(11.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel ajtó nyitódásra/csukódásra lettem figyelmes. Biztos még álmodom, gondoltam naívan.
-JÓ REGGELT!!-ugrott rám Dominik.
-A jó édes...(nem részletezném a cifra káromkodásomat.)
-Befejezted?
-Igen. Miért ugrottál rám?! He?
-Az öt perces káromkodásod után megértettem, nem kellett volna megmagyaráznod a jelentését.
-Rentai Nóra!!!-jött be anyu. Hoppá lehet, hogy kiabálva káromkodtam?
-Igen?-néztem rá angyali arc kifejezéssel.
-Kitől tanultál így káromkodni kislányom??
-Csak úgy jöttek, mert ez-mutattam Dominikra-rám ugrott!
-Elment az eszed??
-Nem.
-Szerintem pedig igen!-mondtuk egyszerre anyával.
-Bocsi Nóri. Legközelebb nem fordul elő.
-Remélem is Dominik. Gyertek enni.
-Te hibád!-mondta Dominik.
-Mi?! Már miért lenne az én hibám?! Te ugrottál rám!
-Ja, de te káromkodtál vagy öt percig.
-Megáll az ész!-dünnyögtem. Felöltöztem, és elindultam a suliba. Dominik utánam jött.
-Nyugi van szélvész.
-Miért lettem szélvész?
-Igazad van, valami káromkodós becenév kell neked a reggeli után.
-De hülye vagy!
-Reggel még nem ez voltam. Találj ki valami jobbat.
-Nik.
-Mi?
-Nik. A Dominik helyett csak Nik.
-Ez jó. Akkor te leszel, Ri.
-Ez hülyén hangzik.-fintorogtam.
-Jó. Akkor mi legyen?
-Maradjon a csillag. Nekem tetszik.
-De az olyan kislányos! Valami érettebb kell. Hé, fiúk!-kiáltott a suli előtt álló ötösnek. Gyorsan be kell jutnom a suliba!
-Helo Dominik! Mi a pálya?
-Tudnátok valami jó becenevet a mi kis drága Nóránknak?
-Most mondtad.
-Mit? Nóránk?
-Nem. Drága.
-Valami érettebb kell.
-Valami olasz becenév kell. Militante?
-Az mit jelent?
-Harcias.
-Valami mást. A mi kis szerény chica-nk minden, csak nem harcias.
-Te mióta beszélsz spanyolul Milán?!
-Csak pár szót tudok.
-Igenis harcias vagyok! Már ha valaki nagyon felhergel.
-Aha. Hiszi a piszi.-mondta Macu.
-Igazat mond. Én egyszer felhergeltem, amikor kicsik voltunk. Azóta tudom hol a határ.
-Mit csinált? Kisminkelt?
-Nem. Eltörte a kezem.-mindenki ijedten nézett rám.
-Nóri, annyira szeretlek!-mondta Levi.
-Hülye. Véletlenül lelöktem a lépcsőről, és úgy törte el a kezét.
-Hogy lehet „véletlenül” lelökni valakit a lépcsőről?-hitetlenkedett Levi.
-Miközben anya hátulról szólt, én hátranéztem és nem előre néztem. Nekimentem Niknek, és leesett a lépcsőről.
-Tudtam. Nem harcias, csak ügyetlen.
-Hé!-szóltam, de elgondolkodtam.
-Jó, igaz.
-Na látod. Még ő is belátja.
-Meg van! Modesto.
-Azaz?
-Szerény.
-Inkább maradjunk a Nórinál. Nekem jobban tetszik.-mondtam. Nem kell nekem olasz becenév. Jó az eredeti magyar Nóri.
-Ha így akarod, ám legyen.
-Szerintem jobb ha mentek. Mindjárt becsengetnek.
-Jó. Szia Nik!-indultam be. Franciával kezdtünk. Durand helyett az ofő jött be. Kérdőn néztünk rá.
