Meséltem már egyszer Ildikó néni matekóráiról. Igazából csak megemlítettem, de mindegy. Szóval most is matekon ültünk, ahol már Amy-chan is ott volt, ugyanis ő emelt matekra járt Vigioval, de szerencsére le tudtak  jönni hozzánk így már együtt tudtunk ott is hülyéskedni. Nagyban pofáztunk, mikor is szóba jött az, hogy Lea és a húga mennyire hasonlítanak. Ami valóban igaz volt.

Emlékszem még amikor a reggelente az aulában vártuk a becsöngetést és volt aki már szabályosan félt attól, hogy a Lea húga odajön hozzánk. Hogy miért azt nem tudom, engem szeretett. Mondjuk hallottam már egy olyan pletykát, hogy megvert egy felsőst a tornazsákjával, lehet azért. Mondjuk ezt simán kinéztem belőle. Szóval egy idő után az egyik osztálytársam (Most Mezsáni lesz) kitalálta azt, hogy ha valaki meglátja felénk közeledni a kislányt akkor mondja azt, hogy paradicsom. Érdekes lehetett az ügyeletes tanároknak azt hallgatni reggelente, hogy a társaságunk paradicsomot ordibál. Nem csoda, hogy mi voltunk a legretardáltabb osztály. Szegény kislányra rá is ragadt ez a becenév.

-A Barbi a pici Lea!- Mondta valamelyikünk. S így szóba jöttek a testvérek.

-Nekem csak egy bátyám van de azt tudjátok.- Vontam vállat, így átértünk Leára és Vigióra, akik szintén beszéltek nekünk a testvéreikről. Közben mondtunk pár vicces sztorit és elsütöttem pár viccet is. Például én azt meséltem el, hogy  kiskoromban  elmentem a bátyámmal cseresznyét lopni egy haverunkkal. Miközben a fán lógtam, mint egy lajhár, a bátyám és a haverja észrevette, hogy kijött a gazda, és elfutottak. Én meg ott maradtam. Egyedül. Nem tudom, hogy hogy hoztam össze, de a gazda engem nem vett észre és vissza ment a házba. Pár percig még levegőt se mertem venni, de egy idő után már fel mertem ülni rendesen az ágra. És utána boldogam ettem cseresznyét, a bátyámnak pedig direkt nem vittem.

-És neked Amy-chan, hogy hívják a bátyádat?- Kérdezte Lea. A társaság Amy-chan felé fordult, aki hirtelen nem tudott mit mondani, így leszállt a csend közénk. Aztán Amy-chan összekapta magát és már nyitotta a száját amikor meghallottam Liu hangját:

-ARANKAAAAA!- Olyan vidáman énekelte, mint aki valami nagyon erőset szívott.

Erre olyan szinten röhögőgörcsöt kaptunk, hogy én majdnem lefordultam a székről, Vigio csapkodott mint egy fóka, Liu és Amy-chan pedig már nem kaptak levegőt. Ildikó néni felénk pillantott a tanári asztal mögül és szólt, hogy legyünk halkabbak, mire mi azért megpróbáltunk halkan szenvedni. Így történt az, hogy Amy-chan testvére Aranka lett.