsz.
- Te ilyenkor még aludni szoktál.
- Nem vagyok álmos - vonta meg a vállát.
- Ki vagy te, és mit csináltál az igazi Dominikkal? - kérdeztem gyanúsan méregetve.
- Nem vagy vicces. Haladjál - és ezzel kiment a szobámból. Szemforgatva mentem a szekrényemhez kivenni a ruháimat. Tanácstalanul álltam. Mit vegyek fel? A választásom egy fekete pólóra, farmerre és egy szürke pulcsira esett. Lementem felvenni a cipőmet, és a kabátomat. Nik velem jött.
- Holnap is velem jössz? - kérdeztem Nikre nézve.
- Akarod? - kérdezte, mikor már majdnem odaértünk a többiekhez.
- Annyira amennyire te akarod, hogy Marcoval vagy Fedével járjak - mondtam mosolyogva.
- Nem vicces!
- Szerintem az - nevettem el magam.
- Tudod, hogy mit gondolok az ilyes fajta vicceidről.
- Igen. Nem akarod péppé verni a haverjaidat, ha összetörné valamelyikük a szívemet.
- Nóri, ez komoly dolog!
- Mondom, hogy ne aggódj! Tudod, hogy nem lennék a barátnője egyiknek sem.
- Ajánlom is. De, ha megtudom, hogy jártok neked reszeltek!
- És nekik?!
- Nekik is - mondta, mikor a többiekhez értünk.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok - köszöntek ők is, kivéve Cortez.
- Szia - motyogta Cortez a telefonját bámulva. Nikre néztem, aki megvonta a vállát.
- Szia, Nik - mondtam, és bementem. A rádióból karácsonyi zenék szóltak. Felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat utána bementem a termünkbe. Berci és Kevin zenét hallgattak, az ikrek rejtvényt fejtettek, a többiek pedig kint voltak. Bejöttek a lányok is.
- Baj van? - kérdezte Roxi.
- Nekem nincs. Corteznek van valami baja - mondtam a füzetemet piszkálva.
- Mi nem tudjuk, hogy mi baja van. Még a fiúknak se mondta el.
- Vagy tudnak róla, csak Cortez kérte meg őket, hogy be mondja el nekünk - mondta Jacquelin.
- És még a lányokra mondják, hogy bonyolultak - sóhajtottam, és csengettek. Kardos Cortezt feleltette.
- Nem tudom - mondta lazán Cortez.
- Ezen már meg se lepődők - mondta Kardos, és beírta az egyest. Matekon dogát írtunk. Utolsó hét ide, vagy oda matekon írtunk. Bioszon jegyzeteltünk. Francián karácsonyi filmet néztünk. Infón szabad foglalkozás volt. Tesin terem köröket futottunk. Óra végén fáradtan öltöztünk át. Angolon párbeszédeket hallgattunk. Olvasón Vaszary Gábor műveiről beszélgettünk. Olvasó után kimentem a suliból. Nik várt rám.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia - köszöntem én is. Elindultunk hazafelé. Otthon megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Unatkoztam, ezért elvettem a gitáromat, és játszani kezdtem.
- Ügyes vagy - mondta Nik.
- Köszi - tettem le magam mellé a gitáromat, és hanyatt dőltem az ágyamon.
- Mondd - ült le az ágyam szélére Nik.
- Mit?
- Mi nyomja a lelked?
- Semmi.
- Csak?
- Cortez furán viselkedik.
- Nem tudom miért.
- Mintha én tudnám.
- Mit akarsz tenni?
- Semmit. Belefáradtam, hogy rájöjjek mikor mi baja van velem.
- Honnan tudod, hogy veled van baja?
- Mert általában, ha valami baja van, akkor velem nem beszél - mondtam, és felkeltem az ágyamról, hogy elhúzzam a függönyt.
- Szereted még? - kérdezte. Kicsit meglepett a kérdése.
- Igen, de nem tudok ezzel mit csinálni.
- Ne add fel a reményt - mondta, és kiment. Sóhajtva dőltem vissza az ágyra. Mit csináljak, ha szeretem, de ő nem? Elegem van abból, hogy mindig rajtam „csattan az ostor”! Hirtelen felindulásból felkeltem az ágyamról, és az asztalomhoz ültem. Kerestem egy felesleges füzetet, és abba leírtam mindent. Minden bánatomat, sérelmemet, és azt, hogy mennyire szeretem. Nem tudom meddig írtam, de valamikor elnyomott az álom.

