Reggel, madár csicsergésére ébredtem. Kinéztem az ablakon, remek időnk lesz ma. Kimegyek a konyhába, Matt nagyban süti a tojásokat. 

- Jóreggelt! - köszöntem.

- Jóreggelt hercegnő! Akkor áll a túra? Ma nagyon jó idő lesz, elmehetnénk az erdőbe setálni. 

- Nekem mindegy. - mondtam, s visszamentem a szobába. 

Tegnap keresgéltem a neten, hogy hogyan lehetne megölni magamat. Találtam pár dolgot, de egyik sem az igazi. Vegül a tető leugrásnál maradtam. A közelben van egy tíz emeletes épület, oda majd felmegyek, s leugrok. Tíz napot adok magamnak, tíz nap múlva már nem leszek ezen a földön. Visszaszámlálás indul..

- Indulhatunk? - kérdezte Matt, egy hatizsákkal a hátán.

- Persze - fogtam, s elindultam. 

Húsz percet sétáltunk mire oda értünk az erdőhöz. Egész úton nem szólaltunk meg, semmi kedvem most Matthez.

- Mi a baj? - kérdezte. Jaj, már csak ez hiányzot az életemből. 

- Semmi. - válaszoltam flegmán, s előre siettem, otthagytam Mattet. 

Na ez egy kurva jó túra. Nem tudom, hogy mi a jó büdös kurva életbe jöttem el. 

- Hazamegyek. - jelentettem ki, s visszafordultam. 

- Tory. Állj meg. - megfogta a kezem, s visszarántott.

- Eresz már el. - ordítottam rá. 

- Elmondanád, hogy mégis mi a franc bajod van? - emelte fel ő is a hangját.

- Eresz már el.! - komolyan, ha nem engedd el, felpofozom.  - Köszönöm. - mondtam, mivel elengedte a karomat. - Én most szépen haza megyek. Nincs kedvem ehez az egészhez. Hozzád sincs kedvem. - fogtam, s elindultam hazafelé. 

- Veled megyek. - mondta, s szaladt utánam. Hát ez remek. 

Mikor hazaértünk, a szobámba vettem az irányt. A kisdobozomból kivettem az összes félretett pénzemet, s elhagytam a házat. 

- Most mégis hova mész? - kiabált utánam Matt

- Semmi közöd hozzá. És ha utánam mersz jönni, akkor szólok a rendőröknek. Most egyedül szeretnék lenni. Érted? Egyedül. - magyaráztam neki. Hát nagyon remélem, hogy felfogta azzal a csöpnyi kis eszével. 

- Vigyázz magadra! - mondta, majd visszament a házba. Mégis minek vigyázzak magamra? Hát ez vicces. 

Bementem az egyik boltba, s vettem egy doboz cigit és két üveg vodkát. Senki nem volt a parkban, ezért leültem a jó öreg tölgyfa törzséhez. Tíz percig bajlódtam, mire végre sikerült meggyújtanom a cigit. Rohadt gyújtó.. Amikor már elszívtam, a saját testemen nyomtam el a cigit. Kibontottam az egyik üveg vodkát, tíz perc alatt meg is ittam. Nem kell ezzel bajlódni, inni kell mint a vizet. Amikor már megittam a másik üveg vodkát is, elkezdtem sírni. 

- Elfogyott a vodka. - mondtam halkan. - Á remek, még a cigim is elfogyott. - itt már ordítottam. Szerencsémre, egy árva lélek nem jött erre. 

- Szép az élet. Kurva szép az élet. Emberek.. Valaki figyel rám? Az élet jó. Kurva jó. - ordítottam.  - Annyira jó, hogy öngyilkos leszek.  - ezt már halkan mondtam. 

Nem bírtam felállni, ezért a parkban töltöttem az éjszakát. 

- Tory.. Te normális vagy? - Matt kiabálására ébredtem. 

- Hány óra van? 

- Már másnap kilenc óra van. Itt aludtál? - kérdezte

- Hát.. Ezek szerint. De, mit keresel itt? Miért nem tudsz engem békén hagyni? 

Nem válaszolt. Megfogott, felvett az ölébe, s hazamentünk. 

- Tegyél le. - mondtam neki, mikor már a ház előtt voltunk. 

- Ahogyan akarod. - letett. Na végre. Nem vagyok én kisbaba, hogy ölben kelljen cipelni. 

- Én most bemegyek a szobába, és ma ki se jövök. Azt szeretném, hogy ne gyere be a szobába, hagyj engem békén. - fogtam, s becsaptam a szobámnak az ajtaját. 

Kilenc nap. Vagyis már nyolc, mivel ezt a mai napot végig aludtam. Nyolc nap múlva már nem leszek ezen a kibaszott kurva földön. Nyolc nap múlva megszűnik majd a létezésem.