-Bocsánat, csak valami fontosat kell átadnom nektek. Mindenki kap egy kis papír lapot. Rajta van a testvér iskolánk szintén most kilencedikes osztályának az elérhetősége, azaz email címe. Mindenki kap egy email címet, és lépjetek kapcsolatba velük.-mondta Haller. Levi jelentkezett.
-Igen Levente?
-A fiúk lányok email címét kapják?
-Nem. Fiúk fiúkét, lányok lányokét. Ott is kevés lány tanul, mint itt.
-Francba!-mondta Levi. Haller mindenkinek odaadta a papírt. Alig várom, hogy kiderüljön milyen a lány. Francián Durand a levelező társi kapcsolatról mesélt nekünk. Anya is így ismerkedett meg Justinel. A következő óra töri volt. Feleltünk. Csodák csodájára nem írtunk semmit. Nyelvtanon csak elvoltunk. Tesin nem volt Szekeres. A fiúk is velünk tesiztek. Alig bírták a tempót. Bezzeg a lányok, mi már megszoktuk.
-Gyerünk Levente! Nézd, a lányok megint lehagytak. Gyorsabban!-bíztatta a fiúkat. Megint lehagytam a fiúkat. Milán mellett rohantam el, mikor kikötődött a cipőm. Mivel a szerencse sose állt az én oldalamon, sikeresen ráléptem, és pof... izé arcra estem. Az a-s fiúk röhögve mentek el mellettem. Az osztálytársaim azonban felsegítettek. Korponayért elfutott Jacquelin. Cortez és Milán felsegítettek a földről. Fájt a fél arcom. Korponay odajött hozzánk.
-Minden rendben?
-Persze, csak annyira ügyetlen vagyok, hogy azt már fokozni se lehet.
-Valaki kísérje el az orvosiba!-Nimród odajött mellém.
-Majd én elkísérem.-mondta. Cortez elengedett és tovább futott.
-Menjünk.-mondtam
-Nagyon fáj?
-Eléggé. Bedagadt?-felszisszent.
-Nem vitás.
-Ragyogó.-dünnyögtem. Az orvosiban kicsit lejegelték, utána mehettünk órára. Gyorsan átöltöztem, és mentem angolra. O'Realy aggódva nézett rám.
-Veled meg mi történt?
-Tesi. Cipőfűző.-tagoltam. Bólintott. Óra végéig megse szólaltam. Csengetéskor rohantam a boxomhoz. Kivettem a cuccom, és mehettünk is a moziba. A lányok is megjöttek. Még nem mentünk.
-Várunk még valakit?
-Igen, de már itt is vannak.-ekkor kilépett Macu, Kristóf, Levi, Milán és Cortez. Na neee! Velük én nem megyek moziba!
-Ugye nem...-kezdtem, de bólintottak.
-De!-mondta Roxi. Jaj nekem!
-Nem gond ha hazamegyek? Nagyon fáj az arcom.-mondtam, és nem is hazudtam. Piszkosul fájt.
-Ne legyél már ilyen.
-Milyen?
-Nem lesz semmi gond. Ott lesz Dominik is.
-Mi van velem? Jézusom, Nóri!
Ki csinálta? Leütöm neked!-mondta Nik.
-A cipőfűzőmet, vagy a betont?
-Mi? Te se lehetsz ennyire béna!-még ő is ügyetlennek tart. Tudom, hogy az vagyok, de eddig azt hittem Dominik másképp gondolja. Ezzel vérig sértett. Se szó, se beszéd haza rohantam.
-Basszus, Nóri!-futott utánam. Nem érdekelt. Hagyjon békén. Otthon felmentem a szobámba, és bezártam az ajtót.
-Nóri engeddj be!
-Hagyj békén!
-Nem! Engedj be!-nem válaszoltam. Kopogott. Semmi. Megint kopogott. Megint semmi. Dörömbölt. Semmi. Megjött anya. Még mindig dörömbölt az ajtómon.
