(12.10)

*Nóri szemszöge*

Pénteken jól elvoltunk Leviék garázsában. Sokat hülyültünk, még Zsolti is velünk volt. Mesélt néhány vicces sztorit a szüleinkről. Pl, Ricsi tizenkettedikben „beköltözött” a suliba (ez volt a végzős balhéja); Mádayt az őrületbe kergették; Csontváz Carlos „veszedelmes kalandjai” a szüleinkkel. Jól éreztem magam☺. Hétvégén tanultam, tanultam és tanultam.
Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a hét fős (de poénos vagyok! Ma hétfő van, és hét fős. Oké, ez gyenge poén volt...) társaságnak.
- Jó reggelt - köszöntem nekik.
- Szia, Nóri - köszöntek mosolyogva.
- Nóri - karolta át Macu a vállam.
- Nem vállalok semmilyen féltékennyé tevős magán akciót - mondtam Macura nézve.
- Ki akart ilyenre kérni? - mondta, még mindig a vállamat átkarolva.
- Te? - kérdeztem.
- Jó, lebuktam. Légyszííííí! - könyörgött.
- Nem.
- Légyszíííííííí!
- Neeeeeeem! - mondtam, és bementem. Felmentem betenni a kabátomat a szekrényembe utána bementem a termünkbe. Berci Kevinnel beszélgetett. Odamentem hozzájuk.
- Sziasztok - köszöntem a rockereknek.
- Szia, Nóri - köszöntek kedvesen.
- Mizu? - kérdezte Berci.
- Semmi, veletek?
- Semmi különös.
- Akkor ezt megbeszéltük - mentem a helyemre. Elővettem a cuccomat, és olvasni kezdtem. Csengetéskor becsuktam a könyvemet, és Kardosra figyeltem. Irodalom után a szünetet a termünkben töltöttük. A sulirádióból karácsonyi zenék szóltak. Amikor megszólalt, egy bizonyos zene azt hittük, hogy öngyilkosok leszünk. Wham!: Last Christmas. Levi elment a stúdióhoz, zene váltást követelni. Levinek sikerült, mert mire visszaért, addigra már a Szürke patás szólt a rádióból. Matekon a füzetbe dolgoztunk. Bioszon hülyültünk.
- Tanárnőőő - kiabált Berci.
- Nem vagyok süket - mondta Baranyai.
- Nem értem, mit mond?! - kiabált tovább.
- Nem vagyok süket! - mondta hangosabban a tanárnő.
- NEM HALLOM! - kiabált Berci.
- MENJ FÜLÉSZETRE!! - ordibált Baranyai.
- Nem kell nekem ékszer! - hülyült tovább Berci.
- ORVOSHOZ!
- Milyen szakállashoz?!
- ORVOSHOZ!! - kiabált teljes hangerővel.
- Nem vagyok süket - mondta nevetve Berci.
- Lehet, hogy mi ezek után azok lettünk - mondta Soma. A fülsiketítő biosz után jött egy (sokkal) nyugodtabb francia. Infón szabad foglalkozás volt. Felnéztem messengerre. Jött egy üzenetem. Másolom.
Körte: Kölyök, ne lepődj meg, ha délután a sulinál várlak. Anyáddal megbeszéltem.
Nóri: Oké, de történt valami?
Körte: Majd délután elmondom. Nem messenger téma. Bárki megláthatja... Várj, te órán kockulsz??
Nóri: Informatika órám van...
Körte: Ja, az más. Viselkedj jól, kölyök!
Nóri: Miért lettem kölyök?
Körte: Mert Beki=gyerek. A húga Lili=kisgyerek. Te lettél a kölyök.
Nóri: Baj, ha nem értem?
Körte: Nem baj, délután találkozunk!
Nóri: Oké, szia!
Óra végén mentünk az öltözőbe. Tesin fekvőtámaszoztunk (megtudtam csinálni 10-et... szabályosan). Angolon párbeszédeket hallgattunk. Óra végén mindenki hazament. Engem kivéve, mert még volt egy olvasóm. Olvasón Joss Stirling írónőről beszélgettünk. Olvasó után, ahogy kiléptem a suliból, megláttam Körte szürke autóját.
- Szia, kölyök - köszöntött Körte.
- Szia, Körte - köszöntem én is. Beszálltunk az autóba, és elindultunk a Körte Records felé.
- Történt valami? - kérdeztem.
- Majd megtudod - mondta titokzatosan. Sóhajtva dőltem hátra az ülésemben. Mindenki a Körte Recordsban volt.
- Most már elmondjátok, hogy mi történt? - kérdeztem.
- Az van, hogy... láttam az édesapádat - mondta Körte. Pislogás nélkül néztem rá.
- Hol?
- Az utcán mentem, és megállított, hogy ismerek-e egy Rentai Nóra nevű lányt.
- Mit mondtál? - kérdeztem visszatartott lélegzettel.
- Megkérdeztem, hogy miért érdekli.
- És?
- Azt mondta, hogy 15 éve egy hatalmas hibát követett el, és őt keresi.
- Erre te?
- Azt mondtam, hogy nem tudok róla semmit. Hazudtam neki, de megadta a telefonszámát, ha bármit megtudnék rólad hívjam fel - vett elő egy kis cetlit. Egy telefonszám szerepelt rajta. Az apámé. Felém nyújtotta, én pedig remegő kézzel vettem el.
- A döntés rajtad áll, hogy felhívod-e - mondta Kornél.
- Nem hiszem, hogy szükségem lesz rá, de köszönöm.
- Gyere hazaviszlek - mondta Körte, és elindult az ajtó felé. Csendben telt az út hazáig. Mikor kiszálltam, Körte kettőt dudált, és elment. A papír cetlit bámultam. Felhívjam? Ne hívjam? A gondolat menetemből egy hang szakított ki.
- Szia - köszönt Cortez. A cetlit gyorsan zsebre vágtam.
- Hali - próbáltam összeszedni minden erőmet.
- Mit dugtál el?
- Semmit - hazudtam automatikusan.
- Akkor jó. Szia - mondta, és tovább ment. Lehunytam a szemem, és átgondoltam a dolgokat. Az apám keres. 15 év elteltével, még keres. Sóhajtottam egy nagyot, és bementem a házba. Anya a konyhában volt.
- Szia, milyen napod volt? - kérdezte anyu.
- Szia, hát megtudtam valamit.
- Mit? - nézett rám érdeklődve.
- 15 év után még mindig keres - mondtam, mire anya letette a kezéből a kést.
- Igen?
- Körte találkozott vele, de azt hazudta, hogy nem ismer engem, de az apám megadta neki a számát. Körte pedig nekem adta - húztam elő a cetlit a zsebemből. Odaadtam neki, hogy megnézze.
- Felhívod? - kérdezte anyu.
- Nem hiszem.
- Miért?
- Mert még mindig haragszok rá - adtam meg a választ, és felmentem. Megírtam a leckémet utána leültem a babzsák fotelembe. Gondolkodtam. Lehunytam a szemem, hogy átgondoljak mindent. Még mindig keres, de nem tud személyleírást adni, mert nem látott (utoljára több, mint egy éves koromban látott). Hirtelen felindulásból elővettem a telefonomat, és tárcsázni kezdtem. Mikor megnyomtam volna a hívás „gombot” csalódottan megráztam a fejem, és inkább hagytam a fenébe az egészet. Elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(12.14)

