Most, ha ez a napló nem róla szólna, külön fejezetet érdemelne ez a nap. A mai napon ugyanis a kezembe tartottam életem első megjelenését. A novellám 714 pályázó közül bejutott a legjobb 70-be és ez megmagyarázhatatlan boldogsággal töltött el. Szabi miatt kezdtem el írni és egy róla szóló történettel sikerült először megjelentetnem egy novellát. A Törött darabok novellám volt az első olyan, amit elküldtem egy kiadónak és ők elég jónak találták ahhoz, hogy beválogassák. Azóta már három novellám is megjelent náluk és a legutóbbival elhoztam az első helyet. De mint mondtam, ez nem az a történet. Természetesen az örömömet megosztottam Facebookon is és… aztán jött az értesítést, hogy Ács Szabolcs imádolta a bejegyzésemet. Azt hittem rosszul látok, a szívem a torkom környékén dobogott és ezerszer megnéztem, hogy valóban így történt-e. Igen így történt és a bizonyíték a mai napig megtalálható az oldalamon. Természetesen azonnal beindultak az agytekervényeim, hogy ez most akkor jelent valamit. Ezzel akar üzenni? Vagy miért imádolt? Ő nem szokott semmit csak úgy imádolni, pláne nálam nem. Vagy egyszerűen csak örült a sikeremnek? Azt hiszem ez az utóbbi igaz is. Szerintem ő örült a sikeremnek, bár egyszer nem gratulált mégis az az érzésem, hogy örült neki. Vagy csak azért dobott rá egy szívecskét, mert focis hasonlattal éltem, nála nagyobb focista meg nem igen van. Igazából rengeteg olyan kérdésem van, amire csak ő tudná megadni a választ, de már nincs alkalmam feltenni ezeket a kérdéseket.