Itt fekszik mellettem és nem merem lehunyni a szemem. Mi van ha álmodok? Mi van ha felébredek és ő már nem lesz itt? Nem lesz mellettem? Mi lesz ha nem érezhetem meg újra az ajkai ízét? Mi lesz ha nem érezhetem újra és újra az észvesztően édes illatát?
-Miért nem alszol?-kérdezte ahogy a karjára hajtotta a fejét.
-Félek ha behunyom a szemem te eltűnsz.
-Ennyire álomszerűen nézek ki?-kérdezte egy mosollyal.
-Azóta az vagy amióta az életembe léptél.-gyengéden simogatta meg az arcom.
-Valóságos vagyok...Andy.-mondta és a keze gyengéd simogatása oly jól esett.
-Mi van ha reggelre kiderül hogy mégse akarsz magad mellett?
-Akkor se engedj el. Ha hülye lennék...se engedj el. Harcolj értem. Esküszöm hogy belédszeretek újra és újra.
-Mert valaha is....szerettél már ki belőlem?-megrázta a fejét.
-Soha. Az érzelmeimet átakartam verni de...mindig sarokba szorítottam magam.
-Olyan meseszép vagy...még mindig.
-Pedig mostanában úgy éreztem magam mintha tizenöt évvel öregebb lennék.-mondta egy édes mosollyal.
-Ez nem igaz.-ellenkeztem.-Csak tizenhárom de mit számít az a két év már igaz?-egy hatalmas nevetés kíséretében boxolt a mellkasomba.
-Rohadék.-mondta és én nekem annyira hiányzott ez a hatalmas édes örömmel teli nevetése.
-Ígérd meg hogy többé nem fogsz sírni. Szinte ezer darabjaira hullott a szívem ahogy ma is meghallottam a telefonba hogy könnyezel.
-Igyekszem.-mondta és én odahajolva hozzá egy csókot nyomtam a homlokára.
-Aludj rendben?-most már én simogattam meg az arcát.
-Nem megy.-rázta meg a fejét.
-Miért? Rosszul érzed magad? Kényelmetlen hogy itt vagyok melletted?
-Félek ha elalszok te reggelre nem leszel itt.
-Gyere ide.-tártam ki a karom.
-Mi?
-Bújj hozzám. Esküszöm el se engedlek amíg fel nem ébredsz.-boldogan kúszott a közelembe ahogy a mellkasomba temetve az arcát én szorosan öleltem át. Mélyeket lélegeztem ahogy éreztem az észvesztő parfümöt rajta. A hajának csodás virág illatát.-Aludj angyalom. Nem kell félned. Többé nem hagyom hogy elszakítsanak minket egymástól.
Valahogy észre se vettem de engem is elnyomott az álom Angellel a karomban. De ahogy reggel megmocorgott azonnal tágra nyíltak a szemeim.
-Mennyi az idő?-kérdezte ahogy visszahúztam őt a mellkasomhoz.
-Korán van még, aludj.-mondtam ahogy visszacsuktam a szemeim. Érzem ahogy a testével hátra fordul.
-Hét óra Andy. Nem kell hazamenned?-kérdezte ahogy nyomba visszabújt egészen a nyakhajlatomba.
-Miért kellene?-kérdeztem ahogy én is mélyen beletemettem az arcom a nyakhajlatába.
-A kislányod.-mondta.-Nem kell segítened neki?-ahogy ezt kimondta azonban nem azt éreztem hogy haragszik a titkom miatt. Ellentétben egy aggódó szinte anyai hangot véltem nála felfedezni.
-Ma aludhat tovább.-mondtam.
-Te hagyod hogy hiányozzon az iskolából?-nézett azonnal rám tágas szemekkel.
-Magántanár jár hozzá.-nyújtóztam meg ahogy Angel felkelt mellőlem.
-Akkor is....
-Amúgy se fog ma jönni Miss Young. Tudom hogy képtelen lesz koncentrálni a kis hercegnőm.-ültem fel én is.
-Miért? Programot terveztetek?-miért volt olyan hirtelen minden mint régen? És miért imádtam én ezt ennyire?
