Hogyan tegyünk tönkre mindent egyetlen egy sms-el egyes csapó. Bár egyáltalán volt mit tönkre tenni? Akkor rohadtul nem ezt éreztem. Úgy voltam vele, hogy nem veszíthetem el azt, aki sose volt az enyém. Nem voltunk barátok, nem voltunk egymásnak senkik sem. Sőt a közelében előszeretettel alkalmaztam azt a tehetségemet, hogy ignoráltam őt. Szerintem ez egyfajta védekező mechanizmus volt a részemről. Ha nem néztem rá, akkor kevésbé fájt.

Újabb bulis este, egy nappal azelőtt, hogy apával leléptünk Nagyrévre kikapcsolódni. Zsuzsiékkal mentem át, de az este Lolával és Hannával zárult, akiknek nem győzők hálálkodni, amiért elviseltek engem és a hisztimet. Mert bizony, ha én alkoholt ittam, akkor annak általában sírás lett a vége. Minő meglepetés ez ezúttal sem volt másképpen. Benyakaltam szinte teljesen egyedül egy üveg vodkát és három pohár sört, mindezt azért, mert Fanni elhintette a magvát annak, hogy Kriszti és Szabi kavarnak. De igazából Fanniék voltak azok, akik állandóan kavartak. Fanni ezúttal sem volt, valahol a Tiszán fesztiválozgatott, ami azért vicces, mert engem meg nem engedett el az anyja vele a Balatonra, egy éjszakára. Na, mindegy. Egy fesztiválon biztos nagyobb biztonságban volt, mint egy családias kempingben. Úgy vágtam neki ennek a napnak, hogy megvolt a tervem, hogy na, majd most közel kerülünk egymáshoz. Újabb pofára esés? Naná.

Éjfél előtt, mielőtt indult volna a vonatom komolyan gondolkodtam azon, hogy fogom magam és leülök a kocsija mellé a földre, hogy legalább egyszer az életembe hazavigyen, de Lola megvétózta a tervemet és kirángatott a vasútállomásra. Mondtam neki, hogy engem nem érdekel, elmondom neki, hogy mit érzek. Arra kért, hogy ne tegyem, mert azzal csak magamat bántom, mert vagy köcsög lesz velem, vagy semmibe vesz. De a múltkori után bíztam benne, hogy nem így lesz. Hogy rendes lesz velem és válaszol. Hazafelé tartva miközben alig álltam a lábamon írtam neki. Kiöntöttem a szívemet megírtam neki, hogy szeretem és, hogy utálom azt, hogy így érzek. Nem válaszolt semmit. Ébren hánykolódtam az ágyban és zokogtam, az üresség a szívemben egyre nagyobb és nagyobb lett. Aztán írtam neki egy második sms-t. Arra sem kaptam választ és ebbe majd belepusztultam.

Nagyrévre tartva apa azt hitte, hogy azért volt rossz kedvem, mert Fanni nem jött velünk. Meghagytam ebben a hitben és nem mondtam el neki, hogy épp a szívem szakadt meg. Nem értette volna meg. Lolának el se mertem mondani, hogy mit tettem, szégyelltem bevallani, hogy nem hallgattam rá és hülye részeg picsaként Szabi elé dobtam a lelkemet, a szívemet, hogy ő összetörje. Azt hittem, hogy ez elég lesz. Hogy innentől kezdve visszaépítem magam és elengedem őt. Kezdtem jól lenni. Hazajöttem és azt gondoltam, hogy tiszta lappal indítok. De eljött az augusztus 27, amikor elvesztettem az irányítást.