(12.18)

*Nóri szemszöge*

Reggel az asztalomon feküdve ébredtem. Álmosan pislogtam párat. Lenéztem az asztalomra, és megláttam a félkész „levelet”. Tettem arra az oldalra egy jelölő címkét, és becsuktam a füzetet. Majd később befejezem. Gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a sulinál ácsorgó társaságnak.
- Szia, Nóri - köszöntek a lányok. A lányokkal bementünk a suliba. Máday a szokásos helyén állt.
- Rentai Nóra, a szerkesztőségbe! Most! - üvöltött Máday. Elköszöntem a lányoktól, és a szerkesztőségbe mentem. Már mindenki bent volt.
- Na, most, hogy mindenki ittvan - kezdte Laura.
- Nóri, jók lettek a képek - nézett rám mosolyogva.
- Köszi - mondtam mosolyogva. A megbeszélés a jövő havi (januári) számról szólt. Képek, ajánlók, cikkek. Tizenöt percet késtem bioszról. Nem baj, mert Máday igazolta☺. A nap hamar elrepült. A suli előtt Körte várt rám.
- Szia, Körte - köszöntem mosolyogva.
- Szia, kölyök - köszönt, miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Most nem a Körte Records felé mentünk, hanem egy budai kertes háznál álltunk meg. Furcsállva néztem Körtére.
- Szállj ki - mondta, és kiszállt az autójából. Követtem a példáját. Megnyomta a kaputelefont.
- Itt vagytok? - kérdezte Márk.
- Nem, csak szellemek vagyunk - mondta unottan Körte. A kapu kinyílt, mi pedig bementünk.
- Sziasztok - köszönt Márk.
- Hali - köszöntem az énekesnek.
- Beka szerette volna, ha eljössz - mondta Márk.
- Igen?
- Aham, gyere a nappaliba - indult a nappaliba Márk. Beki egy zongoránál ült. A hangszer az valami mese szép volt!
- Szia, Nóri - köszönt mosolyogva Beki.
- Szia, miért kellett idejöjjek? - kérdeztem rögtön.
- Zongoráznál egy kicsit?
- Per-persze - dadogtam. Beki odaengedett a zongorához. Leültem, és leütöttem az első hangot. Mindig, amikor zongorázok olyan érzésem van, mintha mellettem lenne az anyukám. Mikor befejeztem, Két döbbent tekintettel találtam szembe magam.
- Tiszta anyja - mondta Körte.
- Eszméletlenül játszottál - mondta Márk.
- Ugye milyen jól játszik? - kérdezte Beki.
- Orsi is így játszott - mondta nekem Körte.
- Tényleg?
- Igen. A tehetségét örökölted - mosolygott rám Beki.
- Hívtad? - kérdezte Körte, egy idő után.
- Nem, de néha közel álltam hozzá, hogy hívjam.
- Nem is szeretnél vele beszélni?
- Nem.
- Tiszteletben tartjuk a döntésed - mondta Körte. Este felé Körte haza vitt.
- Nóri, mégis hol a fészkes fenébe voltál?! - kérdezte Nik.
- Dolgom volt - indultam a szobámba.
- Halálra aggódtam magam!
- Nem kellett volna, nem voltam egyedül - mondtam.
- Kivel voltál? Fiúval?!
- Igen, ráadásul kettővel.
- Hogy mi?!
- Sőt velük volt az egyikük felesége is!
- Mi?!
- Bexiéknél voltam! - csuktam be magam mögött az ajtót. Megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Letusoltam utána visszamentem a szobámba, és leültem az asztalomhoz tovább írni. Ma este fejeztem be a levelet. Kitéptem a lapokat, és betettem egy borítékba. A borítékra ráírtam Cortez nevét, és feltettem a tükrömre. Remélhetőleg sosem fogja megkapni. Ásítottam egy hatalmasat, ezért lefeküdtem aludni.

