(01.18)

*Nóri szemszöge*

A hétvégén anya megvette az új naplómat! Ma megy vissza Velencébe Nik. Reggel miután felöltöztem, elbúcsúztam tőle. Hiányozni fog ez az idióta. A suliba nem történt semmi eget rengető. A tanórák gyorsan teltek. Mikor az utolsó óráról (francia) kicsengettek Nimróddal mentünk a könyvtárba. Olvasón Kardos mindenkinek gratulált aki részt vett az irodalom vagy a műveltségi versenyen. Utána a 10.a-s Szimonetta tartott előadást a Neveletlen hercegnő naplójából. Kardos a szakkör végén engem kért meg, hogy jövőhéten tartsak előadást.
-Rendben.
-Köszönöm, és gratulálok az első helyezésekhez!
-Köszönöm szépen tanár úr!-mentem ki a könyvtárból. Megvártam a lányokat, és együtt mentünk haza felé. Leváltam tőlük. Gyorsan megírtam a leckémet, utána úgy gondoltam, hogy bepótolhatnánk Cortezzel a múltkori korrepetálást. Felhívtam Cortezt.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Csörgött a telefonom. Nóri hívott ezért felvettem.
-Szia, van valami programod mára?-kérdezte Nóri.
-Szia, nincs. Miért?-kérdeztem.
-Arra gondoltam, hogy bepótolhatnánk a múltkori korrepetálást.-mondta. Gondolhattam volna, hogy csak a korrepetálás miatt hív. Kicsit elmerengtem ezen.
-Cortez? Itt vagy még?
-Mi? Ja igen. Én menjek át, vagy...?
-Szerintem most megyek én, ha nem gond.
-Oké. Várlak, szia!
-Szia!-letette. Ő jön át hozzánk!
-Apa!
-Mi van kölyök?
-Nóri átjön!
-Gratulálok. Mi ezzel a baj?
-Korrepetálni.
-Nem csütörtökönként szokott lenni?
-De, csak a múltkor kiakarta csinálni Dominikot.
-Mit csinált?
-Házi sárkánynak nevezte.
-Uhh. Szerencséje volt, hogy nem volt ott Kinga.
-Gondolom.-csengettek. Meddig beszélgettünk?? Apa nyitott ajtót. Addig én a szobámba voltam. Nyugi, Cortez! Csak korrepetálni jött. Kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-mondtam. Lassan kinyílt az ajtó, és Nóri jött be rajta.
-Szia, Cortez.
-Szia, Nóri.
-Kezdhetjük?
-Persze.-mondtam. Leültem az egyik székre, a másikra pedig Nóri ült. Mikor az egyik verset elemeztünk, úgy tettem mintha nyújtózkodnék és áttettem a kezem az ő székének a háttámlájára. Apa hozott be egy tányérnyi porcukros sütit.
-Jó étvágyat!
-Köszi apa.-mosolyogva ment ki a szobámból. Nóri elvett egy darabot, de gondolom sikerült beszippantania egy kis porcukrot, mert édesen tüsszentett egyet.
-Francba! Megtanulhattam volna, ha porcukros ételt eszek ne vegyek levegőt!-motyogta idegesen.
-Velem is előszokott fordulni.-vontam vállat.
-De gondolom te nem tüsszögöd szét.
-De. Hol is hagytuk abba?
-Ott, hogy mielőtt apukád bejött, ellenőrizted a háttámlám minőségét.
-Ühüm.-mondtam halál nyugodtan, aztán leesett, hogy mit mondott.
-Mi? Nem!
-Nem vagyok hülye. A szemem sarkából láttam.-mondta. Oh, basszus!
-Lehet, hogy csak annyit láttál, hogy megnézem nem jött-e ki a csavar.-próbáltam menteni a menthetőt.
-Értem. Szerintem indulok, nem gond?-kérdezte. Még szép, hogy gond! Nem akartam, hogy elmenjen. De mivel nem lehetek önző ezért csak ennyit mondtam:
-Nem gond. Köszi, hogy átjöttél.
-Igazán semmiség. Szia!
-Szia!-mondtam. Elkellene mondanom neki, hogy érzek iránta. De mi van, ha ő nem szeret engem? Ááá, reménytelen. Inkább nem mondok semmit. Gyorsan letusoltam és mentem aludni.

