Ma megszületett bennem az elhatározás, hogy holnap megyek és kinyomtatom valahol ezt, hogy ha majd elég erősnek érzem magam hozzá, akkor elküldjem neked.

De tényleg gyakran azon gondolkodok, hogy lenne-e bármi értelme? Talán nagyobb esélye lenne ennek a sztorinak, ha kiadnám regény formájában. Természetesen átdolgozva és megváltoztatva a neveket, mint, hogy elküldjem neked és a kukában végezze. Mert belegondolva ez egy jó történet, aminek a végén az ember rájön, hogy ez nem a szerelemről szólt és nem is rólad, hanem rólam. Az, hogy én mennyit változtam és, hogy te kellettél ahhoz, hogy ez a változás végbe menjen.

Még nem tudom, hogy holnap kinyomtatom-e. Valószínűleg, ha ezek után még lesznek oldalak, akkor tudhatod, hogy nem, nem nyomtattam ki. Ha pedig már nincs semmi és ez az utolsó lapja, akkor itt arra szeretnélek kérni, hogy tedd el, őrizd meg, vagy pedig tépd darabokra és úgy dobd a kukába. Mert mondhatom, hogy megmutatom a világnak igazából ez csak neked szólt és remélem, helyén kezeld a leírt szavakat.

Sok hibát követtem el, gyakran viselkedtem úgy, mint egy gyerek néha még most is és talán az, hogy ezt olvasod életem legnagyobb butasága volt, de egyszerűen utálom azt a kérdést, hogy Mi lett volna ha? Nos, ez a kérdés most megválaszolásra fog kerülni, mert megtettem elküldtem és várom, hogy Damoklész kardja lesújtjon rám!