A suli a legfárasztóbb hely, ez mindenki tudja. Számomra pedig még fárasztóbb, mióta ballagtam. A Zrínyi nem rossz hely, sőt nagyon is jó. Az egyetlen probléma vele az, hogy tele van idióta pi- szóval idióta emberekkel. A keddi nap pedig maga a pokol. Egész nap szakmai órám van, így a nap végére úgy érzem magam, mint egy zombi.

Hálát is adok mindig az égnek, mikor hazaérek, hogy újra sikerült túlélnem egy napot. Dave-vel épp, hogy hazaértünk, mikor elkapott a fáradság. Levettük a kapátokat és a cipőket majd mindenki elkezdte csinálni a dolgát. Dave kitakarította a macska almot, én meg megetetem Somát és Milmot. A sötétkék, fehér csíkos mamuszomba csoszogtam, mikor észrevettem a földön a virágföldet, amit bizonyos macskák műve volt. Le nullázott életkedvvel fogtam meg a partfist és sepertem fel a szobámban és az étkezőben.

A lapátról leráztam a földet a kukába, majd mindent visszatettem a helyére. A hűtő felé léptem, és a gondolat, hogy kinyitom éppen hogy megfogalmazódott a fejembe, mikor kopogtak az ajtón. Dave- aki akkor lépett az előszobába- kérdőn tekintett rám. Én is furcsáltam az esetet de azért odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam.

Arra számítottam, hogy Erzsike lesz az, és megint jött a vízóra leolvasásához. Épp köszöntem volna, de nem ő volt. Két hölgy ált az ajtóba, egy fiatalabb, olyan 30-40 év közötti, és egy idősebb néni. Már kérdeztem volna tőlük, hogy „Kit tetszenek keresni?" mikor az idősebb hölgy megszólalt és ... Jehováról kezdett beszélni. Davevel egymásra néztünk és egymástól vártuk a választ, mégpedig arra a kérdésre, hogy „Miiivaaaan?"

Őszintén megmondom nektek, hogy azt se tudtam, hogy erre mit reagáljak. A idős (aranyos) néni beszélt nekünk, mi meg Davel csak álltunk, mint f*sz a hideg vízbe. Készségesen válaszoltunk pár kérdésre, majd elolvastunk egy 4 soros verset éés ennyi. Már azt hittem, hogy ennyivel megúsztuk, mikor az idős néni bejelentette, hogy ügyesek voltunk, és jön jövő héten is. A hűtő ajtót pedig nem nyitottam ki, ugyanis a döbbenet elvitte az étvágyam.