-Miért nézel ki ilyen megviselten?-kérdezte az öcsém Lloyd ahogy a kertben leült velem szembe. Nem akartam vendégeket fogadni ma de Lloyd családtag. A családtagok pedig mikor úgy érzik szükségük van rám, az ajtóm mindig nyitva áll előttük. Elvégre ezért is vagyok a maffiavezér.
-Ennyire látszik?-néztem rá ahogy azonnal vissza is fordítottam a fejem az asztal felé ahogy a kávés csészéért nyúltam.
-Kurvára úgy nézel ki mint aki nem aludt egész éjjel.
-Nem is nagyon aludtam.-jegyeztem meg.
-Csak nem...? Hosszú éjszakátok volt Angellel?-húzogatta a szemöldökét.
-Hosszú de nem az miatt amire gondolsz.
-Hanem?
-Eltudsz képzelni egy helyet...ahol kilencvenezer ember gyűlik össze? És mellékesen megjegyezném a legnagyobb arányban nők és fiatal tinédzserek?
-Nem, de biztos csúcs hely lehet.-mondta lelkesen Lloyd.
-Na én egy ilyen helyen voltam.
-Mi van?! És engem nem hívtál?-szinte láttam az idegességet az arcán.
-Te...én nem is tudtam hogy már fiatal lányokban ennyi szívfájdalom lakozik.
-Úristen! Ugye nem csaltad meg Angelt?
-Mi?
-Hát hogy....nem vígasztaltad meg ezeket a lányokat ugye? Mert ha én tenném az teljesen normális lenne de ha te...
-Normális vagy? Soha se csalnám meg Angelt. Amúgyis vele voltam.
-H-h-hogy mi? Tudtam én hogy kurvára perverz férfi vagy dehogy ennyire....
-Mi? Te idióta vagy?! Nem feküdtem le senkivel. Az egyetlen nő akihez hozzáérek az a feleségem. Ő a tökéletes nekem. Más nem.
-Akkor mi a picsáról beszélsz ha nem ilyen erdő közepén elrejtett kurvaházról?
-Lloyd te....kurvára idióta vagy.-nevettem már a rengeteg hülyeségen ami a száját elhagyta.-Taylor Swift koncerten voltunk.
-Hogy mi a faszom?-láttam a kiakadást az arcán.
-Miért vagy jobban kiakadva ellentétben azzal mikor azt kérdezted megcsaltam e a feleségem?
-Pasi vagy. Azt hamarabb kinézem a társaimból. De hogy te egy rózsaszín felsőben egy Taylor Swift koncerten állj....na azt nem.
-Nem voltam rózsaszín felsőben. Annyi önbecsülésem nekem is van. De Angel....valóra akarta váltani Hazel álmát. Nem akart egyedül menni így megkért hogy kísérjem el.
-Angelt sikerült kirángatni?
-Tegnap este a koncert alatt...ezerszer láttam sírni...mégis ezeregyszer láttam őt mosolyogni. Már ezért megérte ott lennem.
-Nehéz lesz ezt feldolgoznia.-komolyodott meg Lloyd.
-Megígértem neki...hogy megtudom ki miatt történt mindez....és magam ölöm meg.
-Andy te is tudod hogy...
-Szia szívem. Szia Lloyd.-meglepett hogy Angel lejött a szobájából. Az pedig mégjobban hogy mellém érve egy csókot nyomott a számra majd helyet foglalt közvetlen mellettem.
-Szia kicsim. Jól vagy?-néztem aggodalommal rá.
-Elég nyúzott vagy te is.-mondta Lloyd mire egy szúrós tekintetet küldtem neki.-Vagyis....hazudtam. Kurvára szép vagy. Csak teszteltem a férjed reakcióját. Észrevetted milyen kussba volt?
-Megakarsz halni?-kérdeztem fapofával. Mégis Angel nevetésére lettem figyelmes. Nevet. Nevet úgy mint régen. Mintha hosszú idő után újra oxigénhez jutna a testem úgy lélegeztem fel.
-Kéred még ezt vagy ihatok belőle?-mutatott a kávémra.
-Nyugodtan idd meg. Két cukor van benne jó lesz úgy vagy szükséged van valamire?
-Csak erre hogy felébredjek.
-Jó újra látni téged angyalka.-mondta Lloyd ahogy a feleségem nézte.
-Dolgotok van ma?
-Nincs. Lloyd egy váratlan vendég.-mondtam azonnal.
-Hé!
-Miért kérded kicsim?-nem érdekelt Lloyd. A feleségemre figyeltem minden másodpercben.
-Szerettem volna veled elmenni valahova. Van kedved velem tölteni ezt a napot?-nem hittem a fülemnek. Azonnal felálltam ahogy a kezem Angel felé nyújtottam.
-Induljunk. Hova akarsz menni? Bárhova elviszlek.
-Remélem valami kurva drága utazást találtál. Sok pénze van a férjednek had költse.-Angel ajkait újabb nevetés hagyta el.