-Dominik, mégis mit csinálsz?!-hallottam anya hangját.
-Nem enged be! Nem válaszol.
-Nóri, kicsikém válaszolj!
-Hagyjatok békén!-mondtam sírva. Mekkora bőgőmasina lettem.
-Nóri, ne haragudj!
-De, haragszom! Bénának tartasz!-
-Nóri. Nem úgy gondoltam!
-De! Hagyjatok békén!-sírtam továbbra is. Lépteket hallottam. Elmentek. Ott ültem az ajtó előtt, és sírtam.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Csörgött a telefonom. Épp meccset néztem. Dominik hívott.
-Hali. Mizu?
-Gyere át! Kérlek!-hangja aggodalmasan csengett.
-Mi a baj?
-Nóri, nem akar kijönni a szobájából. Bezárta az ajtót is. Bent ül, és csak sír! Kérlek, tudom haragszol rá, de a kedvemért tedd meg! Ha megteszed az adósod leszek!-mondta teljesen kétségbe esve. Nóri mit csináltál?
-Mindjárt ott vagyok.-leraktam a telefont. Felvettem a cipőmet, és rohantam. Teljes sebességgel rohantam. Nagy lendülettel berobbantam az ajtón.
-Itt vagyok!-támaszkodtam a térdemre.
-A szobájában van.-mondta Reni. Dominik az ajtaja előtt ült. Mikor észre vett hálásan nézett rám.
-Köszönöm, hogy eljöttél.
-Nincs mit.-mondtam. Bekopogtam az ajtaján.
-Hagyj békén!
-Nóri, én vagyok az! Nyisd ki az ajtót.
-Nem!
-Légyszi!
-Nem, menj innen!
-Ha nem engedsz be, betöröm az ajtódat!
-Te fizeted ki, szóval hajrá!-hátráltam pár lépést. Neki futásból nekimentem az ajtónak. Puff. Semmi, csak a vállam fáj. Újra próbálom, semmi.
-Nóri, nyisd ki!
-Nem! Mindenki hagyjon békén!
-Nem lehet!-mondtam. Nem jött válasz.
-Nóri?-semmi. Basszus, mit csinált odabent?
-Nóri! Nyisd ki ezt a tetves ajtót!!-semmi. Lerohantam a hátsó kertbe, de amit ott láttam igazán megrémültem.

*Nóri szemszöge*

Kiültem az ablakba. Nem hallottam tisztán mit kiabál Cortez. Hagyjon békén mindenki.
-Nóri!-mondta Dominik. Mi van? Betörte az ajtót??? Hirtelen hátranéztem, bár ne tettem volna! Leestem az ablakról. Sikítva zuhantam, de valaki elkapott. Cortez kapott el. Azonnal becsuktam a szemeimet. Nem akartam látni a tekintetét. Tovább tartott nem tett le, de nem is akartam elengedni.
-Jól vagy?-kérdezte gyengéden. Nem mertem válaszolni, ezért csak bólintottam.
-Nóri, azt hittem több eszed van ennél!-mondta Dominik.
-Ne-ne haragudj! Nem akartam, csak rosszul esett, hogy bénának neveztél.-közben Cortez óvatosan letett a földre.
-Nem úgy gondoltam. Legalábbis nem hittem, hogy komolyan veszed.-vakarta a tarkóját.
-Nóri, tudod mennyire aggódtam érted?!-ölelt át anya.
-Ne haragudjatok. De miért vagy itt Cortez?
-Dominik hívott. Siettem ahogy csak tudtam.
-Tényleg betörted volna az ajtót?
-Igen.
-Értem. Akkor is kifizetted volna, ha sikerül.
-Gondoltam. Egyébként miért találtad ki ezt a „Mátét”?-kérdezte felvont szemöldökkel. Eközben anyuék bementek. Köszi, én is szeretlek titeket.
-Mert... magam sem tudom.-nem tudtam volna többször hazudni neki.
