Soha nem voltam részeg, az alkoholtól szó szerint undorodtam. De úgy látszik ez egy olyan szülinapi buli volt, amikor elhajítottam magamtól a gátlásaimat és azt csináltam, amihez kedvem van. Két héttel voltunk a verseny előtt és emiatt tökre ideges voltam. A legváratlanabb pillanatokban kapott el a sírógörcs miközben folyamatosan azt ismételgettem, hogy kiszállok. Épp kapóra jött nekem, hogy Dénes Abasáron tartotta meg a szülinapi buliját, ráadásul szülők nélkül és tele idegen középiskolásokkal. Az utolsó csepp a pohárba akkor jött el, amikor apa a buli előtt két órával bejött a szobámba.

- Nem akarsz mondani nekem valamit? - kérdezte.

- Mondtam, hogy Dénes meghívott - pillantottam rá miközben leengedtem a hajvasalót.

- Nem a buliról beszélek. Nem jártál mostanában a padláson?

Basszus. Basszus. Basszus. És még egyszer basszus!

- A padláson? Én? Mióta itt lakunk egyszer se voltam ott. Miért?

- Boglárka! Ne hazudj nekem!

- Jó rendben! Voltam fent és akkor mi van?

- Hova tűntek?

- Ugyan mik? A gitáromra gondolsz, vagy anyu mappájára? - fontam össze a kezem magam előtt dühösen.

Apa elhallgatott és egy dühös mozdulattal a hajába túrt.

- Vannak dolgok, amikhez még túl fiatal vagy Bogi. Ezt te nem értheted.

- Ne beszélj velem ilyen lekezelően. Tudni akarom az igazat! Miért hazudtál nekem?

- Mint már mondtam ezt nem értheted - zárta le a beszélgetést.

- Mint ahogy te sem értesz meg engem - sziszegtem majd felkapta, az ágyról a kabátom és kisiettem a szobából.

- Bogi állj meg - sietett utánam apa.

- Nem apa! Nincs mondanivalóm a számodra! Hazudtál nekem, eltiltottál attól, amit a világon mindennél jobban szeretek!

Hangosan vágtam be magam mögött egy bejárati ajtót és kiszaladtam az utcára ahol már várt rám Kolos.

- Minden oké? - szaladt magasba a szemöldöke.

- Nem - vágtam rá és beszálltam a kocsiba.

- Balhé? - ült be mellém.

- Az - morogtam magam elé meredve.

- Biztos, hogy bulizni akarsz menni?

- Ó, most semmit sem akarok jobban. Ma éjjel durván bebaszok - jelentettem ki eltökélten.

A tervemet sikeresen véghez vittem. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy leittam magam a sárga földig. A buliba sorra döntöttem magamba a whiskyt meg a pálinkát s közben mindenkire gyilkos szemekkel meredtem, aki megpróbált leállítani. Teljesen kivetkőztem magamból. Énekeltem, táncoltam az asztalon és úgy éreztem magam, mint aki szabad.

- Bogi ennyi elég lesz - tett újabb kíséretet Kolos, hogy kivegye a kezemből az üveget.

- Jaj, ne legyél már ilyen karót nyelt. Buli van! - kiabáltam magasba tartva az üveget.

- Látom, te nagyon jól szórakozol - nyugtázta elhúzva a száját.

- Tökre olyan vagy most, mint a bátyád - vigyorogtam a nyakába kapaszkodva.

- Szuper - morogta.

- Csókolj meg - kértem felnézve rá.

- Azt akarod, hogy én csókoljalak meg vagy a bátyám? - érdeklődött.

Elgondolkodva vizslattam az arcát majd az ajkamba haraptam és a vállának döntöttem a fejem. Látni akartam Danit. Azt hittem ő is itt lesz, de nem jött el. Elmegyek hozzá - határoztam el magam. Igen elmegyek hozzá és megmondom neki, hogy szeretem. Joga van tudni az igazat!

- Kimegyek pisilni - motyogtam oda Kolosnak.

- Utána hazavihetlek?

- Ja, aha - bólogattam majd szédelegve a mosdó felé indultam.