☆☆☆

Figyelem Őt távolból. Figyelem ahogy a part mentén áll és csak nézi a hatalmas óceánt.

Képes lennék egy életen át őt nézni. Mégis egy apró hang a fejemben mindig figyelmeztet ,,vigyázz mert elveszítheted". Ebbe belegondolni se akarok. Ő az első személy anyám halála után aki ennyire közel került a szívemhez. Ő az aki kirángatott abból a világból ahol bent ragadtam az évek alatt. Most pedig az én feladatom az hogy segítsek neki.
Lassan sétálok hozzá ahogy a dereka köré fonom a kezem. Magamhoz húzom ahogy a vállára helyezem a fejem.
-Jól vagy?-kérdeztem ahogy egy puszit nyomtam a nyakhajlatába. Bólintott, majd a kezem megfogva húzott engem a part mentén.

-Andy...-fordult velem szembe ahogy így már ő háttal közlekedett. A figyelmem kétszáz százalékos lett ahogy a lépteire is én figyeltem.
-Mond.
-Megígérsz nekem valamit?
-Bármit.
-De ha most megígéred soha se szegheted meg vagy....mondhatod azt hogy többé nem áll az ígéreted.-figyelmeztetett.
-Egy életre ígérek. Hisz....egy életre tettem fogadalmat az esküvőn is emlékszel?
-Hogy tudnám elfelejteni?-mosolygott rám.
-Kérj bármit...megteszem.
-Ígérd meg nekem....-megállt. A szemeim nézi.-....ígérd meg nekem hogy soha se foglak elveszíteni téged.
-Angel...
-Mégegy fontos személyt az életembe nem veszíthetek el. Mert....akkor már senki se maradna nekem. És...és...és én egyedül lennék.-hullott egy könnycsepp le az arcán. Hozzáléptem ahogy az arcát közrefogtam és lecsókoltam a könnycseppet az arcáról. A homlokának döntöttem a fejem ahogy azokat a gyönyörű szemeket kémleltem amik bármelyik pillanatban könnybe lábadhatnak.
-Soha se fogsz elveszíteni. Mindig melletted leszek.
-Ígérd meg.-szipogta.
-Megígérem. Megígérem hogy egy életen át melletted leszek és a tiéd.-az arcára egy mosoly húzódott. Szeretem őt jobban mint az életem. Ő a létezésem oka. A boldogságom.
-Szeretlek.-mondta ki annyi hosszú nap után.-Őrülten szeretlek.
-Kicsim.-húztam szorosan magamhoz.-Én is nagyon szeretlek. Leírhatatlanul.-rám emeli a tekintetét.
-Nem....maradunk ma estére itt?
-Itt akarsz maradni?
-Egy olyan kis apartmanba.-mutatott a parttól nem messze elhelyezkedő kis apartmanra.
-Máris intézem.-simogattam meg az arcát. Mielőtt viszont elindulhattam volna telefonálni a kezem után nyúlt.-Mi a baj?-de ő hozzámlépett és megcsókolt. Annyira hiányoztak már az ajkai. Már majdnem belehaltam a hiányukba.
-Szeretlek....és köszönöm.
-Kibaszottul betartom az ígéretem neked. Mert istenem hogy tudnék én nélküled élni?-fogtam közre az arcát ahogy most már én hajoltam az ajkai után. A szívünk gyógyulni kezdett.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*