(05.08)

*Nóri szemszöge*

„- Kicsinállak, te hazug patkány! - ugrottam volna neki, de valaki lefogott...”
Nik fogott le.
- Engedd el, mert kíváncsi vagyok, hogy csinálna ki - mondta Gergő. Újból nekiindultam, de továbbra se tudtam kiszabadulni Nik karjai közül.
- Engedj el! Kicsinálom! - ficánkoltam.
- Hallottad, mit mondott. Engedd el! - utasította Niket. Nem mozdult, továbbra is engem fogott. Ekkor erősen ráléptem a lábára.
- Auu! - elengedett, én pedig abban a pillanatban nekirontottam Gergőnek, de Nik ismét elkapott.
- Engedj már el! - mondtam dühösen.
- Na végre! - hagyta figyelmen kívül a toporzékolásomat. A balhés ötös jött.
- Hé, Nádor! - hallottam Milán hangját.
- Megjött a pasid? - nézett rám gúnyosan. Szikrázó tekintettel néztem a szemébe.
- Dominik, engedj már el!
- Igen, Dominik engedd el - mondta Gergő.
- Nem szeretem, ha megmondják mit csináljak - címezte Gergőnek.
- Takarodjál! - mondta Milán.
- Mi lesz, ha nem megyek?
- Akkor az apád legközelebb a kórházban fog látni - mondta Levi.
- Nem vernétek meg.
- De, igen!
- Hallottad, Nádor. Kotródj vissza a csatornába az apádhoz, és a többi patkány közé! - mondta egy ismeretlen srác.
- Veled még számolok - mutatott rám.
- Nem hinném - mondta Cortez. Gergő végig nézett rajtunk, és elment. Az idegen srác győztes mosollyal nézett Gergőre.
- Elengedhetsz - mondtam nyugodtabban Niknek. Lassan elengedett.
- Nem kellett volna rátaposni a lábamra.
- Bocs - mondtam.
- Nem kellett volna bele avatkoznod, Kornél! - mondta Levi a srácnak.
- Nyugodj meg, Levi! - mondta a srác (Kornél).
- Honnan ismeritek egymást? - kérdeztem.
- Másodunokatesóm - sóhajtotta Levi. Döbbenten néztem rá, majd Kornélra.
- Nem is tudtam, hogy van másoduncsitesód - mondtam.
- Sose kérdezted - vont vállat.
- Nóri, ugye? - kérdezte tőlem Kornél.
- Igen - mondtam.
- Hallottam a balesetedről.
- Ki gondolta volna.
- Honnan ismered Nádort?
- Általánosban osztálytársak voltunk.
- Részvétem.
- Köszi - mondtam mosolyogva.
- Hazakísérjünk? - kérdezte Cortez.
- Nem kell, de köszi - indultam haza Nikkel. Már majdnem otthon voltunk, amikor valaki megfogott. Nik hátrafordult.
- Engedd el!
- Jó, bocsi - engedett el gyorsan Simon.
- Mit akarsz?
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Miért? - kérdezte Nik.
- Mindenért.
- Miért csináltad? Mondd, miért?!