-Nóri...-félbe szakítottam.
-Tudom, és sajnálom.
-Tudod?
-Igen, ne haragudj.
-Szóval inkább kitaláltál magadnak egy barátot?! Gratulálok!-mi baja van?
-Neked meg mi bajod?
-Semmi! Sőt, majd kicsattanok! Nem látszik? Mert ha nem akkor sajnálom!-dühöngve elment. Miért van az, hogy  vonzom a bajt?
-Megyek lefekszem!-indultam a szobámba. Most nem zártam be az ajtót. Nem akartam suliba menni holnap.
-Jó éjt.-jött be anya.
-Anyu? Nem tudnál igazolni erre a hónapra? Nem tudnék bemenni holnap.
-Biztos vagy benne?
-Igen.
-Rendben. Holnap szólok az igazgatónak, és Hallernek.
-Köszönöm.-miután kiment elaludtam.

(12.21)

*Nóri szemszöge*

Az elmúlt több, mint egy hónapban nem mentem suliba. Nem volt lelki erőm. Anyával, és Dominikkal elmentünk Olaszországba! Meglátogattuk Laurát és Benit (keresztszüleim). Dominik bemutatott az olasz barátainak is. Diego egy kedves, és segítőkész srác. Marco és Federico a „csapatuk” mókamesterei. Összebarátkoztam, még Dominik és Diego barátnőjével is. Natalia kedves, okos, vicces és tud magyarul is, mert az anyja olasz az apja magyar. Illik Dominikhoz. Diego barátnője, Blanca nagyon inteligens lány. Jól elvoltunk. A két dilis fiú folyton megnevettet. Marco és Federico néha kicsit „összevesztek” rajtam. Az egyik nap ez a beszélgetés zajlott le.
-Tényleg rajtam veszekednek?
-Igen.
-Hé, Nora! Melyikünk jön be jobban?-kérdezte Marco olaszul. Mióta ittvagyunk, jobban beszélek olaszul.
-Nem akarlak megsérteni, de barátokként mindketten bejöttök.-mondtam nevetve.
-Ne már! Komolyan kérdeztem.-durcizott Marco.
-Én pedig komolyan válaszoltam.
-Biztos én jövök be neki!-mondta Federico.
-Egyikőtök se jön be nekem úgy. Bocsi fiúk.
-Igazat mond. A szíve már másé.-mondta Nik.
-Ki a szerencsés?-szálltak rá a témára a fiúk.
-Az egyik osztálytársam.
-Ő is szeret téged?
-Nem hinném. Végül is miatta vagyok most itt.
-Mit csinált? Megbántott?
-Nem. Én bántottam meg. Hazudtam neki!
-Hé, Nora semmi baj. Biztos meg fog bocsájtani!-vígasztalt Federico.
-Vagy ha nem, mi oda megyünk és leütjük.-ekkor Blanca nyakon csapta Marcot.
-Hülye! Ne hallgass rájuk. Biztos meg fog neked bocsájtani!
-Remélem igazad lesz.
-De ha mégsem, melyikünkel járnál? Federicoval, vagy velem?-kérdezte Marco. Most Nik csapta nyakon.
-Hagyd már békén! Keressetek barátnőt!
-Azt csináljuk!
-Akkor másképp fogalmazok. Keressetek barátnőt, Nórin kívül!
-Haver, elveszed az életkedvünket!
-Van tartalékotok.-így telt az egyik napom Velencében, Dominik barátaival. Később rá kellett jönnöm, hogy ez a több, mint egy hónap hamar elrepült. Sajnos vissza kellett jönnünk Magyarországra. Holnap lesz a karácsonyi buli, és az osztály karácsony a suliban. Nekem kellett ajándékot vennem Viktornak. Vettem neki egy igazi velencei maszkot. Remélem örülni fog neki. Mikor hazaértünk, rögtön bedőltem az ágyba aludni.

