Figyelem ahogy Martina a vacsorához előkészíti az alapanyagokat. Kedves nő volt, olyan ötven éves. Látszott hogy rutinosan mozog a házban.
-Martina...maga régóta szolgálja Mr. Barbert?-kérdeztem.
-Oh aranyom. Még az apja vett fel engem ide mint házvezetőnő. A családom szörnyen szegény körülmények között élt. Hatan voltunk testvérek sokszor kenyérre se telt. Akkor pedig még nem igazán lehetett jól fizető állást találni. Én pedig akkor még fiatal, félelmet nem ismerő lányként eldöntöttem hogy megpróbálok egy gazdag családhoz bejutni mint házvezetőnő. Elvégre takarítani, mosni, főzni tudtam. Így Leonard Barberre esett a választásom. Akkor is már mindenki róluk beszélt, a hatalmas vagyonukról. Azt gondoltam ha nem is szedem meg magam annyira hogy kis házat vegyek magamnak a kertvárosban, legalább a családomat kihúzom a nyomorból.
-Tehát...Mr. Barber apja vett fel téged?
-Így van. Esélyt adott arra hogy kilyussak a nyomorból.
-Soha se...akartál elmenni innen? Családot, gyerekeket?
-Dehogynem.-mosolyodott el.-De sajnos az élet nem áldott meg gyerekekkel. Viszont egy csodás férjjel annál inkább. Mikor idekerültem volt itt egy fiatal kertészfiú. Minden reggel őt vártam hogy egy finom, meleg kávéval megkínáljam.
-Biztos nagyon örült neki.
-Annyira hogy feleségül vett.-mondta nevetve.-Ő az én Gabrielem.
-Titokban házasodtatok össze?
-Dehogyis. Eleinte persze titkoltuk de lebuktunk. Leonard Barber behívatott minket az irodájába. Rettegtünk hogy elveszítjük a munkánkat hisz mi nem kerestünk rosszul. Sőt...a mi rétegünkben igenis gazdagoknak számítottunk.
-És kirúgott?
-Nem. Ellenkezőleg mondta ha esküvőre szánnánk a fejünk ő kifizeti a ceremóniát. Szörnyen hálásak voltunk neki. A kert végében kaptunk tőle egy kis szolgálati házat ahol éldegélünk. Nappal itt szolgáljuk az úrfit, este pedig a férjemmel a kert végében nyugovóra térünk.
-Akkor Mr. Barber emberibb volt mint a fia....-motyogtam.
-Hogy emberibb volt-e? Nem aranyom. A hozzá hűséges emberekkel volt emberi. De az emberek tartottak tőle. Mr. Barber...a fia...egy nagyon kedves, szerethető férfi. Csecsemő kora óta ismerem. Nála nagyobb szívű férfit még nem ismertem.
-Nagyobb szívű? Biztos hogy ugyanarról az emberről beszélünk?
-Kérlek vágd fel ezeket rendben kedvesem?-rakta elém a zöldségeket.-Hidd el ha ezt mondom. Az úrfinál ritkábban találkozik az ember őszintébb, kedvesebb, gondoskodó férfival. Csak....a szülei elvesztése igenis mély nyomott hagyott benne. Az édesanyja még fiatal korában meghalt. Az apjának meg nem sok ideje volt rá, így szinte mi neveltük a háztartásbeliek.
-Kétlem hogy ő valóban ilyen lenne. Hisz amit tett...
-Hallottam miért kerültél ide kedvesem.-ült le mellém. Gyengéden fogta a kezem a kezei közé.-És tudom hogy most azt gondolod hogy Mr. Barber mennyire ártott neked és a családodnak. De...az is lehet hogy pont hogy megmentette az életed.
-Megmentette az életem? Azzal hogy elrabolt?
-Azzal hogy kizökkentett a hétköznapokból. Itt...lesz időd önmagadnak lenni, hogy megtaláld azt ki is vagy.
-Morelli vagyok Martina. Nem kell megtalálnom ki is vagyok. Tudom.
-Ne ítéld el az urat, az nélkül hogy megismernéd.
-Már késő. Utálom őt.-daraboltam a répát magam előtt.
-Martina! Mond hogy a kedvenc ételem főzöd!-hallottam egy idegen hangot magam mögött. Hátrapillantottam mikor szembe találtam magam egy férfivel.-Oh, vendégünk van?-lepődött meg ahogy meglátott.
-Mr. Barber vendége.-szólt közbe Martina. Vendég? Még mit nem.
-Szia. A nevem Ari Levinson.-ült le velem szembe mosollyal az arcán.

-Angelique.-mutatkoztam be ahogy kezet fogtunk.
-Martina, ha az öcsém vendége miért is van a konyhában?-nézett Martinára az idegen, mégis jóképű férfi.