(01.19)

*Nóri szemszöge*

Reggel gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba. Irodalommal kezdtünk. Kardos Cortezt feleltette. Csodák csodájára hármast(!!) kapott.
-Látom használnak a korrepetálások.-mondta Kardos.
-Igen tanár úr.-ment a helyére Cortez. Kémián Gondos Milánt feleltette. Ötösre felelt (vajon miért?). Matekon Gazdag dolgozatot íratott. A sajátom után csinálhattam a többiekét is. Fantasztikus. Tesin futottunk. Infón szabad foglalkozás volt. Ofőnökin Haller elmondta, hogy februárban lesz a farsang, és a valentin-napi bál. Csengetéskor mindenki összepakolta a cuccát és mehettünk haza. A lányokkal indultam haza. Szállingózni kezdett a hó. Mire haza értem már javában esett. Megírtam a leckémet, utána csináltam magamnak forrócsokit. Isteni lett. Anya is nem sokkal később hazaért. Neki is csináltam forrócsokit.
-Nóri ez isteni!
-Köszi. Cortez ma hármasra felelt irodalmon.
-Na, akkor remek munkát végezhetsz.
-Ühüm.-elmostam a bögrémet.
-Megyek fürdeni.-indultam a fürdőszobába. Miután végeztem, elmentem aludni.

(01.20)

*Nóri szemszöge*

Reggel nyújtózkodtam egy kicsit utána felöltöztem. Ittam egy pohár kakaót utána elindultam a suliba. Intettem a fiúknak és bementem a suliba. Az első óra francia volt. Durand büszke volt Nimród és Jacquelin teljesítményére. Törin Barka maratonit diktált. Nyelvtanon Kardos Macut szerette volna feleltetni.
-Matsuda táblához!
-De tanár úr ma van a szülinapom!-mondta japán osztálytársunk. Kardos gondolkodott egy darabig, majd így szólt.
-Nekem édes mindegy mikor írom be az egyest. Bertalan táblához!
-Nekem is ma van a szülinapom.
-Tudom, hogy nem ma van. Gyere ki.-Berci grimaszolva kiment. Próbáltam súgni neki. Összehozott egy kettest. A szünetben Macunak küldtek egy dalt.
-Ezt a dalt Macunak küldik. Boldog szülinapot!-és betették az Alma együttes Ma van a szülinapom ját.  Tesin kötélre kellett másznunk. Angolon O'Realy az angol hagyományokról mesélt nekünk. Csengetéskor összepakoltam a felszerelésemet és hazamentem. Anyát otthon találtam.
-Szia anyu. Mi ez a nagy sürgés-forgás?
-Szia kicsim. Gyorsan írd meg a házidat utána öltözz át.
-Oké.-felmentem a szobámba és megírtam a leckémet. Mikor befejeztem átöltöztem, ahogy anya kérte. Lementem a konyhába. Anya főzött.
-Mit főzöl?
-Lasagnet. Ma átjönnek Virágék vacsorázni.
-Értem. Kell segítség?
-Köszönöm nem kell. Mindjárt végzek.
-Rendben. Szólj, ha kell valami.-indultam a szobámba. Olvastam egy kicsit. Csengettek. Lementem, de anyu már kinyitotta az ajtót. Virág, Ricsi és Milán álltak az ajtóban.
-Sziasztok, gyertek be.
-Szia Ren. Ízlett a sütim?-kérdezte Ricsi.
-Nekem ízlett.-jöttem le a lépcsőn. Hatásos belépő? Nem hinném.
-Szia Nóri. Örülök neki. Ren? Hogy ízlett?
-Jobban sütsz, mint anyu.
-Nem megmondtam Nóri?
-De.
-Gyertek a konyhába. Kész a lasagne.-mindenki a konyhába vonult. Mindenki szedett magának egy kis lasagnet. És kezdődhetett a „vallatás” a sulival kapcsolatban.
-Milyen volt az első félévetek?-kérdezte Virág.
-Szerintem jó volt.-válaszoltam.
-Neked Milán?-kérdezte anya.
-Jó volt. Csak Nóri úgy súg, hogy Gondos versenyre küldött.
-Ne aggódj, mire észbe kapnál kémiából fogsz érettségizni!-nevetett Ricsi.
-Nagyon vicces. Nórinak mit „jósoltok”?-kérdezte Milán.
-Vadász pilóta.-mondta Ricsi. Döbbenten néztünk Milánnal anyára.
-Ez igaz?
-Nem. Poénból akartam az lenni.
-Igen, helyette Párizsban tanult.
-Ez viszont igaz!-mutatott a villájával Ricsire.
-Mi pedig a rockerekker mentünk Szombathelyre.
-Igen. De vicces volt!-mosolygott Virág.
-Milyen lett a félévid Milán?-érdeklődött anya.
-Egész jó.
-Nóri?
-Jó. Elvihetem a tányérokat?-kérdeztem.
-Persze. Finom volt!-mondta Virág. Elvettem mindenkitől a tányérját, és betettem a mosogatóba.
-Kértek valamit inni?
-Én vizet kérek.
-Én is vizet kérek.
-Nekem is jöhet víz.
-Jó. Három pohár víz, mindjárt hozom.
-Segítek!-ajánlkozott Milán. Megtöltöttem a poharakat, és egyet Milánnak adtam.
-Mióta?-törte meg a csendet. Kérdőn nézett rám.
-Mit mióta?
-Tudod miről beszélek.
-Nem, nem tudom.
-Mióta érdeklődsz Cortez iránt úgy.
-Nem tudom.-sóhajtottam.
-Légyszi ne mondd el neki.-kértem.
-Nyugi, nem fogom! Gyere menjünk, mert kicsit sokáig maradtunk.
-Jó.-mondtam. Kivittük a poharakat, és tovább beszélgettünk. Nem tudom mikor, de hazamentek.
-Megyek lefekszem.-indultam felfelé.
-Rendben, jó éjszakát!
-Neked is!-annyira fáradt voltam, hogy csak bedőltem, és elnyomott az álom.

(01.21)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel álmosan keltem fel. Gyorsan elintéztem a dolgaimat (bepakoltam, fogatmostam, beállítottam a hajam) elindultam a sulinak nevezett pokol felé. Milánék már a suli előtt álltak. Odamentem hozzájuk.
-Császtok.
-Csá. Mostmár beavatsz a hétfői korrepetálás részleteibe?-kérdezte Milán.
-Természetesen... nem!-mondtam.
-Most mér'?
-Mert. Téma lezárva! Tegnap miért nem voltál elérhető?
-Nem mondhatom el, mert kinyírnál.
-Mit csináltál?
-Akaratomon kívül történt!-védekezett.
-Milán! Hol voltál?
-Nóriéknál vacsoráztunk.
-Ezért nyírtalak volna ki?
-Nem vagy dühös?-kérdezte félve.
-Nem. Sikerült megtudnod valamit?
-Nem.-vágta rá.
-Milán, kérlek!
-Nem mondhatom el. Megígértem neki.-nagyot sóhajtottam.
-Hát jó.-csengettek. A teremben max hangerőn ment az AC/DC egyik száma. Természetesen Berci, követte az apja példáját. Beültem Nóri mögé.
-Jó reggelt! Ma téli tájképet kell rajzolnotok!-adta ki az utasítást. Mindenki rajzolni kezdett.
-Jó, Soma szedd össze a rajzokat!-mondta Vladár. Soma mindenkitől összeszedte. Csengetéskor mindenki lement az udvarra. Mi a fiúkkal az árkádok alá mentünk, Nóriék pedig a padhoz.
-Ne ennyire feltűnően!-mondta Milán.
-Mi?
-Már vagy öt perce őt bámulod. Nagyon feltűnő.
-Ja, ok. Vajon mit bír Neményiben? Sőt, van aki egyáltalán bírja ezt a seggfejt?
-Gondolom a szülei, vagy az apja.
-Lehetséges. Ugyanolyan, mint az apja!-csengettek. Mentünk föcire. Farkas engem feleltetett. Hármasra feleltem. Megint lementünk az udvarra.
-Elhívod a farsangi, vagy a valentin-napi bálba?-kérdezte Milán.
-Lehet. Nem tudom.
-Szedd össze magad, haver!
-Rendben.-megint csengettek. Irodalmon Kardos ismét feleltetett. Kettes.
-Jövő órára, azaz hétfőre mindenki írjon egy fogalmazást a példaképéről! További szép napot!-ment ki a teremből. Dupla tesin a fiúk fociztak, a lányok futottak, és talaj gyakorlatot végeztek. A napvégén Nóri odajött hozzám.
-Szia, hol legyen ma a korrepetálás?
-Nekem mindegy.
-Jó, akkor gyere át háromra.-indult volna ki a suliból, de utána szóltam.
-Legyen inkább nálunk, jó?
-Nekem megfelel.-indult haza. Milánnal indultunk haza.
-Mit fogsz csinálni Rómeó?
-Először is: ne hívj így! Másodszor: nem tudom.
-Ugye tudod, hogy reménytelen vagy?
-Kösz szépen!
-Sok sikert!-ment tovább Milán. Apa otthon volt.
-Szia, ma is átjön Nóri.-apa már szólásra nyitotta a száját, de közbe szóltam.
-És nem kérünk sütit!-indultam a szobámba. Elkezdtem rajzolni. Nórit rajzoltam le.
-Ez ki?-kérdezte Nóri(???). Mikor jött be?! Gyorsan letakartam a lapot.
-Ööö... semmi!
-Muti.
-Nem.
