(11.13)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Cortez ma már volt suliban. Rá se néztem, mert nem akartam mégjobban magamra haragítani a barátnőjét. Bementem a suliba. Betettem a kabátomat a boxomba, és mentem a kémia laborba. Berci a helyén ült. Gyanús volt nekem ☺. Az ikrek beszélgettek, a lányok nem voltak bent a teremben, a fiúk a suli előtt vannak, Nimród késik. Unalmamban odamentem Bercihez.
-Mi ez a lapítás?-kérdeztem mosolyogva.
-Kitörtem a tanáriszék lábát!-mondta nevetve.
-Hogy?
-Az legyen az én titkom!
-Hát jó. Ezért nem szid le Máday?
-Csak akkor, ha rájön, hogy én voltam.
-Aham.-csengettek. Az öt fiú nevetve jött be. A lányok, mikor bejöttek összehúzott szemmel néztek rám. Örülök, hogy jóban vagyunk. No comment. :( Bejött Gondos. Mikor leült, kiesett a szék lába. Gondos beesett a tanáriasztal alá. Mindenki elkezdett röhögni. Megjött Nimród is. Értetlenül nézte az asztal alatt lévő Gondost, és a röhögő osztályt. Inkább leült a helyére.
-Ki csinálta ezt?!-kérdezte Gondos. Nem feleltünk.
-KI CSINÁLTA?!-rikácsolta a vörös hajú tanárnő. Senki sem mondott semmit.
-10/B ELEGEM VAN BELŐLETEK!-mondta, és kiment. Valószínűleg Mádayhoz ment.
-Szerintetek mekkora szidást kapunk?-kérdezte Macu. Ám, ez hamar kiderült.
-Halljam ki törte ki a széklábát?-kérdezte Máday. Nem mondtunk semmit.
-Jól van 10/b, jól van. Addig nem mehettek ki szünetre, amíg benem vallja a tettes!-mondta, és már ment is. Döbbenten néztünk körbe.
-Ennyi? Azt hittem nagyobb büntetést kapunk.-mondta Levi. Csengetéskor összepakoltuk a cuccunkat, és mentünk a saját termünkbe. Lepakoltunk a termünkbe utána mentünk volna szünetre. Na igen, csak volna, mert Máday az folyosó végén állt.
-Ez nem viccelt!-mondta Macu.
-Nem baj. Nem nyomjuk fel Bercit!-jelentette ki Cortez. Egyetértően bólogattunk. Berci hálásan nézett ránk.
-Köszi, srácok!-mondta hálásan. Szünet végén bejött Farkas tanárnő. Mielőtt leült leellenőrizte a szék stabilságát. Óra végén Máday kísért át minket a tesi öltözőhöz. Gyorsan átöltöztünk, és mentünk a tesi terembe.
-Ma röplabdázni fogtok, és a fiúk is beszállnak. A-sok B-sek ellen!-mondta Korponay. Cortez és Milán kihozták a szertárból a röpihálót, és kezdődhetett a játék. Óra végére 5:4 lett a mi javunkra. Máday-val mentünk a nyelvi előadóba. Angolon Mr O'Realy kérdezte, hogy mit csináltunk.
-Történt egy kis baleset Gondos tanárnő székével.-vihogta Berci. O'Realy megcsóválta a fejét. Óra végén mentünk francia kultúrára. A stúdiósok küldtek nekünk dalokat ☺. Matekon egyenleteket oldottunk meg. Óra végén mentem olvasóra. Ma Nimród tartott bemutatót az Éhezők Viadala-ról. Olvasó végén a három kilencedikes eltűnt a polcok mögött. Kifelé mentem a suliból, amikor megláttam Kiarát. Félelmetesen nézett rám. Inkább sarkon fordultam, és elmentem. Otthon megírtam a leckémet. Gondoltam, elmegyek a hangszerboltba. Benyitottam, és körbenéztem. Egy lélekse volt bent (az eladólányon kívül). Mikor meghallotta az ajtó feletti kis csengőt, reménykedve nézett rám. Hosszú vörös haja felvolt fogva. Kb a húszas éveiben járhatott.
