41. ,,Neked fontos?"
-Mikor mentek nászútra?-kérdezte Lloyd ahogy helyet foglalt velem szembe.
-Hétvégén indulunk. A feleségem így szeretett volna menni.-mondtam ahogy olvastam közbe az előttem lévő céges papírokat.
-Muszáj felvágnod?-ránéztem ahogy nem tudtam mire gondol.-A feleségem.-tette idézőjelbe a szót.-Kurvára látszik hogy megházasodtál mert a gyűrűd is kurva büszkén hordod.-elmosolyodtam.
-Büszke is vagyok hogy ilyen csodás nő a feleségem.-mondtam ki direkt újra a szót hogy bosszantsam. Nem-e benőne a feje lágya és végre ő is megállapodna egy normális lány mellett. Már ha bárki képes lenne elviselni a nem normális öcsém.
-És?
-Mi és?
-A nászéjszaka? Milyen volt?-kérdezte szemöldökfelhúzással.
-Mit érdekel téged?
-Hé! Jön a következő feladat nem? Kis sírós, pisis, kakis babák. Lesz baba vagy nem lesz baba?
-Mindent beleadtam.-mondtam egy elégedett mosollyal ahogy visszagondoltam az esténkre.-Ráadásként kidobtam a fogamzásgátlóját. Nem akarok akadályokat. Nagy családot akarunk.
-Angel is készen áll a nagy családra?
-Szerintem jobban megijedt attól hogy a házasságunkkal milyen hatalmat kapott.
-A szerződésről beszélsz amit mondtál?
-Alig akarta aláírni. Azt mondta nem ezekért lett a feleségem.
-Mondtam hogy álcázott szerződést dugj az orra alá.
-A házasság nem hazugságokra kell hogy épüljön.
-Akkor hogy vetted rá hogy aláírja?
-Könnyebben ment mint gondoltam.
-Na és Ari? Vele beszéltél az incidens óta?
-Nem. Nem keresett és én is jobbnak láttam ha nem keresem.
-Szerinted még mindig azt hiszi hogy Angel nem jó döntést hozott azzal hogy hozzádment?
-Nem tudom Lloyd. Félek hogy Victoria vette erre az egészre rá. És most ennek Ari issza meg a levét.
-Soha se vesztetek össze egy nő miatt, ő meg pont a legelső adódó alkalommal a nőbe szeretne bele akit te is kedvelsz? Nem is ismerte annyira...
-Lehet Lloyd hogy nem ismerte. De lássuk be Angel minden mértékben tökéletes.
-Valóban ritka egy dögös nő. Bár nálam akkor is max a dugásig jutott volna.
-Lloyd.
-Oh, elfelejtettem. A feleségedről van szó.
-Mondtam már hogy figyelj a szavaidra főleg ha róla van szó.
-Megszokás hatalma. Nem vagyok én ahhoz hozzászokva hogy neked van valakid. Ráadásként már a neved is viseli.-ahogy ezt mondta azonnal Angelre gondoltam. Rosszul éreztem magam amiért ma a céges dolgokkal is foglalkoznom kellett ahelyett hogy vele lennék.
Hallgatom az alkalmazottak statisztikai beszámolóit, javaslataikat. De egyáltalán nem élvezem az egészet. Hirtelen ajtónyitódásra kaptam fel a fejem.
-Oh, ne haragudjanak.-nyitott be Angel az ajtón.-A-azt hittem egyedül vagy.-nézett rám.
-Baj van kicsim?-megrázta a fejét de én mégis megakartam tudni mit szeretett volna.-Uraim, kifelé. Azonnal.-parancsoltam ahogy felálltam az asztaltól és egyenesen Angel elé sétáltam.-Gyere.
-Én nem akartalak megzavarni.-magyarázkodott azonnal.
-Miért nem? Imádom mikor itt vagy. Gyere be.-hezitált én pedig gyengéden a csípőjére helyezve a kezem toltam be az irodába, míg megvártam hogy az teljesen kiürüljön.
-Andy én tényleg nem akartalak megzavarni, azt hittem egyedül vagy.-az asztalomnak dőlve fordultam felé ahogy a keze után nyúltam.
-Mond mi a baj.
-Nincs baj.
-Angel.