- Akkor még jó bulinak tűnt, hogy az idegeidre megy, Geri.
- Igen? Nos, ezért kómában voltam! - üvöltöttem. Simon lehajtotta a fejét.
- Sajnálom.
- Hagyjuk, ti nem tehettetek róla - mondtam, és bementünk a kapun.
- Egyébként, miért fogtál le?
- Nem akartam, hogy hülyeséget csinálj.
- Az hülyeség lett volna, ha kinyírom?!
- Igen, az lett volna!
- Miatta kellett kórházban lennem!
- Tudom!
- Akkor?!
- Ha megverted volna, akkor tönkreteszi az életed!
- Már így is tönkretette! Nem mindegy, hogyan tudná ezt fokozni?!
- Nem mindegy, mert akkor valamelyik pletykamagazin címlapján díszelegnél - mondta, majd bement a házba. Pár percig még kint álltam, majd egyből a szobámba mentem. Elővettem a nyelvtan cuccomat, és tanultam. A tanulást egy halk kopogás szakította meg.
- Gyere!
- Mi a baj? - jött be anya a szobámba.
- Semmi! - mondtam kicsit dühösen.
- Azt tudod, hogy Dominiknak mi a baja?
- Nem.
- Biztos? Elég mérgesnek tűnt, amikor bejött.
- Lehet, hogy egy kicsit összekaptunk, Gergő miatt - ismertem be.
- Mi történt?
- Mikor kijöttem a suliból, Gergő már ott volt a suli előtt. Kiakartam volna csinálni, de Nik lefogott. Itt a kapun belül megkérdeztem tőle, hogy miért fogott le. Erre az volt a válasza, hogy nem akarta, hogy hülyeséget csináljak.
- Bármennyire utálom azt a gyereket, de szerintem se lett volna jó ötlet, ha megvered.
- Jó, értem - mondtam, majd felálltam az asztaltól.
- Bocsánatot kérek, Niktől - mentem át Nikhez. Bekopogtam.
- Gyere! - mondta, mire bementem.
- Bocsánatot szeretnék kérni - mondtam. Nik rám nézett, majd ölelésre tartotta a kezét. Gondolkodás nélkül megöleltem.
- Ne haragudj! - mondtam.
- Nem haragszom! - mondta. Mikor elengedtük egymást, visszamentem tanulni. Ha veszekszünk sose szokott egy napnál tovább tartani a harag. Mikor befejeztem a tanulást, átmentem Márkhoz. Éppen aludt.
- Nóri, gyere egy kicsit - szólt Nik. Kimentem hozzá.
- Igen?
- Holnap vissza kell mennem Velencébe.
- De, csak szombaton jöttél.
- Tudom, de muszáj visszamennem.
- Oké. Mikor indul a géped?
- Délelőtt tízkor.
- Értem.
- De a nyáron még találkozunk.
- Tudom.
- Nem akarsz játszani valamit a gitárodon?
- Ha akarod - indultam a szobámba. A kezembe vettem a gitáromat, és megpengettem a húrokat.
- Kész a vacsora - szólt Áron.
- Megyünk - leraktam a gitárt, és lementünk enni. Vacsora után elmentem fürdeni, és lefeküdtem aludni.