-Szia, segíthetek valamiben?-kérdezte kedvesen. Félénken mentem oda az eladó pulthoz.
-Lehet használni a zongorát?-kérdeztem halkan.
-Nyugodtan, legalább mást is hallok az óra monoton ketyegésén kívül. Agybajt kapok tőle!-fogta a fejét. Bólintottam, és a zongorához mentem. Leültem, és megint azt a dalt játszottam, amit a múltkor is.
-Szereted?-kérdezte az eladólány.
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
-Kovács Orsitól játszottál nem?
-Még sose hallottam róla.-túrtam zavartan a hajamba.
-Gyere, mutatok róla egy videót.-mondta. Odamentem, és a telefonját néztem. Istenem! Nagyon hasonlít az álmomban szerepelt nőre! A videó végén felvettem a kabátomat.
-Mennem kell. Viszlát!-mentem ki az üzletből. Haza rohantam. Otthon egyből a szobámba mentem. Bekapcsoltam a gépemet, és beírtam a keresőbe, hogy Kovács Orsi zongora művész. Rákattintottam az első linkre.
Kovács Orsolya, művész nevén Kovács Orsi. 15 éves korában fedezték fel a tehetségét. Az édesapja (Kovács Márton) külön tanárhoz járatta a fiatal virtuózt. Orsi 18 éves korában ismerkedett meg Rentai Tiborral. Két évvel később összeházasodtak. A fiatal nő már a házasságuk első évében teherbe esett. Jövő év áprilisában (10-én) megszületett a kislányuk, Nóri. A kislánynak féléves korában nyoma veszett (az a hír járta, hogy Orsi mondott le róla). Orsi ezek után összeomlott. Nehezen ment a dal írás. 32 éves korában autóbalesetben hunyt el. Végső nyughelye az Óbudai temető.
Hát, ez elég durva. Valahogy oda kéne jussak. Majd még kitalálom, gyorsan letusoltam és mentem aludni.

(11.14)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Ma nem volt a sulinál Kiara. Bementem a suliba. A boxomból kivettem a tesicuccom, és már mentem is öltözni. Korponay ma teremköröket futtatott velünk. Töri előtt kiakartunk menni szünetre, de Máday ma is a folyosó végén állt.
-Nem unja?-kérdezte Roxi.
-Ezekszerint nem. Amíg benem valljuk, addig fog teremfogságban tartani minket.-mondta Kristóf.
-Igaza van.-értett egyet Cortez. Törin Barka maratonit diktált. A szünetben bejött Máday a termünkbe.
-Bevalljátok?-kérdezte. Síri csend honolt a termen (míly' költői😁 Szerk.)
-Jól van 10/b én várok.-mondta, és kiment. Irodalmon Kardos összeszedte a beadandókat. Hárman üres lapot adtak be (Jacquelin, Roxi és Cortez). Kardos azonnal ráírta az egyest. Nyelvtanon a mondatrészekről tanultunk. Fizikán Gondos félve ült le. Most nem esett be az asztal alá. Bioszon Baranyai a növények részeiről beszélt nekünk. A nap végén hazamehettünk. Kiara sehol. Végre egy nyugodt nap! Mentem volna haza, de valami meggátolt ebben. Jobban mondva valaki.
-Miért nem válaszoltál?-kérdezte Cortez a karomat fogva.
-Nem volt kedvem.-vontam vállat.
-Jó, mikor lettél ilyen?
-Milyen?
-Zárkózott.
-Nem vagyok az.
-De, az vagy.
-Engedj el.
-Miért?
-Mert ott a barátnőd.-hazudtam. Odanézett mire kiszabadítottam magam, és azzal a lendülettel hazarohantam. Otthon megírtam a leckémet utána gondolkodtam. Az anyám egy zongora művész volt; azt pletykálták, hogy önszántából mondott le rólam, pedig igazából megmentett; fiatalon halt meg. Sóhajtva dőltem végig az ágyamon. Valaki kopogott.