-Tényleg. Majd...majd megbeszéljük ha végeztél. Rendben?-menekült volna de én elkaptam a kezét.
-Mrs. Barber. Megtenné hogy elmondja pontosan mi a baj? Látom a szemeidben, hogy akartál valamit.
-Esküszöm nem olyan fontos mint amilyennek te gondolod.
-Számodra fontos?-kérdeztem.
-Igen de...
-Akkor nekem is fontos. Figyelek.-és valóban minden figyelmem rá öszpontosítottam.
-Ez...-kifújta a levegőt.-Csak...Hazelnek két nap múlva lesz a születésnapja és mikor beszéltem vele arról mesélt mennyire szeretne egy ilyen kis bulit magának és arra gondoltam hogy megrendezhetnénk...neki.-hadarta a szavakat egymás után.-Mondtam hogy nem olyan fontos ezért ezt megbeszélhetjük...
-Itt nálunk jó lesz?-kérdeztem.
-Hogy?
-Van valami hely ahova szeretne menni vagy jó lesz ha itt megszervezzük?
-Jó...jó lenne itt is de...
-Szólok Martinának hogy az ételeket akkor majd úgy intézze. Illetve a díszítést is meg kell addig csinálni igaz?
-Én...szívesen megcsinálom de...
-Segítek. Ajándékot is vennünk kell neki még igaz?-bólintott.-Tudod mire vágyna nagyon?
-Azt...azt nem hiszem hogy megtudjuk neki szerezni.
-Azért mond el. Hátha megoldom.
-Tudod...az ilyen idős kislányoknak minden álma a kedvenc énekesük koncertje és...
-Kit is szeret pontosan?
-Taylor. Taylor Swift az énekesnő neve.-válaszoltam.
-Keressünk neki más ajándékot.
-Oh...persze. Én is gondoltam hogy ez lehetetlen csak...
-Mi? Nem. Dehogy kicsim. Esküszöm hogy estére meglesz a jegye neki és a barátnőinek. És találkozót is intézek nekik. Csak gondoltam jó lenne neki mást is adni nem? Elvégre a koncert csak később lesz és...
-Te...valóban elintézed mindezt neki?-meglepettség sugárzott az arcán.
-Persze. Hazelért bármit...csaladtag.-az arca kivirult ahogy boldogan ugrott a nyakamba és csókolt meg.
-Komolyan segítesz elintézni neki? Úristen Andy ha tudnád milyen boldog lesz!-ez az a boldogság amit nap mint nap látni akarok. Amit mindennap el akarok érni hogy lássam. Ebből nem vagyok hajlandó engedni.
-Befejezem a megbeszélést utána elviszlek ajándékot keresni neki rendben?-simogattam meg az arcát.
-Oh, a megbeszélés. Basszus ne haragudj már nem is zavarlak.-menekült volna mikor visszarántottam magamhoz.
-Hova futsz?
-Hát...hagylak hogy folytasd a...
-És a csókom? És a szeretlek? Ezek hol maradnak egyetlen gyönyörű feleségem?-mosolyog. Imádom.
Az ajkaimra nyomva egy csókot egy széles mosollyal mondta.
-Szeretlek egyetlen szexi férjem. Amíg nem találkozunk legyen szép napod és...remélem állandóan én fogok az eszedbe járni.-huncut. Nagyon huncut.
-Azt hiszem még fél órát tudnak várni.-kezdtem kioldani a nyakkendőm mire megállított.
-Nem. Nem szabad.-mondta nevetve.-Megyek mielőtt...
-Pedig ez az asztal tökéletes a projektünkhöz.
-Ebben kételkedem Mr. Barber. Ez az asztal nem sokáig állna a négy lábán ha mi ketten itt egymásnak esnénk.
-Kipróbáljuk?
-Megbeszélés...emlékszel? Utána ajándékot veszünk és...talán jutalmul este tiéd leszek.
-Talán? Mrs. Barber figyelmeztetem...
-Hogy őrülten szeret engem...igaz?
-Így van....őrülten szeretlek.
-Én is téged.-mondta ahogy egy apró csókot nyomott a számra.-Később?
-Később.-válaszoltam ahogy elhagyta az irodám. Őrülten szerelmes vagyok a feleségembe.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro