(01.11)

*Nóri szemszöge*

Ma kezdődik a tanulmányi verseny hét. Gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba. A suli előtt a szokásos ötös állt. Intettem neki, és bementem a terembe. Ma Irodalom, és kémia verseny lesz. Annyira izgulok! Matekkal kezdtünk. Utána kémia Gondossal, aki Milánt és Somát készítette fel a versenyre. Irodalmon Kardos ellátott minket néhány tanáccsal. Föcin beszélgettünk. Tesin, a fiúk készültek a Futásra. Francián Durand Nimróddal és Jacquelinal készült. Olvasó helyett volt megtartva az irodalmi verseny.
-Üdvözlök mindenkit az idei versenyhéten!-köszöntött Borrel igazgató úr.
-Mindenki kap két borítékot. Az egyiken a nevetek szerepel, a másikon a saját kódotok. Ha végeztetek az utóbbi borítékba tegyétek bele. Ha nincs kérdés akkor kezddjön a verseny!-mondta az igazgató. Mindenki megkapta a borítékját. Az enyémben ez állt: Twist Olivér. Szerencsére olvastam. Összeszedtem minden gondolatomat a könyvről. Író, keletkezési éve/körülmények. Amit csak tudtam leírtam. Mikor befejeztem, betettem a kódos borítékba. Kivittem, és mehettem haza. Mikor kiléptem a könyvtárból, a többiek vártak rám.
-Hogy sikerült?-kérdezte Roxi.
-Twist Olivér.
-Az jó, nem?
-A legjobb. Milán, és Soma?-kérdeztem. Cortez válaszolt.
-Milán hirtelen „rosszul” lett, ezért Gondos hazaküldte.
-Gondolom Ricsi vitte haza.
-Ja, honnan tudod?
-Ő is mindig megúszta a kémia versenyeket.
-Igaz. Ő is az apjára ütött.-röhögött Cortez.
-Akkor már ketten vagytok!-mosolyogtam rá.
-Miért?-kérdezte értetlenül.
-Te se vagy egy irodalmár, ifjabb anonim diák.-mondtam.
-Oké, de te tényleg kiköpött anyád vagy.
-Miért?-értetlenkedtem most én. Mindenki sokat sejtően nézett rám.
-Mi van?
-Ugyan úgy viselkedsz, mint ő anno.
-Értem.-megjött Nimród.
-Mit kaptál?-kérdeztem rögtön.
-Legyek ura. Könnyű volt.-mondta. Mosolyogva hallgattam. Cortez elment. Gondolom hazament. Nimróddal és a lányokkal indultam haza.
-Szóval könnyű volt.-foglalta össze röviden a hallottakat Roxi. Bólintottam.
-Igen. Annyira izgultam! És még megyek műveltségire is.
-Ketten megyünk!-mondta Roxi.
-Igaz, de akkor is.
-Nyugi. Sikerülni fog.-bíztatott Nimród. Mosolyogva bólintottam.
-Remélem.-a házunknál elváltunk. Felmentem a szobámba megírni a leckémet. Mikor végeztem, zenét hallgattam (Kovácsovics Fruzsina: Itt a vége, fuss el végre). Végig énekeltem az egészet. Mikor befejeztem fáradtan leültem a babzsák fotelembe. Valakik tapsoltak. Ijedten néztem az ajtó irányába. Nik, és Cortez álltak az ajtómban. Remek!
-Nóri, ez eszméletlen volt!-mondta Nik.
-Biztos hallottatok már ennél jobbat is.-ekkor a tükrömre néztem. A Cortez manga ott virított. Mint aki megőrült, úgy pattantam fel és szedtem le a rajzot. Cortez furán nézett rám. Nik tudta, hogy miről van szó.
-Mit rejtegetsz?-klrdezte Cortez. Gyorsan bedugtam az egyik fiókba. A fehérneműim között biztos nem fog turkálni.
-Öm, izé... semmi!
-Naa, muti!
-Ne-nem.-dadogtam. Szuper, lehet ennél jobb? (Irónia)
-Azért nem lehet olyan rossz.
-De, ugyanis...-kezdtem, de nem tudtam mit mondani. Segélykérően néztem Nikre.
-Igaza van, mert azon van rajta, hogy általánosban kinek tetszett.
-Aha, muti.
-Nem!
-Miért?
-Mert ez az én szobám!
-Ott a pont!-mondta Nik. Hálásan néztem rá.
-Hát jó. Remélem egyszer megmutatod.
-Igen, talán. Egyszer.-Cortez az órájára nézett.
-Bocs, de mennem kell. Sziasztok!-ment ki a szobámból.
-Uhh!-sóhajtottam.
-Szerintem tedd a naplódba.
-Igazad van. Köszi, de miért pont az, hogy „akiknek tetszettem a listája”? Tudod jól, hogy senkinek sem tetszettem!
-Jó, bocs!
-Mindegy. Remélem nem hiszi azt, hogy egy rib...-mondtam volna, de Nik elég csúnyán nézett rám.
-...anc voltam.-fejeztem be. Nik nagyon csúnyán nézett rám. Nem is a szemembe nézett. Az ajtót bámulta. Hátrafordultam, ekkor valaki becsukta. Felpattantam és kimentem. Valaki sietett lefelé a lépcsőn. Utánaa mentem. Ajtócsapódást hallottam.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Gyorsan leléptem. Majdnem lebuktam, de ez mellékes. Mit rejtegethet Nóri? Miért lenne ribanc? Dominik miért hazudott? Ezek a kérdések cikáztak a fejembe.
-CORTEZ!!-kiálltott Nóri. Rohanni kezdtem.
-CORTEZ!!! ÁLLJ MEG!-majd, ha hülye leszek! Tovább futottam hazáig. Csak egy valamit felejtettem el. Nóriék minden tesi órán futnak, ezért hamar beért. Nem sokkal később már nehezítve futottam tovább. Tényleg ráugrott a hátamra?!
-Állj meg!
-Jó.-lassítottam. Mikor megáltam, Nóri leszállt rólam és... és felpofozott(?!)
-Au! Ezt mi a francért kaptam??
-Mert hallgatóztál!
-Te pedig titkolózol!
-Miért nem tudod elfogadni, hogy lehetnek még nekem is titkaim?!-ezzel elviharzott. Basszus, nagyon fáj az arcom. Otthon apa szóvá is tette, ugyanis Nóri szép kézlenyomata díszelgett az arcomon.
-Kinek a lányával szűrted össze a levet?
-Nóri.
-Ezt Reni csinálta?!
-Nem. Nóri.
-Uhh. Mit csináltál?
-Hallgatóztam.
-Nem vagy normális, ilyet még én sem csináltam ennyi idősen.
-Kösz. Valamit titkol előlem.
-Ne kíváncsiskodj!
-Jó. Felmegyek a szobámba.-indultam fel. Lefeküdtem az ágyra. Mit titkol Nóri? Igaza van apának. Nem kéne beleártanom magam. Elnyomott az álom.