-Gyereee!-mondtam. Áron jött be.
-Szia.
-Szia. Baj van?-ültem fel.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.-felelte.
-Anya küldött?
-Nem. Van egy olyan érzésem, hogy szükséged lenne rám.-mondta. Ekkor bevillant a megoldás. Áront kérem meg, hogy vigyen el!
-Van programod péntekre?-kérdeztem.
-Nincs, miért?
-Amit most fogok kérni tőled kérlek ne mondd el anyunak, jó?-kértem.
-Nem fogom. Miről lenne szó?
-Eltudnál vinni az Óbudai temetőbe?
-A hová? Temetőbe?
-Igen. Szeretnék megnézni valamit, vagy valakinek a sírját.
-Rendben, de miért nem szeretnéd, hogy tudjon róla Reni?
-Nem szeretném felizgatni ezzel, mert nem tenne jót Márknak.
-Igazad van. Jó elviszlek.
-Kösziii!-öleltem meg.
-Nincs mit. Megyek vacsorát csinálni.-ment ki a szobámból. Addig olvastam. Áron szólt, hogy kész a vacsi. Lementem enni, fürödtem utána mentem aludni.

(11.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. A fiúk szokásosan beszélgettek. Ma se volt velük Kiara. Bementem a suliba. Infóval kezdtünk, ahol szabad foglalkozás volt. Fizikán nem csináltunk semmi érdekeset. Máday ma is visszakísért a termünkhöz, és bejött hozzánk.
-Ki törte ki a széklábát?-kérdezte Máday. Mi csendben voltunk, egy embert kivéve.
-Berci volt az!-mondta... Jacquelin. Máday intett egyet Bercinek. A fiú megjátszott megbánással ment Máday után. Az ajtó becsukódott, Jacquelin felé alufólia labdát dobáltak a többiek, és szidták.
-Nem bírtad volna tartani a szád?!-kérdezte Levi.
-Most miattad igazgatóit fog kapni!-folytatta Milán. Jacquelin egyszerűen vállat vont.
-Olivér miatt csináltad?-kérdeztem csalódottan.
-Igen, és?
-Egy fiú miatt?!-kérdezték többen. Jacquelin bólintott. Megint megdobták.
-Remélem örülsz! Menj a barátocskádhoz!-mondta Levi dühösen. A lány kiment. A szünet vége  előtt öt perccel jött Berci.
-Mi volt?-kérdezte Macu.
-Kaptam egy osztályfőnökit, és kikell fizetnünk a széket.-mondta.
-Legalább nem csaptak ki.-veregette vállon Macu. Csengetéskor bejött Kardos. Nyelvtanon Cortezt kiküldték óráról, mert szemtelenkedett. Angolon Cortez ötösre felelt utána tovább mentünk az anyaggal. Francia kultúrán a francia ételekről beszéltünk. Matekon táblánál dolgoztunk. Óra után hazamentünk. Otthon megírtam a leckémet utána gitározgattam (kisebb-nagyobb hibával.) Gondoltam egy pillanatra felnézek messengerre, hogy üzent-e valaki. Miért kívánja Cortez a halálomat?! Másolom.
Cortez: Mi bajod van??
Nóri: ?
Cortez: Csoda történt! Rentai Nóra tud válaszolni egy üzenetemre!😱
Nóri: ...
Cortez: Meséljél, csak nekem...
Nóri: Mit?
Cortez: Hogy vagy mostanában?
Nóri: A rövidített verziót, vagy a hosszabbikat választod?
Cortez: Elég lesz a rövidített, köszi.
Nóri: Sose hittem volna, hogy neked ilyenről is kifogom önteni a lelkem, de legyen.
Cortez: Hallgatlak/Olvaslak.
Nóri: A barátaim elhagytak. Roxi pasija megakart csókolni. Jacquelin FEKETÉRE(!!!) festette a haját egy fiú miatt. Romokban az életem!!
Cortez: Várj... Roxi pasija megakart csókolni?!
Nóri: Igen, és Roxi ezért haragszik rám!
Cortez: Tényleg megakart csókolni?!
