(10.07)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Ma Cortezen kívül mindenki a suli előtt volt. Kiara mesélt a fiúknak valamit. Üveges tekintettel mentem be. Felmentem a boxomhoz. Roxi dühösen nézett rám. Kivettem a tesi cuccomat, és mentem az öltözőbe. Hamar átöltöztem. Kint az udvaron volt öt sulikörünk. Óra végén mentünk törire. Barka Jacquelint feleltette. Olyan történt amit sose felejtünk el.
-Nem tudom.-vont vállat a francia lány. Még a tanárnő is döbbenten nézett rá.
-Biztos?-kérdezte Barka.
-Aha.-válaszolt flegmán Jacquelin.
-Sajnálom, egyes.-mondta döbbenten Barka. Óra végén mindenki Jacquelint bámulta.
-Mi van?
-Te nem tanultál?-kérdezte Macu.
-Ja, és?
-Dehát, te mindig tanulsz!-mondta Berci.
-Úristen, kaptam egy egyest!-mondta „riadtan”-És akkor mi van?
-Te nem ilyen vagy.-csóváltam a fejem szomorúan.
-És, ha igen?!
-Egy fiú miatt!
-Nem ismered!
-Nézz már magadra! Feketére festetted MIATTA a hajadat!!
-Mert neki tetszik!
-Ez nem te vagy!!
-Mondja ezt a pasi lopó!-mondta dühösen. Szóval Roxi „figyelmeztette”. Vegyes érzelmekkel mentem ki a teremből. Bementem a lánymosdóba, és leültem a hideg kőre. Mikor lettek ilyenek a barátaim? Miért mindig én vagyok a rossz? Felhúztam a térdeimet, és ráhajtottam a fejemet. Egy lány jött be a mosdóba. Mikor meglátott aggódva nézett rám.
-Jól vagy?-kérdezte a lány. Hosszú barna (enyhén göndör) haja volt. Néhány tincs az arcába lógott.
-Nem igazán.-mondtam őszintén. Ő is leült mellém.
-Bognár Fruzsina.-nyújtotta a kezét.
-Rentai Nóra.-fogtam vele kezet.
-Melyik osztályba jársz, Nóri?-kérdezte kedvesen.
-10/b. Te, Fruzsina?-kérdeztem vissza.
-Jajj, hagyd a Fruzsinát! Csak akkor hívnak így, ha haragszanak rám! Csak Fruzsi.-mondta. Mosolyogva bólintottam.
-Én is így vagyok a Nórával. Szóval, melyik osztályba is jársz?
-11/a. Te olvasókörös vagy?
-Igen. Te?
-Én suliújságos vagyok. Azon belül is én írom az ajánlókat, és néha beugrom a fotós helyére.
-Az szuper. Ki a kedvenc tanárod?
-Kardos. Olyan jófej tud lenni, de emiatt a többiek hülyének néznek.
-Szerintem is jófej. Lehet, hogy nem fogsz normálisnak tartani, de nekem Vladár nem a kedvenc tanárom.
-Szerintem így is normális vagy.
-Köszi. Mi a kedvenc könyved?
-Uhh, abból sok van.-nevetett. Mosolyogva néztem rá.
-Nekem is rengeteg kedvencem van.-mondtam. Csengettek. Mindketten felálltunk a földről.
-Remélem még összefutunk. Szia!-ment ki a lány wc-ből. Én is kimentem. A teremben minden szempár rám szegeződött. Megjött Kardos.
-Szöveggyűjtemény elő!-mondta köszönés nélkül.
-Nem játszhatnánk?-kérdezte Berci. Merész kérdés volt, de tudtam mi lesz ennek a vége.
-Játszani? Játszani?!
-Igen.
-Rendben, Bertalan rendben. Játszunk kérdezz-feleleket. Gyere ki a táblához!-mondta Kardos. Berci kiment. Egyesre felelt, pedig próbáltam súgni.
-Jövőhétre kérek egy beadandót a tanórai viselkedésről!-mondta. Mindenki összepakolta az irodalom cuccát. Kardos magához hívatott.
-Nimród elmondta, hogy tudsz róla.-mondta halkan.
-Igen.
-Ne mondd el senkinek, jó?
-Nem fogom.-mondtam. A szünetben mindenki a padom köré gyűlt.
-Miért mondta Jacquelin, hogy „pasi lopó” vagy?-kérdezte Milán. Roxi rám nézett.
-Mondd csak el nekik.
-De a pasid kezdte!
-Mit?-kérdezte Levi.
-Roxi barátja tegnap megakart csókolni.-mondtam halkan.