(01.12)

*Nóri szemszöge*

Tegnap felpofoztam Cortezt. Milyen jogon hallgatózik? Gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba. Nem néztem a fiúk felé, haragudtam Cortezre. Bementem a terembe. Ma lesz az informatika és a francia verseny. Irodalmon verset elemeztünk. Kémián Gondos aggódva kérdezte Milántól, hogy jól van-e. Mindenki visszatartott nevetéssel figyelte Milánt.
-Igen, jobban vagyok. Csak elrontottam a gyomromat.
-Értem. Ne búsúlj jövőre is mehetsz a versenyre.
-Már alig várom.-dünnyögte a mellettem ülő fiú. Cortez hátra nézett, de én elfordítottam a fejemet. Matekon Berci a félévi kettesért, Jacquelin pedig az ötösért dolgozott az órán. A többieket már lezárta. Tesin a fiúkat készítették fel. Infón Tölgyessy készítette a két kockát. O.főnökin Haller bíztatott minket. Óra végén Nimród és Jacquelin mentek a nyelvi előadóba, a két kocka pedig az infóterembe mentek. Jacquelinéket vártam. Nem sokkal később mindenki kijött. Megláttam a barátaimat.
-Na, hogy ment?
-Egész jól.
-Szerintem is jó volt.
-Gyertek menjünk.-mondtam. Elindultunk a budai utcán. Én leváltam a társaságtól. Látszólag nem volt otthon valaki. Sötét is volt.
-Anya? Dominik? Valaki?-a „valaki”t nem tudom miért mondtam, mert ha valaki megszólal, én szívrohamot kaptam volna az 100%.
-Szoba!-mondta Nik. Felmentem a szobájába. Nik ott feküdt az ágyán.
-Szia.
-Szia. Hétfőn kell visszamennem Velencébe.
-Értem. Megyek megírom a leckémet.
-De szorgalmas valaki.-nevetett rajtam.
-Tudom.-nyújtottam rá a nyelvem. Átmentem a saját szobámba. Mikor végeztem, letusoltam és mentem aludni.