Nóri: IGEN. YES. SI. OUI. JA. DA. ÉS A TÖBBI IDEGEN NYELVEN IS IGEN!!!
Cortez: Nyugodj meg!
Nóri: Nem fogok megnyugodni! Tudod milyen érzés összeveszni a barátaiddal?! Ha nem segítek... NAGYON ROSSZ!!
Miközben ezt írtam, kicsordultak a könnyeim.
Cortez: Átmenjek?
Nóri: Át ne gyere!!! Ha átjössz abba belehalok!
Cortez: Jól vagy?
Nóri: Igen, csak ne gyere át!
Cortez: Mert?
Nóri: Mert a barátnőd kinyírna...
Cortez: Kiara?
Nóri: Nem, Piri néni... Igen Kiara!
Cortez: Piri néni? XD
Nóri: Nem vicces!
Cortez: Bocsi. Kiara jó fej.
Nóri: Veletek. Velem nem az. Engem utál.
Cortez: Dehogy utál!
Nóri: De. Szia.
Cortez: Nóri! Kiara nem utál!
Nóri: Szerinted nem...
Kiléptem messengerről. Elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(11.16)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Kiara ma se volt a fiúkkal. Bementem, mert rajzzal kezdtünk. Csengetésig az ikrekkel beszélgettem utána megjött Vladár.
-Portré.-mondta. Jé, valami ami nem az álmunkkal kapcsolatos! Milánt kellett lerajzolnom, ő pedig engem rajzolt. Az egészet elpoénkodtuk... sajnos. A második órára leosztályozta a műveinket. Milánnak és nekem... egyes lett. Jaj, nekem! A szünetben szorgos puska gyártás zajlott, ugyanis kémián tézét írtunk. Francián tovább mentünk az anyaggal. Törin Barka maratonit diktált. Irodalmon a szöveggyűjteményt olvasgattuk. Óra után hazamentünk. Otthon megírtam a leckémet utána olvastam. Este megvacsiztam, lefürödtem, és mentem aludni.

(11.17)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. A fiúkkal váltottam pár szót (melyik füzetem kell nekik) utána bementem a suliba. A nap unalmasan lassan telt. Délután Áron jött értem. A többiek értetlenül néztek rám, mikor bepattantam Áron mellé a kocsiba. Kb 15-20 perc volt az út a temetőbe.
-Megvársz? Szeretnék egyedül menni.-mondtam halkan.
-Biztos ne menjek veled?-kérdezte.
-Biztos. Mindjárt jövök.-szálltam ki a kocsiból. Bizonytalanul mentem be a temetőbe. Megkérdeztem egy nőtől, hogy merre találom Kovács Orsi sírját. A nő volt annyira kedves, hogy odavezetett, majd eltűnt. Bizar. A sírkövére ennyi volt írva: Itt nyugszik Kovács Orsi. Élt 32 évet. Leültem a sír előtt kihelyezett padra. Kár, hogy nem hoztam virágot ezzel megemlékezve rá. Az állítólagos igazi anyukámra. Egy kisebb hideg szellő rántott vissza a valóságba.
-Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy meghaljak!-mondtam könnyes szemmel. Felálltam, és visszamentem Áronhoz.
-Mehetünk?-kérdezte mikor beszáltam mellé.
-Igen. Köszönöm, hogy elhoztál.-néztem rá könnyes szemmel.
-Nincs mit. Kit temettek itt el?-érdeklődött.
-Kovács Orsit.
-Vagyis?
-Az anyámat. A biológiai anyámat.-mondtam, és inkább az utat bámultam.
-Értem.-dolgozta fel a hallottakat Áron. Otthon nem mondtunk erről semmit. Ez volt a mi kis titkunk. De tudtam, hogy egyszer elkell mondanom anyának. Este vacsiztam, lefürödtem utána lefeküdtem aludni.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A való életben nincs, és nem is volt olyan zongora művésznő, hogy Kovács Orsi. Csupán kitaláltam! Ne keressétek wikipédián, mert nem találtok róla semmilyen információt!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.