Képzeld ma írni akartam neked. Itt vagyok Pesten a rokonoknál és elcsesztem a mosdót, az a hülye dugattyú beragadt és sehogy sem akart kijönni. Rögtön arra gondoltam, hogy nem érdekel, mennyire égek be, írok neked és megkérlek, gyere el. Hiába tudom, hogy biztos dolgozol és, hogy csak miattam nem jönnél fel Pestre, mégis minél jobban kétségbeestem annál jobban írni akartam neked.

Soha nem fogom megérteni, hogy miért gondolom és érzem úgy, hogy neked kell megmentened. Pedig te nem vagy egy szőke herceg fehér lovon és én sem vagyok a hercegnő, akit meg kell menteni. Vagy talán mégis? Hercegnő ugyan nem vagyok, de talán megmentésre szorulok. Meg kell menteni a rengeteg érzelemtől, ami lecsapódik bennem. Őszintén irigylem azt, hogy milyen erősnek mutatod magad a világ felé. Lehet, hogy odahaza te is gyenge vagy, leteszed az álcádat, de a külvilág felé mindig erősnek mutatod magad. Remélem, hogy egy nap én is elérek erre a szintre, mert már kezd megfojtani ez a rengeteg érzelem.

Hogy hányszor szerettem volna, hogy meg ments? Hányszor akartam hallani a hangodat? Nem is tudom, de volt pár alkalom, ami erősen megmaradt az emlékezetemben:

1. Nagypapám halálakor minden sötét lett. Képtelen voltam színesben látni a világot, összeszorult a szívem és üresnek éreztem magam. Mint, aki elvesztette a lényének egy részét és utáltam, hogy nem volt elénk időnk együtt. Hogy gyakran türelmetlen voltam vele szemben és idegesített a folytonos kérdezősködése. A temetése napján nem vágytam másra csak arra, hogy megjelenj és átölelj. Azt hittem, hogy az én életem is lehet olyan, mint a filmekben. Hogy te megjelensz a semmiből és a támaszom leszel. El se tudod képzelni, hogy mennyire akartam, hogy ott legyél.

2. Amikor valami nehézség ért az életben, hozzád akartam először fordulni. Neked akartam elmondani a gondjaimat, a nővérem zűrös kapcsolatát, amit én külsőként is megszenvedtem. Igen talán ezért nem akartam kapcsolatot, ezért ragaszkodtam hozzád ennyire, mert tudtam, hogy semmi esélyem nálad. Egy biztos pont voltál, hogy ne keljen mások felé nyitnom. A körülöttem lévő emberek kapcsolatából csak azt bírtam leszűrni, hogy mennyire fájdalmas, ha az ember szeret valakit. Én pedig ebből nem kértem. Egy ember miatt adtam volna fel a függetlenségem. Miattad.

3. Alig pár hete történt az, amit most leírok. Barátnőmmel Pesten voltunk moziban, majd hazafelé várnom kellett a csatlakozásra így Vámosgyörkön ültem egy fél órát. De bár ne tettem volna, szálltam volna le inkább Hatvanban, de úgy voltam vele, hogy Vámosgyörköt ismerem, és ott nem lehet baj. Persze. Sikerült az állomáson belefutnom egy részeg idiótába és még soha nem féltem annyira, mint, akkor. Egyre csak az járt a fejemben, hogy bárcsak itt lennél és már kerestem volna ki a számod, hogy gyere értem, de aztán rájöttem, hogy kitöröltem. Az ígéretemhez híven töröltem a számodat, elvesztve az egyetlen kapaszkodómat. Pánikba estem, de próbáltam nem mutatni miközben a sírás környékezett. Egy adácsi srác mentette meg a helyzetet végül, én pedig amint hazaértem megkerestem és elmentettem a számodat. Nem akartam többé úgy kilépni a házból, hogy ne lett volna nálam egy biztosíték, hogy ha baj van, téged hívni tudlak. Jogosan fordulhat meg a fejedben, hogy ilyenkor miért nem a szüleimet keresem. Magam se tudom. Nem tudom, miért kötődöm hozzád ennyire, hogy miért hiszem azt, hogy te akár az éjszaka közepén is jönnél és segítenél. Valamiért sziklaszilárdan hiszek abban, hogy ezt tennéd, mert tudom, hogy jó ember vagy.

Instán azóta sem voltál fent és tudom, hogy valószínűleg úgy viselkedek, mint egy bekattant őrült zaklató, de nem vagyok az. Egyszerűen csak túl mélyen érzek és, mint a legtöbb írónak nekem is ez lesz a vesztem. Minden érzelem ezerszer erősebben csapódik le bennem és nagyon könnyen meg bántódom. Érzékeny vagyok és gyakran szerencsétlen. Csak reménykedni tudok benne, hogy valamilyen szinten megértesz engem.

Lehetséges, hogy hamarosan ezt már a kezedben fogod tartani, talán pont aznap, amikor ezt a lavinát elindítottam.

Remélem boldog vagy és őszintén örülök, ha rád talált a szerelem!

Azt hiszem ez a rész áll hozzám a legközelebb 🥺