-Te akartad! Bence mondta, hogy rámásztál!
-Hazudik!-mondtam indulatosan.
-Csaj bunyó! Csaj bunyó!-skandálta Berci, mire Levi nyakon csapta.
-Tudod mit? Higgy amit akarsz! Engem már nem érdekel.-mondtam, és kimentem az udvarra. A padon ülve gondolkodtam.
-Én hiszek neked!-mondta Levi.
-Én is!-jött hozzám Milán is. Sőt az egész balhés ötös (Cortezen kívül, mivel ő beteg). Hálásan néztem rájuk.
-Köszönöm.-mondtam. Csengetéskor mentünk nyelvtanra. Kardos engem feleltetett. Ötöst kaptam. Fizikán kicsit felidegesítettük Gondost.
-Hé, Berci! Próbáljuk ki a gyorsulást!-mondta Levi, és hozzávágott egy radírt.
-Áuuu!!-kiáltott fel Berci.
-Én szóltam!-röhögött Levi. Néhány fiú is a gyorsulást, és az erőt „próbálgatta”. Csakhogy mindezt órán.
-Elég volt! Lapokat elő!-mondta Gondos. Néhányan a füzetükből téptek ki lapot. Az óra végére a dogából annyi lett, hogy elővettünk egy lapot. Én személy szerint megsajnáltam a tanárnőt. Az utolsó óránk biosz volt Baranyai tanárnővel. A növényekről beszélt. Óra után átvittem a leckét Corteznek. Bekopogtam, és Ádám nyitott ajtót.
-Szia, Nóri. Mi járatban?
-Leckét hoztam.
-Rendben. Menj fel nyugodtan.-engedett be. Hú, de régen voltam itt. Felmentem az emeletre. Megálltam Cortez szobájának az ajtaja előtt. Mély levegőt vettem, és bekopogtam.
-Gyere!-jött bentről a válasz. Benyitottam, de Cortez egészségesnek tűnt.
-Szia, lógós.-köszöntem neki.
-Én úgy mondanám, hogy vettem ki egykis szabadságot.-röhögött a fiú.
-Hoztam a leckét.
-Nincs hozzá erőm!-dőlt vissza az ágyába. Szemforgatva leültem, és kipakoltam a táskámból a jegyzeteket.
-Biztos, hogy ez csak a mai anyag??
-Biztos.
-Odaadnád a zsepit? Ott van az asztalon.-mutatott a százas pzs-re. Odamentem a zsepiért. Ha valaki úgy gondolta, hogy egy ember nem tud kétszer kiborulni egy dolog miatt, akkor cáfolom. Mert nekem sikerült. Kicsit sokat gondolkodhattam ezen, mert Cortez szólt.
-Nóri? Odaadod?-kérdezte szórakozottan. Megfogtam a csomagot. Éreztem egy könnycseppet az arcomon.
-Nesze!-egy hirtelen mozdulattal hozzávágtam. Ezen meglepődött.
-Nóri, jól vagy?
-Nem. Szia.-fogtam a táskámat. Nem akartam, hogy megint sírni lásson.
-Állj csak meg!-kelt ki az ágyából.
-Nem. Mennem kell.-indultam az ajtóhóz, de megfogta a vállam. A gyomromba életre keltek a pillangók. Már azt hittem elpusztultak!
-Mi bánt?
-Semmi!
-Látom rajtad, hogy van valami.-mondta gyengéden. Nagyot sóhajtottam.
-Ezt nem veled akarom megbeszélni. Szia!-mentem ki a szobájából. Gyorsan elakartam menni, de az ajtóban Kiarába botlottam. Összehúzott szemekkel nézett rám.
-Mit keresel itt?-kérdezte.
-Nyugi, csak a leckét hoztam!-mentem volna ki, de feltartott.
-Várj! Mondani akarok valamit!
-Mit?
-Hagyd békén! Ő az én barátom! Ha csak ránézel is... neked annyi!-sziszegte az utolsó két szót.
-Osztálytársak vagyunk, ergó egésznap egymás társaságában!
-Okos lánynak tartalak, majd megoldod. A további, viszont nem látásra Nóra!-ment be az ajtón. Szuper, három lány utál engem! Hazamentem. Otthon megírtam a leckémet. Lementem vacsizni. Anya a napomról érdeklődött.
-Mi volt ma a suliban?
-Még tegnap összevesztem Roxival. Nimród elmegy évvégén. Ma Jacquelint haragítottam magamra, viszont összebarátkoztam az egyik lánnyal a wc-ben. Délután átvittem Corteznek a leckét, és Kiara mondta, hogy hagyjam békén Cortezt.-meséltem, miközben a villával turkáltam a krumpliban.
