-Nézzek a párnám alá?-lepődött meg a kérésemen Andy.
-Igen.-mondtam egy mosollyal. Imádom ahogy néz. Ahogy látja az izgatottságot rajtam és egyáltalán nem azt mondja ,,hagyjam már az ilyen hülyeségekkel". Nem. Hanem egy mosollyal az arcán odalép és leemeli a párnát az ágyról. A szemei mintha apró csalódottságot mutatnának mikor meglátja a Rolexet az ágyon. Érte nyúl ahogy a szemei vizslatják. Rám néz és egy édes mosollyal megköszöni.
-Nagyon szép angyalom. Köszönöm szépen.-sétál hozzám ahogy megcsókol.-Honnan tudtad hogy erre vágytam?
-Valóban? Erre vágytál?-vágyott. Tudtam. De azt is hogy most valamiért mégis másra számított.
-Mindennap ezt fogom viselni.-mondja.
-Tudod miért ezt kaptad?-kérdeztem ahogy a szemeim képtelen voltam levenni róla. Annyira szeretem őt.
-Mert ez olyan szexin áll rajtam?-humorizál.
-Hogy ne késs el.-mondtam ahogy egy pillanatra úgy éreztem megcsuklik a hangom.
-A randikról? Emlékeim szerint mindig időbe érkeztem.-gondolkozott.
-Nem a randikra gondoltam.
-Hanem? Angyalom, csak egyetlen egyszer késtem le a családi vacsorát. Még mindig ezért haragszol?
-Nem erre gondoltam.-mosolyodtam el.
-Akkor? Honnan ne késsek el?
-A kisbabánk születéséről.-mondtam ahogy a szemeim könnybe lábadtak. Terhes vagyok. Újra. És most úgy érzem ez a kis csoda velünk marad. Velünk kell maradnia, mert tudom hogy őrülten vágytunk már rá. És nálunk jobban senki se szeretné őt.
Andy szemei azonnal rám figyeltek. Nem fogta fel amit mondtam.
-H-hogy honnan ne késsek el?-néz rám értetlenkedve.
-A legújabb Barber családtag születéséről.-mondom a sírás közepette.
-A...legújabb...Barber....?-ízlelgeti a szavakat. És akkor látom hogy leesik neki.-Kisbabánk lesz?!-szalad ki hirtelen a száján a kérdés és én csak bólogatni tudok.-Angel! Válaszolj kérlek. -izgatott lett. Pont mint én. A komódhoz lépek ahonnan kiveszem a már elkészített tesztet. Elésétálok ahogy a remegő kezemmel mutatom neki az eredményt.

-Terhes...-ismétli a szót ami kiolvasható a tesztről.-Apa leszek?-néz rám majd vissza a tesztre.
-Nagyon úgy néz ki.-mondom egy mosollyal.
-Angyalom.-húzott annyira szorosan magához hogy szinte levegőt se kaptam. De nem érdekelt. Megéreztem a nyakhajlatomba a nedvességet ami az arcáról került a bőrömre. Sírt. A hatalmas Andy Barber elsírta magát. Így én is átölelve őt a karjaimmal hagytam utat a könnyeimnek.-Többé nem eshet bajotok.-suttogja a nyakhajlatomba.-Többé nem fogom hagyni hogy bármi rossz is történjen veletek.-a szavai megnyugtattak. Bár...az eddigi szerencsétlenségek se miatta történtek. De tudtam hogy most minden percben mellettem lesz. Talán ezért se féltem.-Mikor tudtad meg?-kérdezte ahogy az arcán a könnyek nyomai ültek. Én pedig gyengéden töröltem le azokat az arcáról.
-Reggel.-valójában bárhonnan is nézem ez a kisbaba a mi karácsonyi csodánk.
-Istenem.-csókolt meg.-El se akarom hinni! Apa leszek!-mondta hatalmas mosollyal az arcán ahogy megpörgetett a levegőben.
-Jézus! Tegyél le!-kértem ahogy amúgyis úgy éreztem a lábaim mindjárt összecsuklanak.
-Kisbabánk lesz angyalom.-boldog volt. Borzasztóan boldog.
-Kisbabánk.-nézem a csillogó szemeit. Ő nála nem is vágyhatnék jobb férjre és apára a gyermekünk számára.
-Csinálhatunk mégegyet?-kérdezte izgatottan.
-Babát?-jöttem zavarba.
-Te kis bolond.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Tesztet. De a babába is benne vagyok.
-Én....én is arra gondoltam.-tereltem azonnal.
-Tudom.-csókolt újra meg.-Akkor...? Csinálhatunk mégegyet?
-Nehezen hiszed el te is?-játszottam a kezeivel.
-Nem az csak....
-Megcsinálom utána megvárjuk az eredményt rendben?
-Ne segítsek?-kérdezte azonnal ugrásra készen.
-Talán még ezt megoldom.-hajoltam fel az ajkaiért.-Egy perc rendben?
-Várhatok az ajtóban?-bólintottam. Nem engedte hogy becsukjam az ajtót így a behajtott ajtó mögül láttam az árnyékát ami izgatottan állt egy helyben. A tesztet hamar elvégeztem így azt a kezembe véve vittem ki a fürdőből. Andy azonnal engem nézett.-Minden rendben?
-Várnunk kell.-mondtam ahogy a szekrényre helyeztem a kis tárgyat. Egyenesen az ágyhoz sétáltam és Andy követett. A lábaim idegesen jártak ahogy a kezeim tördeltem. Nem kellene félnem de mégis...mi van ha most mást fog mutatni? Mi van ha mégse leszek terhes? Most pedig felcsigáztam vele Andyt és...magamat is? A kezei lassan csúsznak az enyémre és azonnal megnyugvás kezdi átvenni a testem minden porcikáját.
-Minden rendben lesz.-nyugtat ahogy a szemeivel eléri hogy ne tudjak másra figyelni csak rá.-Megkapjuk azt amire annyira vágytunk és azt amiért oly régóta harcoltunk. Hatalmas családot.
-Nem tudom eltudnám e viselni ha újra...elvesztenénk.
-Nem fogjuk. Ha most ő...tényleg az életünkbe csöppent akkor itt is fog velünk maradni. Higyj nekem angyalom. Mindent megfogok tenni azért hogy ez így legyen.
-Andy....
-Többé nem fogom hagyni hogy az életünkbe szomorúság költözzön.-hittem neki. Minden szavát elhittem mert a szemei azt mondták mindezt komolyan gondolja.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-ahogy ezt kimondtam az idő letelt. Andy néz a szemeivel de én képtelen vagyok megmozdulni.
-Megnézzük?-kérdezi.
-Én...nem tudom képes vagyok e a lábaimra állni.-inogott meg a hangom.
-Menjek én?-bólintottam. Ő pedig felállt és a szekrényhez sétált. A tesztet a kezei közé vette. Nem tudom leolvasni az arcáról az eredményt.
-Andy....-de mielőtt bármit is mondhattam volna ő letette a tesztet. Ne! Ugye nem? Ugye nem hibás volt az ami annyi reményt adott nekünk oly hamar?-Andy....-a sírás kerülgetett. De ő a szekrényről az órát a csuklójára helyezte.
-Ígérem nem fogok elkésni.-mondta ahogy a szemei rám néztek. Akkor tudtam. Nem. Ez nem álom. Ez a valóság. Kisbabát várok!
-Úristen!-rohantam a karjai közé. Ő pedig ezer és ezer csókot nyomott az arcom minden apró szegletére. Végre a boldogság beköszöntött az életünkbe. Úton a legkisebb Barber családtag.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*