(05.09)

*Nóri szemszöge*

Teljesen értelmét vesztette számomra a „barátság” szó. Kezdjünk mindent szépen az elején.
Reggel elindultam a suliba. Gergő nem volt sehol. A sulinál az öt fiú -beszélgetett. Gergő még mindig sehol. Nagyon helyes, maradjon is így. Bementem a suliba. Infón szabad foglalkozás volt. Roxi youtube-on nézett valamilyen videót, Jacquelin facebookozott, Nimród és én pedig honfoglalóztunk. A szünetben az udvaron beszélgettünk. Fizikán a tábláról másoltunk. Nyelvtanon Kardos megkérte Nimródot, engem és a gyengén állókat, hogy segítsünk elpakolni az elballagott végzősök könyveit. A következő órákra Kardos elkért minket, és a könyvtárba mentünk. Egy dobozt akartam felemelni a földről, de nagyon nehéz volt.
- Várj, segítek - mondta Cortez, és kivette a kezemből a dobozt. Felemelte, és befordult az egyik polcsorba. Megfogtam egy újabb dobozt, de Nimród kivette a kezemből.
- Elvittem volna - mondtam.
- Vidd azt a kisebbet - mondta, és Cortez után ment. Megfogtam a kisebb dobozt, és feltettem a polcokra a könyveket.
- Neményi, maradj! Megyek én! - hallottam Cortezt, amint kimegy a könyvtárból. Utána mentem.
- Mi bajod van? - megállt, és visszanézett rám.
- Semmi.
- Akkor?
- Idegesít!
- Ki? Nimród?
- Igen, folyton okoskodik, és megmondja, hogy mit csináljak!
- Nem szokott dirigálni - védtem ösztönösen Nimródot.
- De, szokott. Csak te már nem veszed észre, mert állandóan vele vagy!
- Igen sokat vagyok a társaságában, mert barátok vagyunk! De akkor sem szokott dirigálni!
- Barátok, valóban?
- Igen, valóban!
- Egy barát nem hagyná, hogy elmenj! - mondta indulatosan. Lesütöttem a szemem.
- Nem engedem, hogy így beszélj róla! - néztem a szemébe.
- Elnézést, hogy véleményt merek mondani róla!
- Neked csak negatív véleményed van róla!
- Mondj egy pozitívumot!
- Ő nem bántana meg! - mondtam a könnyeimmel visszatartva. Sarkon fordultam, és visszamentem a könyvtárba. Minden szempár rám szegeződött, nem érdekelt. Leültem, és a hátamat a dráma „részleg”-nek támasztottam, és kitört belőlem a néma zokogás.
- Ne sírj - mondta Nimród. Ő is leült mellém.
- Rossz barát vagyok? - néztem rá könnyes szemmel. Letörölt egy könnycseppet.
- Miért lennél rossz barát?
- Mert hagylak elmenni.
- Emiatt nem tartalak rossz barátnak. A kirándulásig halasztottam az átjelentkezést.
- Miért?
- Normális körülmények között nem mondtam volna el, de most megteszem. Azért halasztottam, mert reméltem, hogy megváltoznak a dolgok.
- Milyen dolgok?
- Az, hogy úgy érzel irántam, ahogy én irántad. Szeretlek! - mondta, nekem pedig ismét megeredtek a könnyeim. Megint letörölte a könnyeimet, és közelebb húzta az arcomat, majd... megcsókolt. Visszacsókoltam, de ez a csók nem jelentett nekem semmit. Úgy nem. Valaki megköszörülte a torkát.
- Bocsika - mondta Kristóf, és tovább ment egy dobozzal.
- Bocsánat, nem tudtam uralkodni - mondta Nimród.
- Semmi baj - mondtam, mire megölelt. Mikor végeztünk a pakolással, hazamentünk. Otthon éppen a szobámba tanultam a törit, amikor valaki szinte feltépte a szobám ajtaját. Két lány állt az ajtóban.
- Igaz? - kérdezte Roxi. Értetlenül néztem rájuk.
- Mi igaz?
- Te és Nimród jártok?!
- Mi? Miért járnánk?
- Mert csókolóztatok! - mondta Jacquelin.
- Igen, de honnan tudjátok? - kérdeztem továbbra is értetlenül. Roxi elővette a telefonját, és belépett facebookra. Mikor belépett a kezembe adta a telefonját. Egy kép volt Nimródról és rólam, amikor Nimród megcsókolt. A kép feltöltője pedig... Kristóf Felmayer.
- Ez nem lehet igaz - suttogtam magam elé a szavakat. Visszaadtam Roxinak a telefonját, és kimentem a szobámból. A lányok értetlenül követtek.
- Hova mész?
- Megölöm Kristófot - indultam ki az ajtón. Átmentem Kristófékhoz. Becsöngettem, és Dave nyitott ajtót.
- Szia, Nóri - köszönt kedvesen.
- Kristóf itthon van?
- A szobájában van.
- Felmehetek hozzá?
- Nyugodtan - engedett be. Dave eligazított. Kopogás nélkül mentem be a szobájába.
- Kopogni? - nézett rám.
- Miért?! Miért csináltad?! - kezdtem köszönés nélkül, és dühösen.
- Mi? Auu! - mondta, mikor párnával ütöttem.
- Miért kellett feltenned azt a képet?!
- Bocs, au! Tedd már le a párnámat!
- Nem! Miért kellett megosztanod mindenkivel a magán életemet?! - kérdeztem dühösen.
- Ne haragudj, letörlöm!
- Hagyd a francba! - mondtam, majd letettem a párnáját, és kimentem.
- Viszlát! - mondtam dühösen, és hazáig futottam. Otthon felrohantam a szobámba, és a babzsák fotelembe ültem.
- Kész a vacsi - szólt anya, estefelé. Lementem enni, majd lefürödtem és mentem aludni.

......................Eddig tartott........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Akik Nikre tippeltek, azok eltalálták! A 10 kérdést várom commentbe!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.