-A lány wc-ben barátkoztál?-kérdezte Áron. Anyával pislogás nélkül néztünk Áronra.
-Most mivan?
-Neked ennyi maradt meg?
-Nem, csak... elég érdekesen hangzik.
-Egyébként kedves lány. 11-es, Fruzsinak hívják.
-Örülök, hogy a körülményekhez képest van egy barátnőd.-mondta anyu.
-Én is. Nem vagyok éhes. Felmehetek?
-Menj csak.-engedett el anya. Felmentem a fürdőszobába fürdeni. Gyorsan lefürödtem utána lefeküdtem aludni.

(11.08)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Roxi és Bence éppen a suli előtt búcsúzkodtak. Úristen, reggel nyolctól délután kettőig nem látják egymást! Brühühü. Bementem a suliba. Felmentem a boxomhoz betenni néhány holmimat. A szekrény ajtóról egy négyünkről (Nimródról, Roxiról, Jacquelinról és rólam) készült kép díszelgett. Sóhajtva csuktam be, és lementem az infó terembe. Ma szabad foglalkozás volt. Fizikán Gondos kiosztotta a tegnapi dogákat. Jacquelin egy üres lapot adott be, ezért neki egyes lett. Az osztályból csak neki lett egyes. A többieknek jobb lett. Nekem négyes lett. Nyelvtanon Kardos dogát íratott. A megoldásokat egy zsepire írtam, és átadtam a többieknek. Mikor Jacquelinhoz került, egyszerűen széttépte! Aki nem látta az vagy egyest kapott, vagy egy kegyelem kettest. Angolon Roxi felelt. Kettest kapott. Ennek nagyon nem lesz jó vége! Francia kultúrán jegyzeteltünk. Matekon tézét írtunk. A nap végén fáradtan mentem haza. Megírtam a leckémet, aztán olvastam. Este lementem vacsizni.
-Nem lesz jó vége.-motyogtam vacsora közben.
-Minek?-kérdezte Áron.
-Jacquelin ma kapta meg a második egyesét. Roxi pedig az első kettesét. Ráadásul nyelvtanon dogát írtunk, Jacquelin meg széttépte a megoldásokat. Volt aki egyest kapott ezért, és volt aki kegyelem kettest.
-Nagyon megváltoztak.-állapította meg anya.
-De csak a jelenlegi barátjuk miatt!
-Emlékszem, hogy Virág is megváltozott Dorián miatt. Csak sajnos a rossz irányba.
-De jött Ricsi, fehér ló helyett egy robogóval, és megmentette Virágot.-fejeztem be a történetet.
-Pontosan.-mondta anyu. Ma mindent megettem. Felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(11.09)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Rajzzal kezdtünk. Csengetéskor bejött Vladár.
-Rémálom!-mondta. Néha azt gondolom, hogy neki mások álmai a mániája. Lerajzoltam magamat, és a (volt) barátaimat. Magamat szemből rajzoltam le, Jacquelint és Roxit balról állnak nekem háttal, Nimród pedig jobb oldalról áll nekem háttal, de visszanéz rám. A háttér fekete. Elég nyomasztó látványt nyújtott. Óra végén Viktor összeszedte a lapokat. Az enyémet kicsit sokáig nézte. Vladár mindenkiét felmutatta. Az egyik rajzon sokáig időzött a tekintete. Az volt az enyém.
-Rentai, ez mi?-mutatta fel a munkámat. Mindenki rám nézett. Nimród jól tudta mit ábrázol.
-A rémálmom.-mondtam egyszerűen.
-De mit ábrázol?
-Azt, hogy a barátaim elhagynak. A három közül kettő már elhagyott. Szóval részben valóra vált.-magyaráztam meg a munkám. Vladár elgondolkodott ezen.
-Értem. Ötös.-mondta. Nem tudtam örülni életem első rajz ötösének, mert ahogy a rajzom is ábrázolta, elhagytak a barátaim. A következő órán csendben ültem. Vladár nem kritizált, és nem is szólt rám. Kémián Gondos a kis kedvencét (Milánt) feleltette. Természetesen egy kis segítséggel ötöst kapott. Francián Levi felelt ötösre. Törin Berci felelt. Hármast kapott. Irodalmon csendben elfoglalhattuk magunkat, mert Nimróddal beszélt Kardos. Óra után hazamentünk. Nimróddal mentem hazafelé. Az egész utat végig beszélgettük.
