A torna soha sem tartozott a kedvenceim közé. Mondhatni csak kényszerből tettem, de szívem szerint kitöröltem volna a tantervből. De most tényleg, aki akart sportolni az eljárt máshová, miért kellett még az iskolában is szopatni a gyerekeket? Éppen ezért boldogan éltem meg az iskola első hetét, amikor még az iskolának nem volt új torna tanára, a nyáron senki sem jelentkezett az állásra. Aztán hétfő reggel érkezett a nagy bejelentés. Megkaptuk az új tornatanárt, a falu polgármesterének 26 éves fiát, Ács Szabolcsot. (Igen leírom az ő nevét, úgysem látja ezt senki) Szóval ő lett az új tornatanárunk. Emlékszem, ahogy ott álltam az emeleti aulában és őt néztem, a szívem a torkomban dörömbölt… a félelemtől. Esküszöm, hogy féltem tőle, mert látszott rajta, hogy ő aztán nem fog kesztyűs kézzel bánni velünk. Ami egyet jelentett azzal, hogy pokoli egy év fog rám várni. Szerencsére aznap nem tartotta meg az órát, helyette elmondta, hogy miket vár el tőlünk:

·        Fehér póló, kényelmes nadrág.

·        Felszerelés mindig legyen!

·        Ékszereket ne viseljünk.

·        Igazolásként csak orvosit fogad el.

·        Havonta csak egyszer lehet menstruáció miatt felmentést kérni, mert attól, hogy pasi nem hülye és tudja, hogy 5 napig tart.

·        Ne legyen körömlakk!

Nekem természetesen ki volt festve a körmöm és igazából ezt az összes eddigi tanárunk elvárta tőlünk. Benne viszont volt valami más, valami, ami nem hagyott nyugodni és ezért gyűlöltem őt. Annyira bunkó volt, lenézett mindenkit, fent hordta az orrát és… utáltam. Soha nem sírtam semelyik tanárom miatt, de ő ezt is elérte nálam. Miatta féltem bemenni az iskolába, pedig akkor még nem is tartott órát nekünk. Szóval nem, ez nem egy olyan történet, ami szerelem első látásra.