Bevallom, hogy elszundítottam. Általában a téli álom csak pár napig tart nálam, így folytassuk is ahol abbahagytuk!

A fekete nap bevilágította fricskabolygó táját. Brutus szomorúan kémlelte továbbra is a sziklafal mentén üldögélve a komor dombokat. Az örök sötétség bolygója, gondolta magában főszereplőnk, miközben heves önmarcangolásba kezdett. 

Annyira unalmas! Miért kell mindig a nagyképű, felfuvalkodott, velejéig gonosz főszereplők drámai gondolatait hallgatni ezekben a fos könyvekben? 

Oké... szerintem pihenjünk meg, mielőtt megérkezik a következő szereplő, mert elég fáradt vagyok ehhez a förtelmes történethez.