Azt hiszem ekkor már „szerelmes” voltam. Mit szerelem? Igazából fogalmam sincs, hogy mit éreztem. A neve beleépült a szókincsembe, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy tetszik. Tényleg nem tudom megmondani a napját, hogy mikor és miért történt, egyszerűen csak megtörtént és azt mondják, az érzéseid miatt sose kérj, bocsánatot én mégis megteszem. Bocsánat itt is, amiért így éreztem, amiért egy naiv kislány voltam, aki nem is tudta mit akar.

Bélapátfalváról jöttünk hazafelé, a családdal a dédszüleimet látogattuk meg, amikor egyet gondolva bejelöltem őt ismerősnek Facebookon. Nálam ezt úgy kell elképzelni, hogy ismerősnek jelöltem, miután percekig rágódtam azon, hogy megtegyem-e aztán pár óráig leléptem netről. Mire hazaértünk már vissza is igazolt. Boldog voltam nagyon.