(12.22)

*Nóri szemszöge*

Reggel gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba. Ma van az osztály karácsony. Mindenki átadhatja az ajándékát a másiknak. Vajon kitől kapom?
-Szia Nóri!!-ugrott a nyakamba Roxi.
-Ennyire hiányoztam?
-Több, mint egy hónapig nem voltál!
-Oké értem. Hiányoztam. De ti is!!
-Tudod hány dogát írtunk? Sokat!
-Köszi, akkor már értem a hiányolásom okát.
-Nem arra értettem. Sokat kell majd pótolnod.-mondta Roxi. Valaki ráugrott a hátamra, majdnem elestem. Szerencsére megtartottam magunkat.
-Nóri, úgy hiányoztál!!-mondta Jacquelin.
-Leszállnál rólam? Légyszi!
-Ja, huppsz.-lesszált rólam.
-Ti kinek adtok ajándékot?
-Nekem Bercinek kellett vennem.-fintorgott Roxi.
-Én Kristófot húztam. Neked kinek kellett venned?
-Viktornak.
-Mit vettél neki?
-Meglepi. Gyertek menjünk be.-bementünk az aulába. Betettem a kabátomat a szekrényembe, de volt benne egy szórólap. December 22. Karácsonyi buli!  16:00-21:00
~Karaoke /18:25-ig lehet jelentkezni!/
~Büfé
~Tánc, és szórakozás! Gyertek el!!
Érdekes.
-Nóri, jössz?-kérdezte Jacquelin.
-Megyek, csak megnéztem a szórólapot.
-Jó. Annyira izgulok!-mondta Roxi. Ahogy beléptünk a terembe, mindenki üdvözölt.
-Nóri, annyira hiányoztál!!-ölelt(?) meg Berci.
-Értem, de elengednél? Alig kapok levegőt.
-Persze. Bocsi.
-Semmi baj.-Haller is megjött.
-Örülök, hogy ittvagy Nóri!-köszöntött az ofő.
-Gyerekek, mindenki üljön le a helyére!-mondta Haller. Mindenki leült.
-Átadhatjátok az ajándékokat.-ekkor mindenki odament a kihúzott személyhez. Viktorhoz mentem.
-Remélem tetszeni fog.-mondtam. Kinyitotta, és döbbenten nézett rám.
-Ez az amire gondolok?
-Ha egy eredeti velencei maszkra gondolsz, akkor igen az.
-Nóri, egész életemben egy ilyenre vágytam! Köszönöm!
-Nincs mit.-ekkor Nimród jött oda hozzám.
-Tessék. Remélem tetszeni fog.
-Köszönöm.-kinyitottam, és... a 13 okom volt a csomagban. El is felejtettem megkérdezni anyát, hogy megvehetjük-e.
-Nimród, köszönöm szépen!-hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Esetlenül vissza ölelt.
-Nem felejtettem el.-súgta a fülembe.
-Igazi barát vagy!-mondtam.
-Ha végeztetek, mindenki hazamehet. 16:00-ra gyertek vissza.-mondta Haller. Mindenki fogta a cuccát, és hazament készülődni. Gyorsan letusoltam, átöltöztem, tettem egy kis sminket az arcomra. Mikor késznek nyilvánítottam magam, elindultam. Sokan mentek a buliba. A két suli-rádiós beengedett. Sokan ültek a lelátókon. Megkerestem az osztályunkat. Hamar meglettek, ezért oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok!
-Nóri?
-Igen.
-Mióta vagy ilyen?
-Milyen?
-Hát... ilyen.
-Jézusom Nóri! Gyönyörű vagy!-mondták a lányok.
-Köszi, de ti sem panaszkodhattok!-öleltem meg őket. Hangos tapsvihar, és füttyögés töltötte be a tesitermet. Megjött Cortez. Mikor felért hozzánk, colát ivott. Amikor meglátott visszaköpte a coláját. Pfúj!
-Azt a...-ámult el.
-Ne már! Ennyire rossz?
