(05.01)

*Nóri szemszöge*

Kirándulás 2.nap:

Arra ébredtem, hogy valaki egy vödör(!!!) vízzel öntött le. A lányok se jártak másképp.
- Áááááááá! - sikítottunk. A három fiú kirohant a szobából.
- Melyik volt az?! Kinyírom! - mondta Roxi.
- Nem tudom, nem láttam - mondtam, miközben a vizes tincseimet söpörtem ki az arcomból.
- Mennyi az idő? - kérdezte Jacquelin.
- Hajnali fél hét - néztem a telefonomon az időt.
- Kinyírom őket! - mondta Roxi. Vettünk fel szárazruhát, és kimentünk. Az összes fiú rázkódó vállal nézett ránk.
- Ki volt az?
- Mi? - kérdezte Macu.
- Ki öntött le minket?
- Passz, lehet, hogy csak beáztatok.
- Vagy eláztak - mondta Berci, mire elröhögték magukat. Összehúzott szemmel néztünk rájuk.
- Még megbánjátok! - mondtam. Erre elhallgattak, majd mégjobban röhögtek. Reggeli után megetettük a lovakat is, majd felnyergeltük őket.
- Megyünk a tóhoz? - kérdezte Macu.
- Mehetünk - mondta Milán. Kivezettük a lovakat, majd felültünk rájuk.
- Gyíá, Szélvész! - indult elől Milán. Követtük őket. Ismerős érzés volt vágtatni, de nem azért, mert tegnap is vágtattam. Még régebbről, nem tudom miért, de volt egy ilyen érzésem.
- Gyerünk, Diablo! - mondtam, majd sebesen vágtattunk. A fiúk már a tó szélén voltak.
- Bemegyünk?
- Jó, de csak a szélén legyünk - mondta Kristóf. Bementek a vízbe.
- Ebéd után kijövünk úszni?
- Oké, csajok? - kérdezte tőlünk Milán.
- Benne vagyunk - vont vállat Roxi. Még lovagoltunk egy kicsit.
- Hó, miaz ott? - mutatott Levi a távolban lévő füstre. A tanya felől jött.
- Az? Készül az ebéd - válaszolt Cortez.
- Ja, jó - mondta Levi.
- Hőst szeretél játszani? - kérdezte Berci.
- Nem, köszi. Gyerünk, Sotekaaa! - mondta, és már el is vágtatott Levi. Nevetve követtük a vágtató Levit. Egymás mellett mentünk Roxival és Jacquelin-nal.
- Hóó! - mondta Jacquelin. Mi is megálltunk.
- Miaz? - kérdeztem, mert nem tudtam miért álltunk meg.
- Nézd! - mutatott egy... valamire. Leszálltunk a lovakról, és közelebb mentünk. Egy szürke kiscica volt az.
- De édiii! - mondta Jacquelin. Felvette a kiscicát, és simogatni kezdte.
- Annyira aranyos! - mondtam, és megsimogattam én is. Felültünk a lovakra, és visszamentünk a tanyára. A cica végig Jacquelin kezében volt. A fiúk már ott voltak, és ránk vártak.
- Nézzétek! - szállt le Jacquelin a cicával a kezében.
- Hol találtátok? - kérdezte Levi.
- Arra - mutattam hátrafelé.
- Megtaláltátok Cirmost? - jött ki Zoli.
- Igen.
- Merre bóklásztál? - vette át Zoli a kiscicát (Cirmost). A kis Cirmos dorombolni kezdett.
- Jó, leteszlek! - tette le a földre a kiscicát.
- Reggel nem hallottatok semmit? - kérdezte Haller.
- Mire tetszik gondolni tanár úr? - kérdezte Berci.
- Sikításra - kész, a fiúkból kitört a röhögés. Haller értetlenül nézte a röhögő társaságot.
- Nem vicces, ha leöntötök három alvó lányt! - mondta Roxi.
- De, igenis az! - röhögött Macu.
- Nem, nem az! - mondtam.
- Kész az ebéd! - szólt Zoli. Bementünk a házba enni.
- Ebéd után megyünk úszni? - kérdezte Berci.
- Mehetünk - egyeztünk bele. Hamar megebédeltünk utána bementünk a szobánkban készülődni.
- Melyiket vegyem fel? - kérdeztem a lányoktól. Az egyik kezembe a zöld egyrészes fürdőruhám volt, a másikban a mentazöld bikinim.
- Bikini! - mondták egyszerre.
- Hát, jó - mondtam. Felvettük a bikininket, arra vettünk fel egy pólót, és egy rövidnadrágot. Kimentünk a lovakhoz. Felálltunk egy székre, és úgy ültünk fel a lovakra. Fura érzés volt szőrén megülni Diablot.
- Légyszi, most ne vágtassunk - suttogtam. Lassan elindultunk. Ezt nem hiszem el! Cortez vágtatott(!!!) el mellettünk nyeregnélkül. A fiúk már a tóban voltak.
- Jöttök lányok? - kérdezte Milán.
- Igen, persze! - mondta Roxi. Leszállt Crystalról, és levette a ruháját. Jacquelin is követte a példáját. Jaj, már csak én voltam ruhában. Oké, mély levegő! Leszálltam Diablotól, és levettem a pólómat, és a nadrágomat. Visszatornáztam magam Diablo hátára, és bementünk a vízbe.
- Ááá,  Berci! - sikított Jacquelin.
- Nyugi van! Ez csak víz! - röhögött Berci. Beljebb mentünk.
- A lovak élvezik - mondta Cortez.
- Az lehet - mondtam.
- Figyelj! - mondta, majd... felállt Chili hátára!
- Nem fogsz leesni? - kérdeztem rémülten.
- Nem. Állj fel te is! - mondta.
- Biztos, hogy jó ötlet?
- Igen, ne aggódj! - mondta. Mély levegőt vettem, és imádkoztam, hogy ne essek bele a vízbe. Felálltam! Sikerült, és még nem estem bele!
- Wow!
- Ugye?
- Igen - néztem körbe.
- Hol van Berci? - kérdeztem.
-Wáááá! - jött hirtelen fel a víz alól az emlegetett szamár. Ekkor felgyorsultak az események, ugyanis Diablo felágaskodott egy kicsit, én pedig a vízbe estem.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Diablo felágaskodott, Nóri pedig a vízbe esett. Gondolkodás nélkül utána ugrottam. Megfogtam a kezét, és felhúztam a felszínre. Felköhögött egy kis vizet.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen.
- Biztos? Miért nem úsztál fel rögtön? - bombáztam kérdésekkel. Lesütötte a szemét.
- Emlékszel amikor a suliban, és tegnap is megkérdeztem, hogy milyen mély a víz?
- Igen - bólintottam.
- Azért kérdeztem, mert... - kezdte, de Levi ugrott mellénk. Egy kisebb hullám keletkezett.
- Hali, mizu? - kérdezte.
- Semmi - mondta Nóri.
- Király, Cortez jössz versenyezni? - nézett rám.
- Menj nyugodtan - mondta Nóri.
- Biztos? Nem akartál mondani valamit?
- Nem fontos - úszott (vagy próbált úszni) vissza Diablohoz.
- Baj van? - kérdezte Levi.
- Nincs, akkor megyünk? - kérdeztem.
- Ja!

