Itt az ajtó mögött szinte halálra izgultam magam. Angel már többször volt rosszul és eddig nem mondta el? Hogy nem vettem ezt észre? Milyen férje vagyok én neki?
Az ajtó nyílt és én szinte azonnal letámadtam Doctor Greyt.
-Doctor Grey! Hogy van a feleségem?-izgultam.
-Semmi komoly baja nincs Mr. Barber. Viszont...ezt ki kellene váltania neki. Vitamin. Kicsit felerősítené az immunrendszerét.-átvettem a papírt tőle.
-M-mitől vannak a rosszullétei? Nekem azt mondta a vacsora miatt érezte magát rosszul. Közbe már magának azt mondta többször előfordult.
-Meglehet hogy a sok stressz picit legyengítette az immunrendszerét. Mondta a kisasszony hogy sok stressz érte az utóbbi időben és eléggé rendszer nélkül étkezett.
-Valóban...Hazel elvesztése után szinte alig evett valamit.
-Váltsa ki ezt neki Mr. Barber. Ettől jobban lesz. Ha mégse változna az állapota akkor pedig kérem hozza be a rendelőmbe ahol a megfelelő eszközökkel további vizsgálatokat végezhetek.
-Rendben, köszönöm Doctor Grey.
-Nincs mit Mr. Barber. Tudja hogy a családjának bármit megteszek.
-Ezért hálás is vagyok. A feleségem számomra a legfontosabb személy most az életembe. Nem eshet baja.
-Elhiszem Mr. Barber. A felesége valóban gyönyörű és nagyon kedves lány. Ne aggódjon jobban lesz.
-Köszönöm Doctor Grey. Martina kikíséri.-állt Martina azonnal a segítségemre. Az ajtó felé néztem ami mögött ott pihen a feleségem. Egy sóhaj után lassan léptem be. Az ágyhoz sétálva vettem csak észre hogy Angelt elnyomta az álom.

Hozzálépve gyengéden simítottam ki az arcából egy tincset. Békésen alszik.
-Annyira szeretlek.-suttogtam halkan nehogy felébresszem mégis...el akartam neki ezt mondani.-Te vagy...régóta a legcsodálatosabb dolog az életembe.-nem hagyhatom hogy baja essen. Őt nem veszíthetem el.
Nem zavartam Angelt. Hagytam hogy aludjon így addig az asztalomhoz ültem dolgozni ahonnan szemmel tudtam őt tartani. Mégis a gondolataim elkalandoztak.

☆☆☆

Bealudtam. Úgy látszik az aggodalom eléggé kimerítette a szervezetem. A szemem kinyitva pillantom meg Andyt az asztalánál. Dolgozik.