-Nem! Csak... meglepődtem.-mondta. Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Ééértem.-húztam el a szót.
-Nóri, jössz velem a büfébe?-kérdezte Milán.
-Ööö, oké.-elindultunk. Én egy teát vettem magamnak.
-Elcsavartad a fejét.-mondta egy idő után.
-Kinek?
-Ne játszd a hülyét. Corteznek.
-Nem hinném!
-Nem láttad, hogy bámult téged?
-De, de azt is tudom, hogy sose jönne össze egy olyannal, mint én.
-Nóri, ne mondj ilyeneket! Különleges lány vagy!
-Igazad van. Különlegesen béna.
-Nem így értettem.
-Jó. Szerintem vissza megyek.
-Jó.-vissza mentem a buliba. Sokat táncoltunk a lányokkal, egészen a karaoke-íg.
-Figyelem, kezdődik a karaoke!!-mondta az egyik rádiós. Mindenki tapsolt.
-Az első fellépőnk Papp Gabriella a 10.a-ból!-a lány felment az ideiglenes színpadra. Egy shakira számot adott elő. Nem volt rossz.
-Köszönjük. Szabados Norbert 9.a!-a fiú felment és egy Linkin Park számot énekelt.
-A következő Antai-Kelemen Ákos 9.b!-néma csend. A rádiós újra megszólalt.
-Cortez.-mindenki tapsolt. Ezt nem hiszem el! A Wonderwallt énekelte!! Mikor befejezte mindenki tapsolt. WOW!!!
-Rentai Nóra 9.b!-mondta a suli-rádiós. Mi?! Én nem is jelentkeztem.
-Gyerünk Nóri, ne parázz! Gyere ide!-mondta az egyik srác. Mindenki tapsolni kezdett, hogy menjek a színpadra. Lassan megindultam. Az egyik rádiós hoozám szólt.
-Mit szeretnél énekelni?-hezitáltam egy darabig, de döntöttem.
-Opitz Barbi: Végem.-beállította, és felmutatta az egyik újját.
-Sok sikert!-elindult a zene.

Teljes átéléssel énekeltem, és mélyen Cortez szemébe néztem. Mikor befejeztem mindenki megtapsolt.
-Wow! Ez nem volt semmi! De folytatódjon a karaoke Nagy Leventével a 9.b-ből!-mondta. Lementem a színpadról. Az osztálytársaim elismerően néztek rám.
-Te szent ég Nóri!! Ez eszméletlen volt!-mondta Jacquelin.
-Nóri, nem is tudtam, hogy így énekelsz!
-Nem lehettem ennyire jó.
-Dehogynem!-Macu felém fordította a telefonját, hogy megtudjam nézni az előadásomat.
-Úristen! Tényleg így énekeltem?-ültem le.
-Igen!
-Feltehetem a netre?
-Ahogy jónak látod.-mondtam. A buli vége előtt eredmény hirdetés volt.
-A 3. helyezett Szabados Norbert!
-A 2. helyezett Papp Gabriella!
-És a nyertes nem más, mint... holtversenyben Antai-Kelemen Ákos azaz Cortez, és Rentai Nóra!-nem hiszem el! Cortezzel holtversenyben elsők lettünk? Mindenki felment a színpadra, és kaptunk egy oklevelet.
-Gratulálok!-mondta Cortez.
-Én is neked!-véget ért a buli. Mindenki hazament. Jó kedvel mentem haza.
-Megjöttem!
-Na mi volt?
-Karaokeban Cortezzel holtversenyben elsők lettünk!
-Jelentkeztél karaokera? És elsők lettetek?
-Nem én jelentkeztem, de igen. Elsők lettünk.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg anya.
-Megyek aludni jó?
-Persze, menj csak. Jó éjszakát!
-Neked is!-felmentem a szobámba. Nem hiszem el, hogy így énekeltem! Ezzel a gondolattal aludtam el.

......................Eddig tartott........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.