-Nem fáj semmid angyalom?-kérdeztem ahogy egy borzasztóan hosszú éjszakán vagyunk túl. De azt hiszem egyetlen egy percét sem bántuk.
-Kicsit lehet érzékeny a lábam közötti rész de jól vagyok.-mosolygott rám.

Egy pillanat alatt bújik vissza a testközelségembe.
-Tudok valahogy segíteni rajtad?
-Ne érezd magad rosszul azért mert élveztük az estét.-honnan tudta mi járt a fejembe?-Egy percig se bánom az enyhe kellemetlen érzést mert tudom hogy újra egymásé lettünk. Ez számít nem?
-Velem maradsz Angel?-néztem a szemeibe.
-Veled.-csókoltuk meg egymást.-Csak haza....
-Nem.-vágtam a szavába. Tudom mit akar mondani.-Nem mehetsz haza.
-Miért? Valahogyan ruhákat kell szereznem és...
-Majd veszek neked. Ha kell az egész boltot megveszem neked. Mit szeretnél? Gucci? Prada? Dolce&Gabbana?
-Andy....
-Tudom mi jár a fejedben Angel és nem! Nem foglak odaengedni az apádhoz.
-Csak....
-Nem! Nem bízok az apádban. Nem kockáztathatok hogy bajod essen.-kezdtem ideges lenni.
-J-jó....ne haragudj. Sajnálom ebbe nem gondoltam bele.-bújt vissza hozzám.
-Akkor most az egyszer kicsim hallgass rám. Kérlek.-könyörögtem ahogy magamhoz öleltem. Ezt az érzést szerettem volna a további hátralévő életemben. Békét, nyugalmat és szeretetet.
Figyelem ahogy Angel és Hazel boldogan nevetnek a konyhában.

Ezekért a pillanatokért akarok küzdeni...élni. Mert ez a nő elrabolta a szívem, miközben ez a kislány...a kislányom megpuhította. Vigyáznom kell rájuk.
-Mit akarsz reggelizni?-kérdezte Angel.
-Hogy?-ébredtem fel a gondolataimból.
-Elbambultál?-kérdezte egy édes mosollyal.
-Túl szépek vagytok.-mosolyogtam vissza rájuk.
-Mit szeretnél reggelizni? Mit csináljak?-kérdezte újra.
-Az az igazság hogy ma...
-Szép jó reggelt mindenkinek. De még szebbet a csúnya apukáknak.-hallottam meg Lloyd hangját.
-....szombat van ami azt jelenti hogy Lloyddal tölti Hazel a napját a reggeli után.-fejeztem be a mondatot mire Lloyd meg is jelent az ajtóban. Angel szemei meglepődtek ahogy megpillantották Lloyd mellett álló nőt.-Mi a fa...
-Ne merd befejezni.-szóltam rá mielőtt a meglepődöttségét kifejezhette volna.
-...faaarkinca folyik itt?-nem tudtam elhinni hogy pont így kell megtudnia Lloydnak hogy én és Angel kibékültünk. Valójában el is felejtettem reggelig hogy ő jönni fog.
-Hazel mit szólsz ha elmész tévézni amíg mi megcsináljuk a reggelit?-fordultam a lányom felé. Ő pedig egy cseppet sem ellenkezve indult a nappali irányába.
-Mi a faszom folyik itt?-nézett rám Lloyd.
-Komolyan a barátnőd előtt akarsz így viselkedni?-sóhajtottam.-Angel ő Andrea. Andrea ő a feleségem Angel.-mutattam be a két nőt egymásnak.
-Ö-örvendek.-ment oda Angel kezet rázni Andreaval aki láthatóan Lloyd szívét erősen elrabolta.
-Én is.
-Szia...Lloyd.-nézett az öcsémre Angel.
-Lloyd én és...
-Szexeltetek vagy sem?-tette fel a kérdést Lloyd szemérmetlenül.
-Lloyd!-szólt rá Andrea azonnal. Ez a nő hihetetlen hogy sarokba tudja állítani az öcsém idióta fejét. Remek tagja lesz a családunknak.
-Mi az? Tudod te ezek milyenek? Mint a nyulak. Régen a próbafülke.....
-Elég!-figyelmeztettem.
-Te elviseled ezt az idiótát?-nézett Angel Andreara.
-Elég bolond...de tény hogy senki se küzdött még így értem.
-Tény. Ezt a nőt börtönbe kellene vetni amiért ilyen szűk helyet csinál a farkamnak a nadrágomba.
-Lloyd!-bökte oldalba Andrea Lloydot.
-Szexi vagy cica.-kacsintott Andreára Lloyd mire nem tudtunk Angellel nem elmosolyodni.-Tehát dugtatok?-fordult vissza felénk Lloyd.
-Az nem a....-kezdtem bele de Angel a szavamba vágott.
-Egész este. Ezt akartad hallani?
-Angel.-szóltam rá.
-Feltűnt a járásodon.-vigyorgott Lloyd.
-Lloyd ne légy paraszt!-ez a lány remélem minél előbb Hansen lesz. Végre valaki aki keményebb az öcsémnél és akitől picit tart is az idióta feje.
-Tehát ti ketten...-mutatott köztünk az ujjaival.
-Angel tud mindent.-komolyodtam el.
-Minden mindent?-lepődött meg.
-Mindent.
-Andy...
-Ne rontsuk el a reggelt rendben? De mindenképp beszélnem kell veled.-Lloyd pedig tudta mit akarok. De bólintott.
-Reggelit készítünk? Mert én farkas éhes vagyok.-szakította meg a komoly hangulatot Lloyd barátnője.
-Segítesz?-kérdezte Angel mire Andrea készségesen ment a konyhába utána.-Ti mi lenne ha megterítenétek odakint?-vetette fel Angel. Mi pedig egy percig se ellenkeztünk. Az asztal megterítése után a lányok azonnal ki is zavartak minket a konyhából, mert szerintük útba voltunk. Így kettesbe maradtam Lloyddal a kertben.
-Nem így tervezted.-jegyezte meg Lloyd.
-Valóban.
-Ha az apja megtudja hogy....
-Nem tudhatja meg.
-De ha megtudja? Úgy volt kibékülsz Angellel, elintézed az apját és utána tudatod vele hogy szotyika életben van.
-Lloyd ne parázd túl.
-Mi a biztosíték hogy bízhatunk Angelbe?
-Én bízok.
-Én pedig még nem. Egyszer már megtörte a bizalmunk. Mégegyszer szerinted nem tenné?-hátranéztem a konyhába ahol a lányok jó hangulatban estek neki a reggelinknek. Én bízni akarok a feleségembe. Bízni a nőbe akiért egy háborút vívnék. De...mi lesz ha Lloyd félelme valós? Ha Angel....mégsem így érez?
-Kész is vagyunk.-jelentek meg a reggelivel a kezeikben.
-Szólok szotyinak.-ment be Lloyd egyenesen Hazelhez.
-M-megyek Lloyddal. Máris jövünk.-úgy látszik az arcomról mindent le tudnak olvasni.
-Mi a baj? Minden rendben?-kérdezte Angel. Francba. Lloyd bogarat ültetett a fülembe. Valóban Angel még mindig az apjával játszana össze? Én meg besétáltam egyenesen a csapdába? Ennyire...elvakultam volna a szerelemtől? De...de mit tehetnék mikor szeretem őt?-Andy...-ért gyengéden hozzám.-Szívem...minden rendben?
-Persze.-vágtam rá de nem így éreztem. Miért kellett Lloydnak ezt a csodás reggelt elrontania? Most ugyan....mit tegyek?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*