*Nóri szemszöge*

Az elmúlt három napban nem volt semmi különös. Tanultunk, feleltünk, dogát írtunk. Ennyi. Jövőhéten lesz az utolsó tanítási nap. Az elmúlt három napban az apámon gondolkodtam. Volt amikor majdnem felhívtam, de csak majdnem!
Reggel elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a suli előtt ácsorgó csoportnak.
- Szia, Nóri - köszönt Roxi.
- Szia - köszönt Jacquelin is. Még kint voltunk egy kicsit utána bementünk. Törin Barka maratonit diktált (mint mindig). Francián beszélgettünk. Angolon párbeszédeket hallgattunk a fülesekből. Tesin terem köröket futottunk utána lazíthattunk (ami annyit jelentett, hogy beálltunk a fiúkhoz focizni). Földrajzon csendben jegyzeteltem. Ofőnökin a téli szünetről beszélgettünk.
- Ki mit csinál a szünetben? - kérdezte Berci, a garázsban.
- Pihenek! - mondták tízen.
- Te, Nóri?
- Szerintem Velencében leszek - mondtam mosolyogva.
- Tényleg, a második lakóhelyed - nevetett Berci.
- Mikor jössz vissza? - kérdezte Roxi.
- 30-án már itthon leszek.
- Mikor mész? - kérdezte Jacquelin.
- 22-én megyek, mert már csak arra a napra tudták megvenni a jegyem anyáék.
- Jössz a szilveszteri bulimra? - kérdezte Levi.
- Ki nem hagynám!
- Dominik is jön?
- Nem tudom. Biztos jön - vontam vállat.
- Kérdezd meg tőle - kért meg Milán.
- Mindenképp - biztosítottam róla. Mikor mindenki hazament, öten mentünk egyfelé. Roxi, Jacquelin, Milán, Cortez és én.
- Sziasztok - köszöntem el tőlük.
- Szia, Nóri! Jó hétvégét - köszöntek el tőlem. Halkan bementem a házba. Anya és Áron a nappaliban... khm csókolóztak.
- Mintha itt sem lennék - mondtam visszatartott nevetéssel, és felslisszoltam a szobámba. Pár perc múlva kopogtak.
- Igeeen? - kérdeztem elnyújtva a szót.
- Jó éjszakát, kicsim - mondta anyu, elpirulva.
- Nektek is - mondtam, és becsuktam az ajtómat. Befeküdtem az ágyba, és szép lassan elnyomott az álom.