-Miért?
-Mert, nem.-ezen nevetni kezdett. Min nevet?
-Mi annyira vicces?
-Most már tudod milyen érzés.
-Mi?
-Ha valamit rejtegetned kell mások elől.-mondta. Ekkor leesett, hogy mindig eldugta a tükrén levő rajzot. Ezen nekem is mosolyognom kellett.
-Igaz.-mondtam. Nóri szeme megakadt valamin. A gitáromon.
-Mióta gitározol?
-Karácsonyra kaptam. Ha ideges vagyok, ezen vezetem le.
-Játszol valamit?
-Biztos? Nem kellene engem korrepetálnod?
-Az most ráér szerintem.-mondta, majd átgondolta. Én meg a nagy pofám!
-Jó, igazad van. Vedd elő a könyvet.
-Tudod mit? Mégis játszok valamit jó?
-Nem, majd ha végeztünk.
-Na jó. Mit kell elemeznem?-kérdeztem kb annyi lelkesedéssel, mintha a fogamat húznák. Egy óra múlva-végre!-befejeztük.
-Akkor játszak valamit?-kérdeztem.
-Igen.
-Mit szeretnél hallani?
-Nekem mindegy.-vont vállat. A kezembe vettem a gitáromat, és gondolkodni kezdtem, hogy mit játszak. Végül Aj McLean Mr.A mellett döntöttem. Elkezdtem játszani, majd énekeltem. Mikor befejeztem egy csillogó szemű lánnyal találtam szembe magam.
-Hű, ez eszméletlen volt!
-Köszi.-tettem le a hangszert.
-Szerintem megyek.
-Hát jó.-mondtam. Nóri kérdő tekintettel nézett rám.
-Mi van?
-Semmi, semmi.-mondta, majd hirtelen megtorpant és a szeméhez kapott.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Igen, csak valami belement a szemembe.-közelebb mentem hozzá.
-Mutasd.
-Semmiség.
-Mutasd.
-Tényleg nem kell.
-Nóri, mutasd!-kis hezitálás után beadta a derekát.
-Jó.-odamentem hozzá, hogy belenézzek a szemébe. Lehet, hogy jobb lett volna, ha tényleg hagyom elmenni, mert elvesztem a gyönyörű barna szemeiben!
-Látsz valamit?-kérdezte.
-Nem. Lehet, hogy csak egy kis por volt.-mondtam, és lassan közeledett felé a fejem. Igen, megakartam csókolni, de ezt a pillanatot is tönkre kellett tennie valakinek.
-Szia... sztok!-jött be a szobámba Milán. Mi ketten gyorsan szétrebbentünk.
-Nekem mostmár tényleg mennem kell. Sziasztok fiúk!-sietett ki a szobámból.
-Valamit megzavartam?
-Á, semmit! Szerinted?!
-Bocs, haver!
-Lényegtelen. Miért van az, hogy sose sikerül megcsókolnom?-dőltem az ágyra.
-Nem most először akartad?
-Nem. Párizsban is majdnem sikerült, meg most.
-Én miért nem tudtam a párizsi magán akciódról?
-Nem kérdezted.
-Ott a pont. Nem is zavarlak tovább.
-Nem is zavartál volna meg, ha esetleg öt percel később jössz.-vágtam hozzá a párnámat. Röhögve kitért előle.
-Mondtam, hogy bocs! Na megyek, csá!
-Heló.-mondtam. Egyszer sikerülne megcsókolnom! Ez olyan nagy kérés lenne? Fáradtan feküdtem tovább. Csak... egyszer. Ezzel a gondolattal aludtam el.