Hátra nézve a vállam felett láttam, hogy Kolos a pulthoz sétál, és nekem háttal leül. Irányt változtattam és kiszaladtam a művelődési házból. A friss levegő kissé kitisztította a fejem, de nem tudott eltéríteni az úticélomtól. Az utat Dani otthonáig futva tettem meg, közben vagy kétszer orra estem, egyszer egyenesen egy pocsolyában landoltam. Belöktem a kaput ám visszapattantam. Morgolódva méregettem a kerítést majd a vállamat megrántva megragadtam a kerítést felmásztam a betonra és átlendítettem a lábam. Úgy látszik az alkohol ügyesebbé tett, józanul nem másztam volna át egy kerítésen. Semmi kecsesség nem volt abban, ahogy földet értem, ráadásul szerintem megrántottam a lábam. Bicegve siettem a bejárati ajtóhoz és rátenyereltem a csengőre. Az ajtó nagy sokára kinyílt és szembe találtam magam Danival. Szürke pizsamanadrág és fehér póló volt rajta, a haja szénakazal, szemei álmosan pislogtak rám, ami lassan döbbenetnek adta át a helyét.

- Bogi minden rendben? - kérdezte miközben aggódva mért végig.

- Egyedül vagy? - nyögtem ki.

- Igen...

Nem vártam, meg míg végig mondja, a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. Én Bartha Boglárka megcsókoltam a tanáromat! Dani lefagyva állt egy pillanatig, aztán megragadta a derekam, berántott a házba az ajtót meg becsapta. Boldogság árasztott el. Szeret engem! Még jobban hozzá simultam, kétségbeesetten csókoltam őt, szemeim könnybe lábadtak. El akart húzódni, de nem hagytam neki. Már csak az, hogy az ajkunk összeér mérhetetlen boldogsággal töltött el. De ő erősebb volt nálam. Egy határozott mozdulattal eltolt magától és az arcomra nézett.

- Te teljesen megbolondultál? - kérdezte döbbenten.

- Érted bolondulok. Szeretlek téged - néztem vissza rá.

- Részeg vagy, nem gondolod komolyan - jelentette ki.

- Igen részeg vagyok, de komolyan gondolom! A részeg ember mindig igazat mondd! - makacskodtam.

- Nem! A részeg mindig össze vissza beszél, és másnap mindent megbán - vágott vissza.

- Miért nem akarod elfogadni, hogy szeretlek? Miért nem? Olyan visszataszító vagyok? Ez a baj igaz? Undorodsz tőlem - lábadt könnybe a szemem és az ajkam megremegett.

- Nem Bogi a francba is - túrt a hajába elkeseredetten.

- Hagyd, nem kell magyarázkodnod. Én sem jönnék össze magammal - szipogtam és a kezemmel letöröltem az arcomon végig gördülő könnycseppeket.

- Bogi...

- Mondom, hagyd - suttogtam és a nappaliba mentem majd leroskadtam a fotelbe és annyira összekuporodtam amennyire csak tudtam.

- Csodálatos lány vagy és gyönyörű, de amit ma tettél az. Nézd holnap ezt nagyon meg fogod bánni - guggolt le a fotel elé.

Nem válaszoltam, a térdembe fúrtam a fejem, vállam rázkódott a zokogástól.

- Nem szeretsz engem - sírtam.

- Ilyet nem mondtam - ellenkezett.

- Nem kell, hogy mondjad magam is tudom - motyogtam.

- Bogi szeretlek, de attól tartok nem úgy, ahogy te szeretnéd - mondta csendesen.

- Hiba volt ide jönnöm - pattantam fel.

- Egyetértek, de nem hagyhatom, hogy így menj el - állt fel ő is.

- Akkor mit akarsz? Maradjak itt mintha mi sem történt volna? - néztem rá a könnyeimen keresztül.

- Fáj téged így látnom Bogi és az még jobban fáj, hogy tudom, én okozok neked fájdalmat - érintette meg az arcom lágyan.

- Akkor ne okozz fájdalmat. Kérlek. Mondd, hogy csak azért nem... hogy csak engem... engem akarsz védeni. Kérlek, mondd, hogy szeretsz! Kérlek! - könyörögtem teljesen összezuhanva.

Dani nagyot nyelt, keze továbbra is az arcomra simult, szemei könnybe lábadtak.

- Nem tehetem - engedett el mire a szívem darabokra tört.

A mellkasomra szorítottam a kezem, alig kaptam levegőt, a gyomrom teljesen felfordult.

- Hánynom kell - nyögtem ki majd a Wc-re rohantam és a kagyló felé hajolva mindent kiadtam magamból.

Az elkövetkező pár perc vagy óra nem tudom pontosan, összemosódott előttem. Dani bejött utánam hátra fogta a hajam és lágyan dörzsölgette a hátam majd adott egy fogkefét és rám szólt, hogy zuhanyozzak le. Mikor végeztem a zuhanyzással egy póló és egy alsó nadrág várt rám, amit felvettem. Dani az ajtó előtt várt rám és bekisért egy szobába. Nem kérdeztem kié. Amint a fejem a párnához ért azonnal mély álomba merültem.