(01.13)

*Nóri szemszöge*

~Mikor felkeltem Cortez állt a tükrömnél, és a rajzot nézte. Gyorsan a tükörhöz mentem és lekaptam a mangát.
-Szóval ezt rejtegetted?
-Igen.-mondtam lesütött szemmel.
-Nem hittem volna, hogy valaha is szerelmes leszel belém.
-De honnan tudod?
-Még a vak is látja. Remélem tudod, hogy sose jönnék össze egy ilyen két-bal kezessel, mint te!-mutatott rám. Könnyek marták a szemem.
-Miért vagy ilyen?
-Mégis milyen? Ilyen vagyok valójában, csak téged elvakított a szerelem.
-Te nem ilyen vagy! Te nem vagy ennyire bunkó!
-Szegény kis naiv Nóri. Még megkell tanulnod egyet, s mást.
-Mit?
-Például, hogy sose lesz egy olyan épeszű srác sem, aki járna veled!-ezzel elment. Nem! NEM!~
-Mi a baj?!-jött be anyu. Sírva fakadtam. Csak álom volt, egy rossz álom. Nik is bejött a szobámba.
-Jól vagy?
-Igen, csak rosszat álmodtam.
-Semmi baj, ittvagyunk!-mosolygott rám anyu. Amikor kicsi voltam, és rosszat álmodtam mindig ezt mondta anya. És mindig sikerült ennyivel megnyugtatnia.
-Elmondod mit álmodtál?-kérdezte Nik.
-Úgy kezdődött, hogy Cortez a tükrömön lévő mangát nézte...-kezdtem bele.
-És elment.-fejeztem be a történetet.
-Cortez nem mondana ilyet!-vígasztalt anyu.
-Azért mostmár kételkedem benne.-húztam el a számat.
-Ez csak egy álom volt! Emlékszel arra, amikor azt álmodtam, hogy a wc megeszi a kisfiúkat? Sokáig nem mertem wc-re ülni utána.-mondta Nik, ezen mosolyognom kellett. Igen, emlékszem rá.
-Igen.
-Anyáék is azt mondták, hogy csak egy buta álom volt. Utána már mertem használni.-mondta büszkén.
-A barátnőd tud erről az álmodról?-kérdeztem. Lefagyott a mosoly a képéről.
-Neki sem kell mindenről tudnia.
-Oké. Szerintem elkezdek öltözködni.
-Rendben kicsim. Gyere Domi.
-Tudod, hogy utálom mikor így hívnak!
-Tudom. Sipirc kifelé Domi!-mondta anya. Gyorsan elkészültem, utána mentem suliba. Egyenesen a nyelvi előadóba mentem. Francián Durand megdícsérte Nimródot, és Jacquelint. Csengetéskor lementünk a lányokkal, és Nimróddal az udvarra. Mindenki olvasott, a rádióból a Don't you worry child ment. Csengetéskor mentünk törire. Megint maratonit diktált Barka. Nyelvtanon Kardos a szó elemzés elveiről beszélt. Tesin egy utolsó előtti felkészítést kaptak a fiúk. Ma műveltségi volt. Angolon szöveget kellett fordítanunk. Roxival siettünk az informatika terembe. Leültem az egyik géphez.
-Köszöntünk minden kedves diákot a műveltségi versenyen. Hamarosan kezdetét veszi a verseny.-öt másodperc, négy, három, kettő, egy és kezdődik! Megjelent az első kérdés. Válaszoltam rá. Mikor végeztem kimentem a teremől. Nimród, és Jacquelin vártak rám. Megöleltem őket.
-Hogy érzed, hogy sikerült?-kérdezte Jacquelin.
-Szerintem egész jól sikerült.
-Bárhogy is teljesítesz, mi büszkék leszünk rád!-mondta Nimród.
-Köszönöm.-Roxi is végzett.
-Hogy ment?-kérdeztem.
-Volt egy jó pár hibám.
-Nem baj. Legalább megpróbáltuk!
-Igazad van. Gyertek, menjünk haza.-ismét együtt mentünk haza felé. Ismét leváltam tőlük. Már csak holnap lesz délelőtt a rajz, délután pedig a sport része a versenynek. Gyorsan megírtam a leckémet. Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy bedőltem az ágyba.

(01.14)

*Nóri szemszöge*

Ma rajzal kezdünk. Délelőtt van a rajz verseny, ezért ma nem volt nekünk rajz óránk. Föcin kőzetekről néztünk képeket. Irodalmon olvastunk. A két tesin a lányok lazíthattak. Már csak sport volt délután. Hazamentem megírni a házimat. Hamar végeztem. Holnap lesz a félév vége. Holnap megkapjuk a féléviket, ezért nem lesz tanítás. Sajnos holnap muszáj lesz felvennem az egyen ünneplőt. Mentem vacsizni, utána lefürödtem és mentem aludni.

