Jelenleg megakadtam. Félrehúztam a serpenyőt, hogy belelapozzak a macskakaparással írt jegyzeteimbe, hiszen mint már említettem, néha beüt a demencia, és... egyébként sem vagyok a legpontosabb mesélő, nem véletlenül rúgtak már ki egy pár helyről. Azonban most mindent bele fogok adni...

Úgyhogy térjünk is vissza Brutusra, aki jelenleg fricskabolygón tengeti unalmas hétköznapjait. Alig pár napja került ide a démonfattyú, mégis már most roppant magányosnak érzi magát.
Fátyolos szemében könnyek gyülekeztek, és mint poshadt virág a három hónapos vízben, úgy konyult le Brutus kezdeti lelkesedése is. (Azért ez már döfi mondat volt, nem? Elég sokat gyakoroltam.)
Azonban valami történt! Brutus éppen egy sziklafal mentén búslakodott, lelkében mámoros vihar tombolt, ahogy felrémlett egy kép. Látott valamit a távolban, vagyis... valakit!

Oké, ez nem túl izgalmas. Ki a franc jegyezte le ezt ide? 
Mindegy, cseszd meg, gyere, a következőben talán folytatom, csak előbb megkenek egy palit!