(12.19)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak és a lányoknak.
- Szia, Nóri - köszöntek kedvesen. A lányokkal bementünk a suliba. Felmentünk a szekrényünkhöz betenni a kabátokat utána lementünk a nyelvi előadóba. Dupla francián filmet néztünk. Matekon a füzetbe dolgoztunk. Törin Barka maratonit diktált (szokásához híven). Nyelvtanon Kardos megengedte, hogy beszélgessünk. Az utolsó óránk tesi volt. Nem volt Korponay ezért a lelátón ülhettek a lányok. A suli előtt Nik várt.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva.
- Eléd jöttem. Talán baj?
- Nem, csak meglepődtem.
- Mehetünk?
- Igen - mondtam. Elindultunk hazafelé. Otthon anya valamit sütött.
- Mit sütsz? - kérdeztem anyutól.
- Eper lekváros piskótatekercset.
- Biztos finom lesz - indultam fel leckét írni.
- Kész a süti - szólt Nik, és már ki is ment. Gyorsan bepakoltam holnapra, és lementem a konyhába. A süti az valami mennyei lett!
- Hmmm, ez mennyei - mondtam őszintén.
- Köszi - mondta anyu mosolyogva. Elmentem fürdeni utána megnéztünk egy filmet (amit elaludtam).

(12.20)

*Nóri szemszöge*

Reggel A telefonom csörgésére keltem.
- Halló? - kérdeztem álmosan a takaró alól.
- Szia, Nóri! - köszönt... Gergő.
- Honnan tudod a telefon számom?!
- Általánosban te adtad meg a számod.
- Mi? Oh, hogy az a...
- Hogy vagy? - kérdezte, de én kinyomtam, és kikapcsoltam a telefonomat. Felöltöztem, és lementem a konyhába.
- Jó reggelt! Kéne egy új telefon szám - mondtam anyunak.
- Miért?
- Mert Gergőnek megvan a mostani számom.
- Honnan?
- Általánosból - mondtam a szám szélét harapdálva.
- Rendben, de most indulj, mert elfogsz késni - mondta anyu.
- Oké, szia! - felvettem a kabátomat, és elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a többieknek.
- Szia - köszöntek vissza. Bementem a terembe. Föcivel kezdtünk. Farkas az utolsó szünet előtti órán filmet nézetett velünk. Angolon párbeszédeket hallgattunk. Kémián Gondos valami protont ehetett. Esetleg cukrot. Rejtély marad☺. Fizikán a füzetbe írtunk. Francián beszélgettünk. Etikán mindenki elfoglalhatta magát.
- Rentai!
- Igen? - kérdeztem félve.
- Remélem a szünet után nem lesz szemtelen! - mondta Vladár.
- Nem leszek - mondtam mosolyogva.
- Remélem is - mondta, és ismét a telefonjának szentelte a figyelmét. Otthon megírtam a leckémet utána lementem a konyhába.
- Letiltottam a régi sim kártyád - mondta Áron.
- Köszi.
- Tessék, már aktiváltuk - nyújtotta át anyu az új sim kártyámat. Betettem a telefonomba, és felhívtam Roxit.
- Halló?
- Szia, Roxi - köszöntem.
- Nóri?
- Igen, ez az új számom. Mentsd el.
- Oké, köszi - letettem. Roxi után Jacquelint hívtam.
- Igen?
- Szia, ez az új számom. Mentsd el - mondtam.
- Okés, szia, Nóri - letettem. Felmentem a szobámba olvasni. Holnap nem lesz tanítás. Eltettem a táskámba Cortez ajándékát, és lementem vacsizni. Vacsora után elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(12.21)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a suli előtt ácsorgóknak, és bementem a termünkbe. Haller bent volt.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Jó reggelt, Nóri - köszönt mosolyogva. Leültem a helyemre, és olvastam. Mikor bejöttek a többiek is, Haller megköszörülte a torkát.
- Ha szeretnétek átadhatjátok az ajándékokat - mondta Haller. Mindenki felállt, és odament az ajándékozotthoz. Gyomorgörcsel mentem oda Cortezhez.
- Boldog Karácsonyt - adtam át a csomagot.
- Neked is - nyújtott át egy kis piros csomagot.
- Haza lehet menni, és kellemes ünnepeket! - mondta Haller. Mindenki egy emberként hagyta el a termet. Otthon felmentem a szobámba, és készülődni kezdtem az esti bulira. Hamar kész lettem, ezért megnéztem, hogy mit kaptam Corteztől. Kate Eberlen: Miss You.
- Hogy állsz? - jött be a szobámba Nik.
- Jól - mondtam, és letettem a könyvet az asztalomra. Felvettem a kabátomat, és elindultam a sulihoz. A tesi terem szépen fel volt díszítve. Egyenesen a lelátó harmadik sorába mentem a többiekhez.
- Sziasztok - köszöntem a többieknek.
- Szia, Nóri - köszöntek kedvesen. Cortez a telefonját nyomkodta. Nagyszerű.
- Jössz táncolni? - kérdezte Jacquelin.
- Igen - mondtam mosolyogva, és lementünk a táncolók közé. Önfeledten táncoltunk az egész buli alatt.
- Mostmár megyek, mert korán indul a gépem - mondtam a lányoknak.
- Rendben, jó utat, és kellemes ünnepeket - öleltek meg. Felvettem a kabátomat, és hazamentem. Otthon felmentem a szobámba, és gyorsan bepakoltam holnapra. Letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(12.22)

*Nóri szemszöge*

Reggel Nik ébresztett.
- Pálinkás jó reggelt! - mondta Nik.
- Nem is ittam - mondtam álmosan.
- Nem baj, de kelj fel, mert mindjárt indulunk.
- Oké - keltem ki a jó meleg ágyamból. Felöltöztem, és a táskámmal együtt lementem a nappaliba.
- Mehetünk? - kérdezte Áron.
- Igen - mondtuk Nikkel. Áron kivitt minket a reptérre.
- Sziasztok, majd 30-án várlak titeket - mondta Áron.
- Rendben, szia - öleltem meg. Felmentünk a repülőre, és vártuk az indulást.
- Dominik, Nóri! - hallottuk Beni hangját a repülőtéren. Mosolyogva öleltem meg.
- Szia, Beni - mondtam, mikor elengedtem.
- Milyen volt az út? - érdeklődött.
- Kellemes, mint mindig.
- Szuper, gyertek menjünk - mondta, és elindultunk a csomagjainkért. Mikor beléptünk az ajtón, hatalmas csend fogadott minket. Biztos dolgozik Laura.
- Menjünk a térre - mondta Nik miután lepakoltam a cuccaimat.
- Okés - mondtam, és már mentünk is. Nati, Blanca és Diego már ott vártak minket.
- Szia, Nóri! - köszönt magyarul Nati.
- Sziasztok - köszöntem olaszul.
- Hogy vagy? - kérdezte Blanca.
- Jól, ti?
- Jól.
- Marcoék?
- Dolguk van.
- Mi?
- Passz - vont vállat Diego. Sokáig beszélgettünk utána hazamentünk. Otthon bementem a jelenlegi szobámba olvasni. Este kimentem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.