(01.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel a rakott szoknyával szenvedtem. Lementem a konyhába. Anya és Nik kávéztak. Na jó, csak anyu kávézott. Nik kakaót ivott.
-Miért ilyen vastag a vádlim?
-Dehogy vastag, normális méretű.
-Nik? Szerinted?
-Szerintem is normálisak a lábaid.
-Hát jó. Elmentem, sziasztok!-fogtam a kulcsaimat, és elindultam. Bementem a suliba. A termünkben már bent voltak a többiek is. Haller bekapcsolta a tv-t. Monsieur Borrel jelent meg a tv képernyőjén.
-Üdvözlök minden diákot. Most következik az eredmény hirdetés. Kezdjük a rajz versennyel:
3.helyezett Zsikai Hanna 12.a
2.helyezett Haraszti Roxána 9.b
1.helyezett Antai-Kelemen Ákos 9.b

Váltó futás:
3.helyezett Váradi Boglárka 10.a
2.helyezett Nagy Levente 9.b
1.helyezett Erdei Fanni 11.b

Informatika:
3.helyezett Dobó Botond 9.a
2.helyezett Matsuda Okitsugu 9.b
1.helyezett Felmayer Kristóf 9.b

Francia:
3.helyezett Kiss Debóra 11.a
2.helyezett Neményi Nimród 9.b
1.helyezett Jacquelin Chatelain 9.b

Kémia:
3.helyezett Fodor Krisztián 11.b
2.helyezett Zsidák Soma 9.b
1.helyezett Hankó Barnabás 12.b

Műveltségi:
3.helyezett Tímár Szimonetta 10.a
2.helyezett Haraszti Roxána 9.b
1.helyezett Rentai Nóra 9.b

Irodalom:
3.helyezett Zentai Norbert 11.a
2.helyezett Neményi Nimród 9.b
1.helyezett Rentai Nóra 9.b
Gratulálok a nyerteseknek!-Haller kikapcsolta a tv-t. Mindenkinek odaadták a félévit kivéve Nimródnak, Roxinak, Levinek, Macunak, Jacquelinnak, Kristófnak, Somának, Corteznek, és nekem.
-Akik nem kapták meg a félévijüket, azok menjenek le az igazgatóiba.-mondta Haller. Mi 9-en lementünk. Mikor sorra kerültem, illedelmesen köszöntem.
-Rentai Nóra?
-Igen.
-Gratulálok! Édesanyád büszke lehet rád.
-Szerintem is.-kezet fogott velem, és kimentem. Két igazgatói dícséret. Wow! A suli előtt megvártam a többieket.
-Muti!-mondta Levi. Odaadtam neki.
-Nahát, csak egy tantárgyból van hármasod!
-Igen, rajzból.
-Gratu!-mondta Levi. Mindenki körbe adta a félévijét. Lassan hazaindultam.
-Nóri, nem jössz velünk ünnepelni?-kérdezte Cortez.
-Nem, bocsi. Jó szórakozást!-mentem haza. Nimród is jött utánam.
-Gratulálok a félévidhez, és az első helyezésekhez.
-Köszi, én is gratulálok neked!-csendben ballagtunk a budai utcán. Eltelt az első félév.
-Neked, hogy tetszett az első félév itt a Szent Johannában?-kérdeztem egy idő után.
-Jó volt. Neked?
-Fantasztikus. Szia, hétfőn találkozunk!-köszöntem el Nimródtól. Anya és Nik a konyhában vártak rám. Megmutattam a félévimet.
-Gratulálok kicsim! Büszke vagyok rád!
-Tudtam, hogy sikerülni fog, stella.
-Köszönöm. Annyira jó volt ez a félév!
-Örülök neki! Öltözz át.
-Oké.-felmentem a szobámba átöltözni. Nem hiszem el! Betelt az első naplóm, majd megkérem anyát, hogy vegyen egy újat. Úgy döntöttem, hogy én csak a félévet fogom pontozni. Véget ért az első félév. Az első félévem a Szent Johanna Gimiben.

Első félévem 5/5****: Már értem miért mondta anya, hogy élvezte a gimis éveit. Biztos vagyok benne, hogy én is élvezni fogom! Cortezzel pedig nem tudnék mit csinálni. Szeretem, ez van. A barátaim megértőek, az osztályközösség kitűnő! A Szent Johanna a világ legjobb gimnáziuma!

És betelt...

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nóriék kalandja ezután a második félévben folytatódnak. Vajon, Nóri megtud bírkózni az érzéseivel Cortez iránt? A második félév is tartogat csupa meglepetést: Valentin-buli, osztálykirándulás, tavaszi fesztivál, nyár nyitó buli, és persze az évzáró. Olvassátok továbbra is!

By: M.