*Nóri szemszöge*

Nagynehezen odaúsztam Diablohoz. Felhúztam magam, és ráültem.
- Jól vagy? - jött mellém Roxi.
- Igen - bólintottam.
- Láttam, hogy belestél a vízbe.
- Nem vészes - néztem rá.
- Beállunk a fiúkhoz versenyezni?
- Miben versenyeznek?
- Úszásban.
- Inkább kihagyom - mondtam.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Semmi, tényleg.
- Nóri, mondd el. Kérlek - nézett rám könyörgőn.
- Oké, de ne itt a többiek előtt - indultam ki a partra. Követett.
- Na, miről van szó?
- Elmondom, de ne mondd el senkinek!
- Nem fogom!
- Oké, az van, hogy... nem tudok úszni - mondtam halkan.
- Nem hallottam, bocsi. Nagyon halkan mondtad.
- Nem tudok úszni - mondtam hangosabban.
- Ennyi?
- Miaz, hogy ennyi?
- Azt hittem, hogy más bajod van.
- Nem, csak az, hogy nem tudok úszni!
- Ez nem ciki. Az anyukám a mai napig nem tud úszni.
- Megnyugtató - mondtam.
- Visszamegyünk?
- Jó - mondtam. Visszamentünk a lovakkal a vízbe.
- Cortez a nyertes! - mondta Jacquelin.
- Gratu - mondtam.
- Köszi, beszélhetnénk? - kérdezte, miközben a vizes tincseit simította hátra.
- Per-persze - dadogtam. Ááá, annyira jól áll neki minden! Felült Chilire, és kiment a partra. Diabloval utána mentünk.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem.
- Mit akartál elmondani?
- Már nem tudom - hazudtam.
- Miért kérdezted, hogy milyen mély a víz?
- Mert érdekelt.
- Nóri - nézett rám. Sóhajtottam egyet.
- Nem fontos.
- Nem úsztál fel rögtön a felszínre. Nem akartál versenyezni velünk. Kapálózva mentél Diablohoz - összegezte a dolgokat.
- Mondd ki - suttogtam lehunyt szemmel. Lélekben próbáltam felkészülni a cikizésre, a nevetésre és a gúnyolódására.
- Tőled szeretném hallani.
- Hogy kinevess? Hogy kigúnyolj?
- Nem, csak tőled akarom hallani.
- Jó. Az a helyzet, hogy... - kezdtem, de Macu jött hozzánk.
- Nem jöttök vissza a vízbe?
- Most nem - mondtam, és mivel elfelejtettem, hogy szőrén ülöm Diablon, vágtatni kezdtünk. A ruháimat szerencsésen otthagytam a tó partján.
- Nóri állj meg! - hallottam Cortezt. Visszafordultam. Cortez azt hitte, hogy miatta. Kis naív. Visszamentem a ruháimért. Leszálltam, felvettem, felszálltam. Visszamentünk az istállóhoz. Leszálltam Diabloról (jó, majdnem leestem), és bevittem a boxába.  Elkezdtem csutakolni a fekete csődört.
- Itt vagy? - kérdezte Cortez.
- Nem, csak a holografikus kivetülésem van itt - mondtam. Bejött a boxba, és kivette a kezemből a kefét.
- Mi a baj? - nézett rám aggódó tekintettel. Hatalmasat sóhajtottam.
- Nem tudok úszni - suttogtam, lehajtott fejjel. Megfogta az államat, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Azt hittem, hogy valami rosszabb.
- Mi lehet ennél rosszabb?
- Mit tudom én, megjött a havid esetleg - mondta. Pislogás nélkül néztem rá.
- Te... inkább hagyjuk - indultam ki a boxból.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

