(01.30)

*Nóri szemszöge*

Ma jönnek haza anyáék. Anya mondta, hogy szóljak, majd az osztályban, hogy délután jöjjenek át hozzánk a szüleikkel együtt. Én szóltam.
-Hányra?-kérdezte Levi a második szünetben.
-Nem tudom. Anya ezt nem mondta.
-Majd írd meg.-mondta Macu.
-Én is azt terveztem.-mondtam. A nap további részében minden tanár megkérdezte, hogy van anya. Minden tanárt biztosítottam róla, hogy jól vannak a kis Márkkal. Mire hazaértem anya már otthon volt. Márk a kiságyban aludt.
-Mikorra jöjjenek át?-kérdeztem.
-Jajj, nem mondtam?
-Nem.
-Fél ötre.
-Jó, szólok nekik.-mentem a szobámba. Felmentem messengerre, és írtam a Balhés utódok csoportunkba. Másolom.
Könyvmoly📖: Fél ötre gyertek át!
Raszta junior👶: Oksa
Rocker🎸: Okés
Csoki🍫: Rendben!
Foxi🐕: Ott leszünk ;)
Francia lány🗼: Vettem :)
Cortez🎸: Okay
Neményi😵: Ott leszünk.
Somat gold: Megyünk.
Victory🏆: Bezony!
Iman📱: Ott leszünk!!
Macu🎌: Megyüüünk!
Kiléptem messengerről.
-Szóltam nekik!-mondtam anyunak.
-Köszönöm szépen.-mondta hálásan. Még olvastam egy kicsit, amikor csengettek. Lementem ajtót nyitni. Mindenki átjött.
-Gyertek be.-álltam félre. Mindenki bejött.
-Hol van Ren?-kérdezte Ricsi.
-Mindjárt szólok neki!-rohantam fel.
-Itt van mindenki.
-Jó, megyünk.-kivette Márkot a kiságyból. Én mentem elöl.
-Sziasztok!-köszönt anyu Márkkal a kezében.
-Ííí, de édiii!-mondta Virág.
-Gratulálok, Renáta.-mosolygott Kinga.
-Köszönöm, Kinga.
-Tényleg aranyos!-mondta Milán.
-Sok lány számát fogja megkapni. Muhaha!-nevetett Zsolti.
-Az biztos!-értett egyet Dave. Mindenki gratulált anyának, és beszélgettünk.
-Arra gondoltunk Áronnal, hogy lehetnétek Márk keresztszülei.-nézett anya és Áron Ricsiékre.
-Tényleg?! De jóóó!-mondta Virág boldogan.
-Vállaljuk.-mondta Ricsi. Este tízkor ment el mindenki. Nimród az apukájával utoljára ment ki.
-Mégegyszer gratulálok, Reni!
-Köszönöm, Arnold.
-Jó éjszakát.-köszönt el tőlem Nimród.
-Nektek is.-kísértem ki őket az ajtóig.
-Megyek aludni, jó?-kérdeztem.
-Rendben. Szép álmokat!-mondta anyu. Felmentem, és elaludtam.

(01.31)

*Nóri szemszöge*

Éjjel Márk sokat sírt. Vagy éhes volt, vagy pelenkát kellett cserélni, vagy csak a hasa fájt. Összesen két órát aludtam az éjjel. Egyébként tudom minek fogok öltözni a farsangon. Sandy-nak a spongyabobból.
Reggel fáradtan keltem fel. Lassan öltözködtem. Lassan mentem le az utcán. Infón szabad foglalkozás volt. Fizikán, majd' leragadt a szemem. Nyelvtanon, pedig tényleg elaludtam. Arra riadtam fel, hogy a nevemet ordibálják.
-Nóri!-mondták többen.
-Mi? Igen?-kérdeztem kómásan.
-Megkérhetnélek, hogy ne aludj? Köszönöm!-mondta Kardos.
-Elnézést, csak nem tudtam aludni az éjjel.
-Mi ennek az oka?
-A kisöcsém szinte egész éjjel sírt. Összesen két órát aludtam.-dörzsöltem meg a szemeimet.
-Ez esetben aludj nyugodtan.-mondta Kardos. Milán jelentkezett.
-Igen?
-Én is aludhatok?
-Természetesen... nem!-mindenki nevetett, én pedig visszahajtottam a fejemet a padra. Angolon már tudtam figyelni. Francia kultúrán ma is filmet néztünk. Matekon a füzetbe dolgoztunk. Óra végén Ádámékhoz mentem.
-Szia.-köszöntem Ádámnak.
-Szia.-köszönt ő is. Két órát angoloztunk. Már összepakoltam az angol cuccomat, és az ajtóhoz indultam.
-Haza vigyelek?-kérdezte Ádám. Nagyot nyeltem.
-Nem kell, köszi.
-Biztos?
-Igen.
-Hát, jó.
-Akkor megyek. Sziasztok!-köszöntem el.
-Szia, Nóri!-köszönt Cortez.
-Szia.-indultam ki.
-Várj, haza kísérlek!-mondta.
-Biztos?
-Persze!-ketten mentünk hazafelé. Alig vártam, hogy otthon legyek! Nem figyeltem a lábam elé, és megbotlottam egy kőben.
-Ááá!-estem hasra.
-Gyere segítek!-húzott fel a földről Cortez.
-Jól vagy?
-Igen, persze. Köszi.-tovább mentünk. A kapunkban elköszöntem tőle, és bementem.
-Milyen napod volt?-kérdezte anya.
-Fáradt! Megyek aludni!-mentem fel a szobámba. Ahogy lefeküdtem rögtön elaludtam.