-Veled.
-Velem?-lepődött meg.
-Veled. Ideje megismerned a lányom.
-N-nem hiszem hogy ez olyan jó ötlet még hisz...
-Szerintem pedig remek ötlet.-nyomtam egy csókot a feje búbjára ahogy felálltam az ágyról.-Öltözz édes. Indulunk haza.
-Andy...
-Nem ellenkezhetsz. Itt az ideje hogy minden a rendes kerékvágásba kerüljön.
-De....
-Szeretsz Angel?-nem hagytam hogy elmeneküljön az érzelmeivel. Most nem.-Válaszolj édes.-néztem rá.
-Nekünk...beszélnünk kell.
-Az érzéseinkről? Kezdjem én vagy kezded te?-néztem rá.

-N-ne nézz így rám.
-Miért ne?-mosolyodtam el.
-M-mert most komoly dologról kell beszélnünk és...
-Ráér miután bemutatlak a lányomnak?
-Andy...
-Szerinted változtatna bármit az érzéseimen?
-Lehet.-tördelte a kezét ahogy a földet nézte.
-Nem.-válaszoltam.-Soha se fogok kiszeretni belőled.
-Andy de én...
-Tudom fegyvert tartottál rám. És?
-És?!-kezdett kiakadni. Túl nyugodt lennék? De mit csináljak ha nem tudok haragudni rá?
-Nem haltam meg Angel.
-De meghalhattál volna! Én....tényleg a halálod akartam.
-Nem akartad. Vagyis...lehet gondoltál rá egy pillanatig de amint a cél előtt álltál meginogtál. Ezért nem is volt valós a vágyad.
-Te miért nem akarod elhinni hogy én...rossz ember vagyok? Majdnem gyilkos lettem!-elésétáltam ahogy az ágy szélénél a térdemre ereszkedtem. A kezeit a kezem közé fogtam.
-Miért lennél rossz ember Angel?
-Bosszút...akartam állni.-mondta de a szavai nem leptek meg.
-Tudom.-mondtam és felkapta azonnal a fejét.
-T-tudod?
-Azt hiszed nem tudtam semmit Angel?
-D-De akkor...miért nem akarsz megölni? Vagy....miért is harcolsz még értem?
-Mert ez a szerelem Angel. Harc a másikért. És én harcolok. De te is harcolnál értem?
-Ha apám megtudná hogy...én most itt vagyok veled....
-De nem tudja meg.-nyugtattam.-Ez a mi titkunk amíg én el nem intézem amit el kell.
-M-micsodát?
-Megölöm aki miatt mi elszakadtunk. Aki tönkre tett mindkettőnket.
-Andy...
-És az nem te vagy Angel. Bárkit is védesz.
-Én....Hazel....miatt akartam bosszút állni.-mondta ahogy úgy éreztem egy gombóc ül a torkán.-N-nem tudom mi miatt...kellett meghalnia. De....-egy könnycsepp gördült le az arcán.-De...mikor megtudtam hogy te...vagy az egész mögött akkor....
-Induljunk rendben?-álltam fel ahogy a kezem felé nyújtottam.
-Andy mi...
-Megbeszélünk mindent este rendben? Ígérem. De a lányom imádja az amerikai palacsintát és azt hiszem...mégjobban fogja imádni ha te csinálod. Gyere. Rendben?
-Valóban engem akarnál a lányod életében látni?
-Mindkettőnk életében téged akarlak. Nekem is szükségem van rád. És neki is szüksége lesz rád.
-Az anyja nem biztos hogy értékelné ha megtudná hogy pótanyát keresel a lányod mellé.
-Nem él az anyukája Angel.
-M-mi?-lepődött meg.
-Gyere. Majd...elmesélek mindent. Rendben? Ígérem nem lesz több titok.-nyújtom felé a kezem és várom hogy a kezeit a kezem közé rakja. Hezitál de mégis a kezem után nyúl.-Helyes döntés édes.-húztam magamhoz ahogy az ajkaira tapadtam és megcsókoltam.-Mert kurvára szeretlek. És nem mondok le rólad.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*