Lassan sétáltam felé ahogy a tekintetét azonnal rám emelte.
-Szia kicsim.-egy mosollyal sétáltam hozzá és ültem azonnal az ölébe hogy szorosan hozzábújjak.-Angyalom.-tartott szorosan.-Miért nem mondtad hogy több napja nem érzed jól magad?-el kell neki mondanom.-Nézz rám kincsem.-érte el hogy a szemem ránézzen.-Nem engedhetem meg hogy bajod essen. Érted? Én...én belehalnék ha veled történne valami.
-Sajnálom.
-Angel...
-Azért nem mondtam el...mert én se tudtam mire vélni.
-Kiváltottam neked a vitamint. Attól jobban leszel. Az orvos azt mondta ez segít egyensúlyba billenteni az immunrendszered.
-És ha...mégse az a fő okozó?
-Mire célzol? Fájdalmaid vannak vagy....milyen tüneteid vannak kicsim?! Vigyelek a kórházba?-cikázik aggodalommal telt tekintete a szemeim között.
-Ráérsz...egy pár percre...?
-P-persze.-lepődött meg.-Mi a baj?-én nem válaszoltam hanem elindultam a fürdőszobába ahova ő követett.-Angel, baj van?-kérdezte aggodalommal a hangjában ahogy az ajtóból figyelt. Egy új tesztet vettem elő. Megakartam fogadni a doktor tanácsát és Andyvel megélni ezt a pillanatot.-Az meg...? Csak nem?-nyílt tágasra a szeme.
-Nem tudom miért...de azt érzem ez áll minden hátterében. Én...reggel csináltam egyet de nem néztem meg. De azt hiszem...jobb lesz ha ezen együtt megyünk át.-Andy hatalmasakat pislogott.-V-Vagy lehet mégse....jól gondoltam?-pánikoltam.-I-inkább megcsinálom egyedül rendben? Én...én azt hittem te is készen állsz és...-siettem az ajtóhoz hogy kizárjam őt de ő elkapta az ajtót. Egy hirtelen mozdulattal húzott magához ahogy szorosan ölelt.-A-Andy....?
-Bármit is mutasson...mindig itt leszek melletted.-a szavai hirtelen mintha egy tonna követ szakítottak volna le a szívemről. Hogy hihettem azt hogy nem állna mellettem?-Sz-szükséged van valamire? Miben segíthetek?-kérdezte azonnal. Annyira édes volt.
-Azt hiszem amíg megcsinálom jobb lenne ha kimennél. Utána együtt megvárjuk az eredményt rendben?-mondtam örömkönnyekkel a szemembe.
-Nem maradhatok itt veled?
-Csak egy perc rendben?-mosolyodtam el az izgatottságán.
-Ne zárd be az ajtót.-figyelmeztetett a reggeli incidensemre.
-Szólok ha kész vagyok rendben?-tudtam hogy az ajtó mögött fog állni idegesen. De én is ennyire ideges voltam.
A teszt ott hever az asztalon mi pedig kézen fogva ülünk az ágyon ahogy a szemünk le se vesszük a tárgyról ami most a jövőnket változtathatja meg.
-Ilyenkor minden perc olyan akár egy óra.-idegeskedtem de ő rászorított a kezemre.
-Emlékszel...mikor idekerültél és megkérdezted készen állnék hogy gyermekeim legyenek, hogy apa legyek? Azt mondtam nem. Nem akartam apa lenni.-valóban ezt mondta.-Majd...azt mondtam ha megtalálom azt a személyt talán készen állnék. Most megtaláltam azt a személyt akivel teljes mértékben készen állok erre. Apa akarok lenni.-mondta a szemeimbe.-De...akárhogy is legyen most Angel....mi együtt maradunk. Mert te vagy a fő létezésem oka.-az ajkaim megremegtek. Mégis mielőtt elsírhattam volna magam megszólalt az óra. Mozdulnom kellett volna de képtelen voltam rá.-Minden rendben?
-K-képtelen vagyok megnézni. Mi....mivan ha mégse lesz pozitív?
-Akkor tovább próbálkozunk.-némán ültem mellette.-Megnézzem én?-bólintottam idegesen. Andy felállt és a komódhoz lépett. A kezébe véve a tesztet figyelte a jelzést. Igyekeztem az arcáról leolvasni az eredményt de nem tudtam.
-Andy...-letette a tesztet a kezéből, visszasétált hozzám és magához ölelt. Az érzelmeim nyertek, sírtam. Annyira akartam, annyira vágytam rá. Reménykedtem és....
-Kibaszottul megadok nektek mindent...-mondta és a szemeim kikerekedtek. H-hogy mit mondott? N-nekünk? Mármint nekem és....? Az nem lehet! Ránéztem ahogy látom hogy Andy arcán széles mosoly ült.
-A-azt mondod hogy....?
-Szülők leszünk egyetlenem. Bővül a Barber család.
-T-terhes vagyok?!-szinte kiabáltam hitetlenkedve ahogy a tesztért rohantam. A kezembe véve megláttam a feliratot. Terhes.-ÚRISTEN!-kiabáltam ahogy azonnal Andyhez rohantam hogy szorosan átöleljem. Ő pedig oly szorosan tartott.-Kisbabánk lesz.-mondtam izgatottan ahogy a tekintetünk újra találkozott. Látom az arcán ahogy igyekszik harcolni az érzelmei ellen mégis egy könnycseppet látok a szeme sarkában. Kicsókoltam onnan ahogy a homlokának döntöttem a homlokom.-Egy hatalmas család leszünk. Apa leszel....Andy.
-Te pedig anya leszel...Angelem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*