(02.01)

*Nóri szemszöge*

Ma éjjel nem sírt sokat Márk, így tudtam aludni.
Reggel elindultam a suliba. Sokkal kipihentebbnek éreztem magam. Rajzzal kezdtünk.
-Jó reggelt!-köszönt Vladár.
-Jó reggelt tanár úr!-köszöntünk.
-Ma szabadon rajzolhattok bármit.-adta ki a feladatot Vladár. Mindenki munkához látott. Ha jól láttam Roxi egy énekest rajzolt, Cortez pedig valamilyen ünnepséget, tűzijátékkal.
-Rentai, van valami problémája?-kérdezte Vladár.
-Semmi.-fordultam vissza, és munkához láttam. Óra végére összehoztam egy lovat. Soma összeszedte, Vladár megnézte a rajzokat. Szerencsémre nem osztályozta le. Óra végén odahívta magához Cortezt. Nem tudom miről beszéltek, de nem is érdekelt annyira. A szünetben Nimróddal beszélgettünk. A lányok a büfében voltak.
-Jössz a holnapi farsangra?-kérdeztem Nimródtól.
-Nem hiszem.
-Értem. Habár kíváncsi lettem volna a jelmezedre.
-Pont ezért nem megyek. Nem fogok idiótát csinálni magamból az egész iskola előtt.
-Ajj már! Jó buli lett volna.-mondtam mosolyogva.
-Csak azért mondod, mert nincs kivel menned?-nézett rám mosolyogva. A fenébe, hogy ilyen jól ismer!
-Nem... talán... na, jó igen.-ismertem be.
-Majd a valentin-bulira elmegyek veled jó?
-Nem kell, ha nem szeretnél.
-Tavaly nem tudtunk elmenni.-nézett rám.
-Igaz. Tényleg nem bánod?
-Nem, nem bánom, de ha mégegyszer megkérdezed akkor nem megyek.-mondta halvány mosollyal. Ezen elnevettem magamat. Csengetéskor visszamentünk a terembe. Művtörin elvoltunk. Kémián tézét írtunk. Miután sebesen megírtam a sajátomat, segítettem a többieknek. Francián fordítottunk. Törin feleltünk. Cortez kettesre, Soma ötösre, Roxi négyesre, Levi egyesre feleltek. Irodalmon csendben olvastuk  a szöveggyűjteményt. Óra végén Nimróddal és a lányokkal együtt mentünk haza.
-Ti minek öltöztök holnap?-kérdezte Roxi.
-Én Sandy-nak a spongyabobból.-mondtam.
-Én aranyhajnak.-mondta Jacquelin.
-Minnie egér leszek.-mondta Roxi. Csodálkozva néztünk rá.
-Mi van? Anya mondta, hogy annak öltözzek.
-Hát, jó. Sziasztok!-köszöntem el tőlük. Otthon megírtam a leckémet utána átmentem anyáék szobájába Márkhoz. Édesen aludt. Még néztem egy ideig utána átmentem gitározni. Becsuktam magam mögött az ajtót, nehogy felkeltsem Márkot. Este lementem vacsizni. Anya később jött, mert megetette Márkot.
-Elaludt.-ült le az asztalhoz.
-Lenne kedved a nyáron Amerikába menni?-kérdezte Áron.
-Persze. Mennyi időre mennénk?
-Pár napra, esetleg egy hétre. Szeretném, ha látnák a gyerekeket.
-Szerintem jó ötlet.-mondta anyu.
-Mondtam, hogy belemegy.-mosolyogtam Áronra.
-Tudtál róla?-nézett rám anyu.
-Igen. Szombaton beszélgettünk erről.-mondta Áron. Anya bólintott. Vacsora után mentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(02.02)

