A biosz órák a kedvenceim közé tartoztak. No persze nem azért mert jó voltam a tantárgyból. Itt történt a legtöbb hülyeség, amiből nekem kettő maradt meg tisztán.

Ülésrend szerint én Liuval ültem az ablak melletti padsorban leghátul, előttünk pedig Amy-chan. Az nap Liuval különösen jókedvünkben voltunk, és nekem hirtelen a semmiből eszembe jutott egy nagyon hülye kérdés, amit hangosan ki is mondtam. Liu olyan szinten röhögő görcsöt kapott, hogy azt csodálom, hogy nem fulladt meg. Amy-chan úgy tünt nagyon szeretett volna koncentrálni a munkafüzetére, de nem ment neki, mert mögötte folyamatosan röhögtünk és őt is be akartuk vonni a partyba.

Liu -még mindig röhögve- valahogy elmutogatta nekem, hogy tegyem fel a kérdést Amy-channek is. Előre hajoltam a padba amennyire csak tudtam és a tollammal megböktem a hátát.

-Amy-chan!~

Amy-chan tüntetőlegesen figyelmen kívül hagyott. Még egyszer megböktem.

-Amy-chan! Pssz Amy-chan!

Egy idő után hátra fordult. Szemeivel vagy nyolcszor feltudott volna nyársalni, úgy nézett le rám. Arca megfeszült az idegességtől, barna szemei pedig sárgásabbak lettek.
-Mi van?! – A szavakat olyan éllel ejtette ki mint ha fel akarna robbanni.

Én persze csak nevettem majd valahogy kinyögtem neki a kérdést:
-A medúza vajon zselé ízű?

Amy-chan olyan idegesen nézett rám mint még soha, és látszott rajta, hogy nem tudja, hogy egy ilyen kérdés után engem vagy magát nyírja ki.
Végül egy nagy „FUUUU”-zás után visszafordult a munkafüzetéhez és teljesen figyelmen kivűl hagyott minket az óra végéig. Mi pedig csak rázkódtunk a röhögéstől Liuval.

Aztán jött is Amy-chan bosszúja. A gombákról tanultunk, és mivel a tanár dolgozatokat javított, ezért nekünk újra a munkafüzetben kellet dolgoznunk. Most én is bőszen csináltam a feladatokat, mert otthon már nem akartam ezzel foglalkozni. Amy-chan és Liu pedig mintha napszúrást kaptak volna, röhögtek mindenen. Engem ez nem zavart, volt ahol csatlakoztam is hozzájuk. Aznap Amy-chan mellet ültem, mert megígértem neki.(Vagy tudja a bánat, hogy miért xd)

Egyszer csak egy bökést éreztem a bal karomon. Amy-chanra néztem, aki olyan komor képet vágott, mintha most jött volna az Azkabanból.
-Mi van Amy-chan?

Amy-chan arcán egy pillanatnyi komolytalanság suhant át, amiből arra következtettem, hogy készül valamire. Megkérdeztem volna, hogy mi a baj mikor megszólalt:

-Vajon a gomba húsevő?

A kérdés olyan hirtelen jött, hogy egy pillanatig nem tudtam mit válaszolni rá. Aztán leesett, hogy mit mondott, és éreztem, ahogy az agyam elkezdett leépülni, és a munkafüzetben lévő gomba rajzát tanulmányozva elkezdtem gondolkodni az élet értelmén.

Amy-chan és Liu pedig úgy röhögtek, hogy a tanár felpillantott a számitógép mögül, és megrovó pillantásokkal jutalmazta őket. Szemeiből pedig kiolvastam, hogy legszívesebben elküldené néha az egész osztályt a halál f*szára.