- Te... inkább hagyjuk - indult ki a boxból. Letettem a kefét, és utána mentem.
- Várj - mondtam. Megállt.
- Tényleg arra gondoltál? - fordult velem szembe.
- Hát, ööö... igen.
- Más egyből rájött volna arra, hogy nem tudok úszni.
- De én nem vagyok más - mondtam a szemébe nézve.
- Igazad van, te egyedi vagy - mondta, és tovább ment. Néha az őrületbe kerget ez a lány. Felnyergeltem Chilit, és kimentem lovagolni. Végig Nórin járt az eszem. Mikor megtudok róla bármit, akkor azt hiszem nem is ismerem. Elmentem a titkos helyemre, ahova kisgyerekként sokat jártam. Egy kis „vityilló” volt az én titkos rejtekhelyem. Leszálltam Chiliről, és bementem. Nem változott semmit se. A régi fényképeim és rajzaim még mindig a falon lógtak. Jó érzés volt a régi emlékeimet nézegetni. Már kezdett lemenni a nap. Kimentem a vityillóból, és felültem Chilire. Visszamentünk a tanyára. Már a vacsorát tálalták. Bevittem Chilit a boxába, és visszamentem a többiekhez.
- Merre jártál, Cortez? - kérdezte Zoli.
- Bocsi, csak körbenéztem.
- Jó - mondta, majd kaptunk vacsit. Vacsora után bementem a gitáromért.
- Mit játszak? - kérdeztem.
- Mennyország tourist - mondta Roxi.
- Ülj le mellém, valamit mondok. Szomjas vagy látom, egy üvegbort kibontok figyelj... - kezdtem énekelni.
- Aki a pokolba kíván jutni, annak -balra a második ajtó... - énekelték velem együtt a többiek.
- A mennyország tourist a legjobb szolgáltatást nyújtja - énekelte Berci teljes átéléssel. Mikor befejeztem kérdőn néztem körbe.
- Most mi legyen?
- Idiot Side Ördög Angyal- mondta halkan Nóri. Elkezdtem pengetni.
- Ördög angyal bőrben, dühödten meggyötörten... - kezdtem énekelni. A többiek is velem énekeltek. Ez a dal kicsit olyan volt, mint Nóri. Legalábbis szerintem. Néha haragszik rám, néha nem. Mikor befejeztem Zoli vetett véget a mókának.
- Jól van srácok, mostmár menjetek aludni - mondta. Szót fogadtunk, és bementem a Milánnal és Levivel közös szobánkban.
- Szerintetek nem volt túlzás leönteni reggel a lányokat? - kérdezte Levi.
- Nemhiszem - röhögött Milán.
- Szerintem se - feküdtem le az ágyamra.
- Tudjátok mi baja volt Nórinak a tónál? - kérdezte Milán.
- Én nem tudom - mondta Levi. Mindketten rámnéztek.
- Most mivan?
- Utána lett rossz hangulata, miután beleesett a vízbe.
- Ja, és?
- Te utána ugrottál - folytatta Levi.
- És?
- Te tudsz valamit! - állt fel Milán az ágyáról.
- Én?
- Igen.
- Igazad van. Tudok valamit.
- És elmondod?
- Nem, jó éjt srácok! - fordultam az ablak felé (az ablak melletti volt az én ágyam).

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.