-Én...én ajánlottam fel hogy segítek. Szeretek...főzni.-mondtam zavaromba hisz egyáltalán nem tudtam hogy ki ez az alak.
-Egy csinos lány aki szeret főzni. Főnyeremény.-nézett azokkal a csodás íriszkék szemeivel. De várjunk csak! Azt mondta öccse? Mármint...annak a majomnak? Ez a pasi annak a majomnak a bátyja? De várjunk...nem Levinson a vezetékneve? Ez az idióta meg Barber. Akkor mégis...?-Leonard sűrűn házasodott.-szólalt meg mire észheztértem.-Azon gondolkoztál hogy lehetek Andy bátyja igaz? Hát úgy hogy az apja feleségül vette az anyámat.
-Tehát ti...
-Nem vagyunk vérszerinti rokonok. De úgy tekintek Andyre mint a vérszerinti öcsémre.
-Így van. Ari mindig is nagyon törődött a testvéreivel.-mondta mosolyogva Martina ahogy a férfira nézett.
-T-Testvéreivel? Nem csak....nem csak ketten vagytok?
-HÜLYE DÖGÖK! NE UGRÁLJATOK RÁM!-hallottuk a kiabálást a kert felöl. Megpillantottam egy gengszter kinézetű férfit. Felnyírt haj, hülye bajusz. Ki ez? Lépett be a kert felöli teraszajtón az idegen alak.
-Nem tudnád picit szeretni őket?-nézett Ari az újabb idegenre.
-Ezeket? Fúj. Minenhova odaszarnak és pisálnak.
-Lloyd!-szólt rá Martina.
-Igen dadus?-kérdezte szarkasztikus mosollyal.
-Lloyd.-szólt rá Ari.
-Oh egy csinibaba. Hát ez kicsoda?-ült le közvetlenül mellém ez a fura alak. A szemeit le sem vette rólam.

-Lloyd viselkedj. Ő Angelique.-mutatott be Ari.
-Még a neve is angyali.
-Lloyd.-figyelmeztette Ari újra.
-Lloyd vagyok. Lloyd Hansen.-nyújtotta felém a kezét.
-Angelique.-mutatkoztam be neki.
-Ő az öcsém Angelique.-mondta Ari. Hogy mi a franc? Ez a Mr. Perverz bajusz, Mr. Udvarias és az a Mr. Tuskó rokonok? Mármint...testvérek?
-Angyalka, nincs kedved...esetleg valamikor vacsorázni velem?-kezdett nyomulni Lloyd.
-Lloyd.
-Mi van? Ritka az ilyen dögös lány.-szólt vissza Arinak.
-Andy vendége Lloyd.-jegyezte meg Ari mire Lloyd rákapta a tekintetét.
-Hogy mi a szent szar?
-Andy vendége. Vele van.
-A bátyámmal?! Ugye most ugratsz? A bátyám összeszedett egy ilyen dögös csajt?
-Lloyd légy udvariasabb.-szólt rá Martina. Én csak pislogtam.
-Igenis dadus.-mondta egy újabb szarkasztikus mosollyal.-De ez most komoly? Andy Barber összeszedett egy ilyen istennőt?
-Ne haragudj az öcsém miatt, idióta.-mentegetőzött Ari.
-S-Semmi baj. Amúgy....amúgysem vagyok Andyvel...vagyis nem úgy ahogy ti gondoljátok.
-Tehát nem dugtok?
-Lloyd!-kiabált rá Ari és Martina egyszerre.
-Mi van?! Tudnom kell hogy most rányomulhatok erre az angyalra vagy sem.
-Ne nyomulgass senkire. Főleg nem az én házamban.-hallottam meg magam mögött Mr. Tuskó hangját. Na még csak ő hiányzott.
-Bátyus...nem mondtad hogy ilyen dögös lányokat ismersz.-állt fel Lloyd lelkesen.-Ha tudom többet lógok veled.-a tekintetem Mr. Tuskóval szemezett. Annyira nézett hogy képtelen voltam levenni a tekintetem róla. Miért néz így rám?
-Szia Andy.
-Szia Ari. Milyen volt az utazás?
-Remek. Távol az én hülye öcsémtől szinte felüdülés volt.-mosolygott Ari. Édes mosolya volt.
-Martina hogy áll a vacsora?-kérdezte Andy.
-Mire asztalhoz ülnek kész is lesz. Angelique segít megteríteni igaz?-nézett rám.
-P-persze. E-elnézést.-haladtam el mellettük de éreztem a tekintetük a hátamon. Martina napközben bemutatta a házat nagyjából hogy ne legyek annyira elveszve itt. Csodás ház...kár hogy a tulaja egy paraszt.
Azonban most úgy éreztem hogy a két testvér megjelenése itt talán a mentsváram lesz. Lehet ők nem olyan rosszak mint Mr. Tuskó. Igaz?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*