(12.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel a frászt hozták rám.
- Mi a jó édes fészkes fenét keresel itt?? - kérdeztem vadul kalapáló szívvel.
- Nem is örülsz nekem? - kérdezte csalódottan.
- Nem ez volt a kérdés! Mit keresel itt?
- Meg szerettelek volna lepni.
- Úgy, hogy szívrohamot kapok?!
- Jó, bocsi - mondta Nik.
- Ajj, már! Gyere ide - tártam szét a karom, egy ölelésre. Boldogan ölelt meg.
- Van programod? - suttogta a fülembe.
- Igen, azon kéne agyalnom, hogy mit vegyek Corteznek - suttogtam én is.
- Miért? - tolt el magától, hogy lássa az arcomat.
- Mert őt húztam, ezért ajándékot kéne vennem neki.
- Értem, akkor most szépen felöltözöl, és elmegyünk a plázába - állt fel az ágyamról.
- Most?
- Nem, majd húsvétkor. Igen, most!
- Oké, oké, de akkor menj ki a szobámból - mutattam az ajtó felé. Mosolyogva ment ki. Gyorsan felöltöztem, és lementem a konyhába.
Nik éppen anyáékkal beszélgetett.
- Mehetünk? - kérdeztem Niktől.
- Igen - mondta, és megindult az ajtó felé. Felvettem a kabátomat, és elindultunk a plázába. Egész úton beszélgettünk. Nagyjából mindenről.
- Milyen ajándékot képzeltél el neki? - kérdezte a plázánál.
- Őszintén? Fogalmam sincs - tártam szét a karomat, amolyan „ötletem sincs” stílusban.
- DVD? - kérdezte Nik.
- Egy csomó van neki.
- Kölni?
- Húsvétra?
- Nem arra gondoltam.
- De én igen. Várj! Azt hiszem tudom!
- Na?
- Könyvet kap.
- Könyvet?
- Nincs jobb ötletem - indultam el a könyvesbolt felé. Márcsak azt kell kitalálnom, hogy milyen könyv legyen.
- Milyenre gondoltál?
- Idegen nyelvű, vagy zenés.
- Idegen nyelvűt ajánlanám.
- Oké. Kap egy olasz nyelvű könyvet, és kész - mondtam, és keresgélni kezdtem.
- Ha azt szeretnéd, hogy meglepetés legyen, akkor siess! - mondta Nik.
- Miért? - kérdeztem értetlenül.
- Itt van ő is.
- Mi?! Oké, akkor legyen... ez! - vettem el az egyik könyvet. Észrevétlenül a kasszához mentünk. A kassza mögött álló kb 16-17 éves srác engem stírölt.
- Ennyi lesz? - kérdezte a szemembe nézve.
- Igen, ennyi - mondtam.
- Egy ilyen csinos lánynak nem lesz nehéz az olasz? Ha kell megtanítalak - kacsintott rám.
- Nem zavar, hogy itt vagyok? - kérdezte Nik.
- Nem zavar, hogy épp dolgozok? - vágott vissza a srác.
- Nem vagy az esetem, bocs - mondtam, és a pénzt otthagyva kimentünk... volna.
- Hé, cica - szólt utánam kicsit hangosan.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

- Hé, cica - szólt az eladó valaki után, mire megfordultam a lány kirohant a könyvesboltból. Odavittem a kiválasztott könyvet a kasszához.
- Nők - mondta nekem.
- Ismerem az érzést - mondtam miközben elővettem a pénzemet.
- Téged is kikosaraztak? - kérdezte nevetve, és elvette a pénzt.
- Nem is egyszer - mondtam, és a könyvel kimentem. Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy vajon tetszeni fog-e neki az ajándék. Épp bementem volna, amikor hangokat hallottam.
- Mi lett volna, ha nem vagyok ott?! - hallottam Dominik hangját.
- Semmi! - mondta Nóri.
- Nem láttad, hogy nézett téged?!
- De, képzeld láttam!
- Mit képzelt magáról??
- Honnan tudjam?!
- Volt bőr a képén azt mondani neked, hogy cica! Megáll az eszem!
- Nik, nem szállhatnánk le végre erről a témáról? - kérdezte fáradtan Nóri.
- Bejön neked?! - kérdezte rémülten Dominik.
- Elment az eszed?! Tudod, hogy nekem más tetszik!
- Oké, csak megijedtem. Szerinted örülni fog ennek?
- Ha tetszik neki, ha nem, ez van!
- Mit fogsz csinálni a szünetben?
- Tudod, nagyon jól. Ja, szilveszterkor jössz Leviékhez?
- Aham, de most te is velem jössz! Nem akarok mégegyszer érted izgulni, mert elhagytad az egyik barátnődet!
- Nyugi, most megbízhatóbb emberrel járnak.
- Veled mi lesz?
- Velem? Talán összejövök Fedével, vagy Marcoval - mondta komolyan, utána márcsak ajtó csukódást hallottam. Két olasz srác tetszik neki?! Oké, ám legyen. Vegyes érzelmekkel mentem be a házba. Dühös, féltékeny és csalódott voltam. Felmentem a szobámba. Nóri a szobájában volt. Mikor meglátott, intett nekem. Nem intettem vissza, hanem elhúztam a függönyt. Ledőltem az ágyra, és a plafont bámultam. Szeretem, de ő nem. Inkább két olasz sráccal van. Lehetséges, hogy elaludtam.

(12.16)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

~ Az utcán mentem, és Nóri jött velem szemben. Hirtelen rohanni kezdett. Azt hittem, hogy felém jön, ezért megálltam. Naiv voltam. A hátam mögött két srác volt. Nóri megölelte őket.
- Sziasztok! - köszönt olaszul Nóri.
- Szia - köszöntek neki mosolyogva. Dühösen tovább mentem, de az úton nem néztem szét, és épp leléptem a járdáról, amikor jött egy autó. ~ Zihálva riadtam fel. A homlokomról folyt a víz. Csak egy álom volt. Csak egy rémálom. Megnéztem mennyi az idő. Hajnali 5 óra. Fáradtan dőltem vissza az ágyamba.

*Nóri szemszöge*

Reggel lementem reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem álmosan.
- Jó reggelt, kicsim - köszöntött anyu mosolyogva.
- Mi a reggeli? - kérdeztem.
- Gofri - tett elém egy tányér gofrit anyu. Nyami! Megjött Nik is.
- Sziasztok, mi a reggeli?
- Gofri - mondtam teli szájjal. Nem nyújthattam túl bizalom gerjesztő látványt.
- Először nyeld le utána beszélj - mondta Nik.
- Igen, anyu - mondtam tetetett komolysággal.
- Anyád az anyu.
- Ebben igazad van - nevettem el magam. Ekkor anya nyakon csapta.
- Ne káromkodj!
- Bocsánat, Reni - mondta Nik. Megreggeliztünk utána leültünk filmet nézni. Vasembert néztük. A film után tanultam egy kicsit. Anyu csinált ebédre sajtos tésztát. Finom volt. Ebéd után csörgött a telefonom.
- Igen?
- Szia, kölyök - köszönt Körte.
- Baj van?
- Nincs, csak... NE TÖRJÉTEK EL A VÁZÁT! - kiáltotta Körte.
- Lehet, hogy most megsüketültem.
- Bocsi, csak Aszádék tombolnak.
- Aham, miért hívtál?
- Ja, azért mert, megakartam kérdezni, hogy van-e valami programod kedden.
- Nem tudok róla, miért?
- Titok.
- Ajh, oké.
- Csak ennyit szerettem volna mondani. Szia!
- Szia - köszöntem el tőle, és letettem a telefont. Leültem olvasni. Legközelebb akkor tettem le a könyvet, amikor lementem vacsizni. Vacsora után elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

.....................Eddig tartott.........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.