-Majd januárban kell franciából magas fokú nyelvvizsgát tennem.-mondta Nimród.
-Értem. Biztos sikerülni fog!-mosolyogtam rá. Nem vidám mosoly volt, hanem inkább szomorú. Nimród halványan elmosolyodott.
-Köszönöm, hogy bízol bennem.
-Viccelsz? Jó vagy franciából! Jacquelin után te vagy a legjobb!
-Megértettem. Most megyek, majd később beszélünk. Szia!-köszönt el a kapunkban. Bementem a házba. A szobámban megírtam a leckémet, és az irodalom beadandót is. Hamar végeztem. Fogtam a jegyzeteimet, és átmentem Cortezhez. Megálltam a kapujuk előtt, de végül csak bedobtam a postaládájukba. Otthon még olvastam egy kicsit, majd felmentem messengerre. Rögtön jött egy üzenetem. Másolom.
Cortez: Láttalak.
Jó.
Cortez: Tudom, hogy láttad.
Nincs kedvem reagálni, bocs.
Cortez: Nem szeretnél írni?
Nem.
Cortez: Nóri?
Így hívnak.
Cortez: Megőrjítesz néha...
Jó tudni.
Cortez: Válaszolj!
Nem. Kinyírna a csajod!
Cortez videóhívást indított.
Nem fogadom!
Cortez: Ne idegesíts!
De néha olyan jó érzés.
Cortez: Jó, akkor ne reagálj, ne írj!
Nyugi nem reagálok, nem írok.
Cortez: Szia!!
Szia. Jót beszélgettünk.
Nimród elérhető lett, így ráírtam.
Nóri: Szia!
Nimród: Szia, mitcsinálsz?
Nóri: Veled beszélgetek. Te?
Nimród: Én is.
Nóri: Nagyon érdekes. :)
Nimród: Ne használj hangulatjelet.
Nóri: :(
Nimród: Itt hagylak!
Nóri: Jó, befejeztem! :)
Nimród: Szia!
Nóri: Nenenene! Befejeztem, tényleg!
Nimród: Rendben.
Nóri: Neked kész az irodalom beadandó?
Nimród: Jól átgondoltad?
Nóri: Igaz...
Nimród: Bocsánat, de mennem kell. Holnap találkozunk, szia!
Nóri: Rendben. Szia.
Kiléptem messengerről. Lementem vacsizni utána mentem fürdeni. Már annyira álmos voltam, hogy rögtön elaludtam.

(11.10)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. A fiúk már ott beszélgettek valamiről.
-Sziasztok!-köszöntem, és már mentem is tovább. Az első óránk fizika volt. Gondos bepótolta a múlt órai dogát. Sebesen leírtam a megoldásokat egy papírra, és átadtam a mellettem ülő Roxinak, aki tovább adta Levinek. Így adogadták a puskát egész órán. A következő óra tesi volt. Korponay beállította a lányokat is focizni. Ismét én voltam a b-sek kapusa. A végeredmény 6:3 lett a mi (b-sek) javunkra. Törin Roxi felelt. Karót kapott. Látszólag nem viselte meg nagyon, sőt semennyire se. Angolon párbeszédeket hallgattunk. Ofőnökin Haller fejcsóválva jött be.
-Gyerekek, gyerekek.-kezdte.
-Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a tanárok Jacquelinra és Roxira panaszkodtak a rossz jegyek miatt. Mi ennek az oka, lányok?-kérdezte az ofő.
-Nem érek rá tanulni, mert Bencével találkozunk mindennap.-mondta Roxi.
-Én pedig Olivérrel vagyok!-mondta Jacquelin.
-Kicsit kevesebb randi, és több tanulás. Megoldható?
-Nem!-mondták egyszerre. Az ofő döbbenten nézett rájuk. Minden tanárnak ez volt a reakciója.
-Mondjad Berci.-szólította fel a rocker fiút.
-A többiekre nem jött panasz?
-Jó, hogy mondod. Gondos tanárnő panaszkodott a múlt órai munkátokra. Levente miért dobáltál radírt?
-Én csak a gyorsulást próbálgattam.-mondta védekezésképp Levi.
-Fizikán?-kérdezte Haller.
-Tananyag.-érvelt Levi. Haller bólintva jelezte, hogy végül is igaz.
-Próbáljatok meg viselkedni...-a mondatot a csengő szakította félbe.
-Jó hétvégét!-mondta végül. Mindenki kiment a teremből. Felvettem a kabátomat, és hazamentem. Otthon megírtam a leckémet utána olvastam. Este lementem vacsizni utána lefürödtem, majd mentem aludni.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.