*Nóri szemszöge*

Vicces volt az idei farsang.
Reggel elindultam a suliba. Ma laza nap volt. A tanárok alig bírtak velünk. Mindenki alig várta az utolsó csengőt, ami azt jelentette, hogy „ideje hazamenni!”. Otthon felvettem a Sandy jelmezemet. Anya mosolyogva nézett rám Márkkal a kezében.
-Jó a jelmezed.
-Köszi. Majd jövök!-mentem ki az ajtón. A lányok a kapuban vártak rám.
-Sziasztok! Jó a jelmezetek.
-Szia, neked is.-mondta Jacquelin. Tényleg hasonlított aranyhajra, hosszú haj, lila ruha, és topánka. Roxinak egérfülei, masnija és pöttyös ruhában volt.
-Mehetünk?-kérdezte Roxi.
-Igen!-mondtuk. A sulifelé beszélgettünk. Átvágtunk az udvaron, és a stúdiósok megnézték a jelmezünket.
-Mehettek!-mondta az egyik srác. Bementünk és felmentünk a szokásos helyünkre. Nem sokkal később hatalmas tapsvihar, füttykoncert vette kezdetét. Az ajtófelé néztem. Megjelentek a tini nindzsa teknőcök, és Szecska mester (nem tudom, hogy kell leírni. Szerk.) Mind az öten feljöttek hozzánk.
-Ki kicsoda?-kérdezte Roxi.
-Rafaelo.-mondta Levi.
-Donatello.-mondta Kristóf.
-Michelangelo.-mondta Macu
-Leonardo.-mondta Milán.
-Szecska mester.-mondta végül Cortez.
-Nekem tetszik.-mondta Jacquelin.
-Köszi.-mondta Levi.
-Mi a helyzet, Sandy?-kérdezte vigyorogva Milán.
-Semmi különös. Veletek teknőcök?
-Semmi. Szecska mesterrel mivan?-mutattam Cortezre. Valamit nagyon nézett. Egy spongyabob jelmezes srác jött felénk.
-Szia.-köszönt.
-Szia, mit szeretnél?-kérdezte Roxi.
-Sandy-val táncolni.-nézett rám. Köpni-nyelni nem tudtam, így csak bólintottam.
-Szuper.-ment a „tánctérre”.
-Jó a jelmezed.
-Köszi.-mondtam mosolyogva. Mikor kifáradtam visszamentem a többiekhez.
-Uhh.-ültem le.
-Na, mi volt spongyabobbal?-röhögött Levi.
-Semmi. Fáj a lábam.
-Ennyitől?-értetlenkedett Macu.
-Nem. Többször lépett rá a lábamra.-mondtam. A fiúk ezen röhögtek.
-Jöttök büfébe?-kérdezte Jacquelin.
-Oké.-mondtam. A büfében vettünk magunknak üdítőt. Levi is jött inni valamit.
-Milyen a buli, csajok?-kérdezte fantával a kezében.
-Jó. Csak ne fájna a lábam.
-Így jár az, aki botlábúval táncol. Muhaha!-röhögött Levi. Miután megittuk az üdítőnket, visszamentünk a tesi terembe. Az eredmény hirdetéskor mindenki elcsendesedett.
-A nyeres nem más, mint a... Tini nindzsa teknőcök, és Szecska mester a 10/b-ből!-mondta a stúdiós. Az öt fiú felment az emelvényre. Mindenki megtapsolta őket. A buli folytatódott. Sokat nevettünk, táncoltunk (még én is). Este a lányokkal mentünk haza (nálam aludtak), és nevettünk. Csendben felmentünk a szobámba. Még beszélgettünk, majd lassan elaludtunk.

(02.03)

*Nóri szemszöge*

Reggel gyorsan felöltöztünk, és elmentünk a palacsintázóba. Megettük a palacsintánkat, és átmentünk egy könyvesboltba szét nézni utána hazamentünk (hozzám). Anya csinált nekünk csokis piskótát.
-Ez finom!-mondta Roxi.
-Köszönöm, Roxi!
-Hogy van a kis Márk?
-Jól van, most al...-kezdte anya, de Márk sírni kezdett.
-...udt. Megyek, megnézem mi kell neki.-mondta anya. Legközelebb Márkkal jött vissza a konyhába.
-Hiányzott neki a nővére.-mosolygott anyu.
-De édii!-mondta Jacquelin.
-Megfogod?
-Persze.-mondtam mosolyogva. A kezemben nyugodtan feküdt, és rám mosolygott.
-Szeret téged.-mondta Roxi.
-Mert a nővére.-mondta Jacquelin. Délután hazamentek a lányok. Márk sírt, ezért a szobámban gitároztam. Anya jött be Márkkal.
-Bocsi, ha hangos voltam.
-Semmi baj. Játssz tovább.-mondta anya. Tettem amit kért. Tovább gitároztam, Márk pedig tapsikolt.
-Tetszik neki.
-Szerintem is.-mondtam mosolyogva. Márk elaludt. Anya átvitte hozzájuk, én pedig letettem a gitáromat. Este lementem vacsizni, fürödtem utána mentem aludni.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.