(01.22)

*Nóri szemszöge*

Az egész tegnap délután eléggé zavaros nekem. Biztos csak azért közeledett, hogy jobban lássa nincs-e semmi a szemembe. Igen, ez tűnik a legésszerűbbnek. Reggel gyorsan felöltöztem és a suliba. Berci valami rock zenét üvöltetett max hangerőn. A saját gondolataimat se hallottam.
-Berci lehalkítanád?-nem hallotta.
-HALKÍTSD LE!!-üvöltöttem. Bólintott, és lehalkította.
-Köszi.-mentem a helyemre. Bejöttek a fiúk is. Cortez odajött a padomhoz.
-Figyelj a tegnapi...-félbeszakítottam.
-Semmi baj. Nem értettem félre, ha ettől tartanál.-nyugtattam.
-Oh, oké.-ült mögém. Kardos csengetésre jött. Nimród tíz percet késett, Kardos nem írta be neki. Szünetben kimentünk az udvarra. Mi négyen (Roxi, Jacquelin, Nimród és én) a padunkhoz mentünk.
-Nem értem, hogy nektek miért a rosszfiúk jönnek be.-mondta Nimród egy idő után. Zavartan néztem rá.
-Mi?
-Már egy ideje Ákost bámulod.
-Oh.
-Te ennél jobbat érdemelsz, Nóri.
-Így gondolod?-néztem rá.
-Igen. Te jó tanuló, szorgalmas, kedves és önzetlen vagy. Ő pedig bunkó, rossz tanuló és önző. Minden lányt magának akar. Nézd meg.-Cortez egy csomó lánnyal beszélgetett, és láthatólag jól szórakoztak.
-Igazad van.
-Találsz jobbat nála, biztosíthatlak róla.-mondta és folytatta az olvasást. Csengettek és mentünk fizikára. Gondos engem feleltetett. Természetesen ötös lett. A következő szünetben ismét az udvaron ültünk. A suli rádióból Oláh Gergő: Törj ki a csendből című dala ment. Föcin Farkas elbeszélte az órát a kőzetekről. Kémián témazárót írtunk. Néhány embernek segítettem. Tesin futottunk. Törin Barka maratonit diktált. Csengetéskor mindenki összepakolta a cuccát és haza indultak. Én a lányokkal és Nimróddal indultam haza.
-Mit csinálsz a hétvégén Nóri?-kérdezte Roxi.
-Megírom a fogalmazást, és olvasóra is elkészítem a kiselőadásomat.
-Akkor hosszadalmas hétvégéd lesz.-nyugtázta Jacquelin. Bólintottam.
-Sziasztok, jó hétvégét!-köszöntem el tőlük. Anya nem volt itthon. Felmentem a szobámba és megírtam a leckémet, és a kiselőadásomat. Anna és a francia csókról írtam. Remélem a lányok értékelni fogják. Lementem egy almáért, és vissza a szobámba. Leültem a fotelembe, és behunytam a szemeimet. Lehetséges, hogy elaludtam. Igen, biztosan elaludtam.

..........................Eddig tartott....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.